Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-47
76 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése Vészi József őméltóságát illeti a szó. Vészi József : Nagyméltóságú Elnök Ur ! Méltóságos Felsőház ! (Halljuk ! (Halljuk !) Szives engedelmüket kérem arra, hogy — már csak az idő előrehaladott voltára való tekintettel is, kellő rövidséggel — szóvátegyem ebben a magas Házban azt a kijelentést, amelyet Sir Austin Chamberlain az angol alsóház egyik minapi ülésén tett és amelynek értelmében ő a magyar-román optáns-üeryet a Népszövetség tanácsának júniusi állásfoglalásával véglegesen elintézettnek tekinti. Azt hiszem, hogy az egész világon természetesnek fogják találni, hogy ha Magyarország törvényhozó testületében visszhangja kél ezeknek a szavaknak (Ugy van! Ugv van! a Ház minden o dalán); minthogy talán maga Sir Austin Chamberlain, aki minket gerinces nemzetnek ismer, csodálkoznék a legjobban, ha szótlanul haladnánk el egy kijelentése mellett, amely kijelentése Angliában — holott ezt az országot semmiféle közvetlen érdekszál nem fűzi az optánsügyhöz — olyan hatalmas ellenhatást váltott ki, még pedig nemcsak a közvéleményben, hanem a parlament két házában is. (Gróf Hadik János: Ideje volna, hogy megbuktassák!) Én tehát azt tartom, hogy szóvá kell tenni ( zt az ügyet a magyar törvényhozásban is, Magyarországnak is hallatnia kell a maga hangját ebben a dologban, s ezért ugy érzem, kötelességet teljesítek, amikor az önök szives figyelmét néhány percre igénybeveszem s ezzel egyúttal alkalmat szolgáltatok a t. kormánynak arra, hogy a maga álláspontját kifejthesse Hiszen, ha ezzel az alkalommal mi nem élnénk, akkor még hat hét telnék el a nélkül, hogy Magyarország ebben a kérdésben megszólalhatna; mert még hat hét választ el bennünket a népszövetség legközelebbi ülésszakának megkezdésétől. Ennyi ideig némán maradni nem igen lehet, mert hiszen az a veszély fenyeget bennünket, hogy gyökeret verhet a világban az a bal hit, mintha mi belenyugodtunk volna ebbe a helyzetbe, amely Sir Austin Chamberlain kijelentése nyomán kifejlődhetett s nyilván ki is fog fejlődni. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel szemben nekünk tehát kötelességünk kijelenteni, hogy mi ebbe a helyzetbe nem nyugodtunk bele és nem is fogunk belenyugodni soha (Ugy van! Ugy van!) Nekünk kötelességünk kijelenteni és pedig, minta magyar nemzet egységes akaratát, hogy mi állunk a trianoni szerződés által s/ámunkra biztositott jog alapján s követeljük a magyar-román vegyes döntőbíróság kiegészítését a Népszövetség tanácsa által (Ugy van! Ugy van!) s követeljük, hogy a Népszövetség ezt a világosan reárótt kötelességét teljesitse. (Ugy van! Ugy van!) T. Felsőház! Én vagyok bátor attól a Sir Austin Chamberlain-tői, aki ebben a kérdésben legutóbb egy ettől eltérő álláspontot foglalt el, felebbezni egy másik Sir Austin Chamberlainhez, aki még nemrégiben, az első Kellogg-ja vaslattal szemben való állásfoglalásáén azt a nevezetes, súlyos, reánk nézve nagyjelentőségű kijelentést tette, — szórói-szóra idézem — hogy (olvassa): »A nemzetközi kötelezettségeknek teljesítését a britt politika mindig a nemzeti becsület kén lésének tekintette.