Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. 59 Nézetem^szerint .nem. Itt van az elővásárlási jog. Az elővásárlási Jog nézetem szerint teljesen eltörlendő. De hagyján, ha az elővásárlási jognak következménye az, hogy ha valaki el akarja adni a ibrtokát, megveszi az állam. De mi történik, ha az elővásárlási jogot nem gyakorolja az állam és mégsem engedi a ministerium az illető földbirtoknak eladását ? Akkor az illető földbirtokot extra commercium helyezik. A régi jogban hallottuk azt, hogy voltak politikusok a közélet terén működő emberek, akiket osztracizmussal sújtottak. Most olyan nézet kezd uralkodni, hogy egyes birtokokat akarnak osztracizmussal sújtani és kivenni a forgalom alól. Három évig tart ez csak. de három év alatt is igen nagy károkat és pusztításokat végezhet ez az intézkedés a magánjog szempontjából s a tulajdon szentsége szempontjából És hol van a garancia, hogy három év letelt, ezt meg fogják szüntetni 1 (Pesthy Pál igazságügyminister : Ki van mondva a törvényben !) Azt olvassuk nain den törvényben, amely megszorító intézkedéseket tartalmaz, hogy rövid ideig fog tartani. Amikor letelik ez az idő, uj tőrvényjavaslatot terjesztenek elő és kérik érvényességének meghoszabbitását. (Pesthy Pál igazságügyminister : Erre nem !) Ezt tapasztaltuk a múltkor, mikor a büntető és polgári bíráskodás terén behozták az egyesbiráskodás rendszerét, a határidő leteltével pedig meghosszabbították ezt az intézkedést Ugyanezt tapasztaltuk a vármegyék és a törvényhatóságok közgyűlése felújításának folytonos ujabb és ujabb időre való kitolásánál. Ezek a terminusok már nem megnyugtatók. Nem nyugtat meg engem az sem, hogy az indoklásban azt olvassuk és kormányférfiak ajkairól is hallottuk nyilatkozatokat arról, hogy az eljárás a jövőre nézve nem lesz zaklató. Minden eljárás, amely korlát, bilincs, a dolog természeténél és lényegénél fogva zaklató és nem megnyugtató. Felmerült az az érv, hogy nemzeti szempontból szükséges ezeket a korlátozásokat fentartani. Tessék elhinni mélyen t. Felsőház, ha valaki van ebben az országban, ugy én vagyok az első, aki, ha meggyőznek arról, hogy valami nemzeti szempontból szükséges, mindent hajlandó feláldozni ennek a szempontnak, (Helyeslés a baloldalon.), mert nincs szentebb eszmevilágunk, mint a haza, a haza földjének, a_ haza érdekének szemelőtt tartása. (Éljenzés a jobboldalon ) Én azonban azt hiszem, ez alatt a szó alatt «A közérdek ezt kívánja» nemcsak nemzeti szempontokat értenek. Abból a fogalomból, hogy «közérdek» mindenfélét ki lehet olvasni. Olyan törvényeket kell hozni, amelyekben olyan fogalmak legyenek, amelyekbe nem lehet mindenféle magyarázatokkal kisérni. A közérdek különféleképen képzelhető. Más a közérdek — tegyük fel — egy olyan országban, ahol vannak fascisták és nem fascisták, egy olyan országban ahol vannak monarchisták és republikánusok. Amit az egyik közérdeknek tart, azt a másik homlokegyenest nem tartja közérdeknek. Egészen mást tart közérdeknek a liberális felfogás, mást a retrográd felfogás stb. Tegnap hangsúlyozta őexcellenciája a Földbirtokrendező Biróság elnöke és Bernát István őméltósága, hogy milyen nagy veszedelmek rejlenek abban, hogy ha a birtokot szabaddá tesszük. Vagyok bátor a tisztelt uraknak figyelmét arra irányitani, hogy Magyarországon mindig kötött birtokrendszer volt csak 1848. óta van szabad birtokrendszer. Hát ha olyan jó volt a kötöttség, az avicitás, az ősiség idején, vagy az adományozási birtoknál olyan jó volt, hogy a kincstár beavatkozhatott az örökösödésbe, olyan jó volt, ha egy ősi birtokot nem lehetett eladni a rokonok meghallgatása nélkül, akik jogközösségben éltek, vagy még jogközösségben sem éltek, vagy olyan jó volt-e az az állapot, hogy még a szomszéd birtokosokat is meg kellett kinálni a vételei, olyan jó volt a praemonitió és admonitió rendszere, olyan jók voltak-e az idevonatkozó perek, amelyek az invalidációt szem előtt tartották ; — ex negleeta premonitione. ex non observata admonitione, — miért volt szüKséges 1848-ban szakitani ezzpl a birtokkötöttségi rendszerrel, miért kivánta azt a XIX. század kezdetén a reformtörekvés és a 48-as törvényhozás, és miért tette a birtok forgalmat szabaddá az ősiségi nyiltparancs alapján az Ideiglenes Törvénykezési Szabályoknak idevágó rendelkezése í Itt van a hitbizományi rendszer. A hitbizományi rendszer szintén korlátozása a tulajdonnak és mit látunk? Nemhogy a hitbizomány ok terjesztését széles alapokra fektették volna, ellenkezőleg korlátozták és most véglegesen meg akarják szüntet ni. (Pesthy Pál igazságügyininister : Ezt nem akarja senki, nagjon tévedni méltóztatott!). Nagymértékben akarják megszüntetni. (Pesthy Pál igazságügy miniszter : Még a mértékről sincs szó !). Az ősiség megszüntetésével és a hitbizományok korlátozásával most szurrogátumokról gondoskodjunk ilyen dolgoknál ? Feltétlen hive vagyok annak, hogy a haszonbérleteket szabadon, mindenki saját tetszése szerint köthesse meg. Ez