« (Ugy van! Ugy van! — Pesthy Pál igazságügyminister: Az is!) Az ezen elvi magaslaton való állásfoglalás szöges ellentétben áll azzal a másik kijelentéssel, amelyben Sir Austin Chamberlain a Népszövetség számára véglegesen elintézettnek mondotta a magyar-román optánsügyet a nélkül, hogy ezek a magyar-román optánspörök, ugy, ahogyan azt számunkra a trianoni szerződés biztositja, birói döntés alá kerülhettek volna. Ha Anglia azokat a nemzetközi kötelezettségeket a maga nemzeti becsületének 1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. oltalma alá helyezte, amelyeknek szellemében és értelmében ő közreműködött abban, hogy Magyarországon behajtassanak a trianoni szerződés összes tehertételei: az ország megcsonkítása, három milliónál több magyar testvérünknek idegen államhatalom alá való szorítása, természeti kincseink legnagyobb és legértékesebb részének elvétele, a védtelenségíg való leszerelésünk és lefegyverzésünk, mondom, ha ezeket Anglia a nemzeti becsület kötelezettségének szankciója alatt segített végrehajtani, akkor kérdezem, lehetséges még csak elgondolni is azt, hogy Anglia a trianoni szerződésnek azt az egyetlen pontját, amely nekünk valamelyes jogot statuál, olyannak tekinthesse, amellyel szemben nem tartozik a nemzeti becsület parancsát teljesíteni? (Ugy van! Ugy van!) Mélyen tisztelt Felsőház ! Én tartózkodni akarok minden izgató szótól és nagyon rajta vagyok, hogy a keserűség indulata valahogyan bele ne vegyülhessen az elmondandókba, már csak azért is, mert erős a hitem, hogy amit ma szóváteszünk itt, az a kijelentés nem is lehet Sir Austin Chamberlain-nek végleges állásfoglalása. Én biztatást meritek erre a reményre két motivumból. Az egyik — már volt szerencsém röviden jelezni — az az erős ellenhatás, amelyet Sir Austin Chamberlain-nek ez a kijelentése magában az angol közéletben váltott ki- (Ugy van !) Elég röviden ráutalnom az angol Felsőház legutóbbi nagyon érdekes vitájára, amelyben Anglia vezér jogászai, Angliának első jogtudósai, akiknek szaktudását az egész világ hódolattal ismeri el, -köztük olyanok is, akik Sir Austin Chamberlainnak a konzervatív pártban elvtársai, egyértelemmel ismerték el azt, bogy Magyarországnak kétségtelen joga van követelni a magyar-román vegyesválasztott biróságnak kiegészítését, és ha Magyarországnak ez a joga nem teljesül, ezzel nemcsak Magyarország jogán esik csorba és nemcsak megrendít 1 étik a nemzetközi bíráskodás egész intézményének alapja, hanem akadt olyan komoly hang is, amely ráutalt arra, hogy ebben az esetben meg volna támadva még magának a trianoni szerződésnek joghatása is. (Ugy van! Ugy van!) És ezzel még nem merült ki az angol parlamenü közélet reagálása a külügy minister ur kijelentésével szemben, mert nemsokára rá az angol Alsóházban három politikus szólalt fel, tett kérdést a kormányhoz ugyanilyen szellemben, ugyanilyen értelemben. Feljegyezni való, értékelni való jelenség az, hogy ez a három politikus, aki az angol Alsóházban nyilatkozott, ellenpólusán áll a konzervatív lordoknak, mert mind a hárman az angol szocialista, az angol munkáspárt tagjai, és hü adódik egy olyan eset, hogy Angliában a konzervatív lordok és az angol munkáspártnak parlamenti szóvivői egy kérdésben egy azon nézetet vallják, akkor csakugyan meg lehet állapítani azt, hogy az angol közvéleményben erre nézve teljesen egységes felfogás a'akult ki. (Ugy van ! Ügy van !) Ha erre nézve kétségek lehetnének még, akkor ezeket a kétségeket feltétlenül eloszlatná az angol sajtónak állásfoglalása. Itt is ritka egyértelműséggel látjuk azt, hogy a konzervatív gondolatnak legrégibb és legtekintélyesebb képviselője : a 'limes, a szabadelvű eszméknek elismert erejű harcosa : a Manchester Quardian és a munkáspárt hivatalos közlönye : a Daily Herald, mind a hárman egyértelmüleg vallják, hogy Magyarországnak azt a jogát, amelynek alapján mi követeljük a magyar-román vegyes bíróság kiegészítését, nem szabad sem kijátszani, sem megszegni, mert ennek végső elemzésben nemcsak Magyarország, hanem a Népszövetség tekintélye és még végsőbb elemzésben a nemzetközi bíráskodás látná káros kihatását. (Ugy van ! Ugy van !)
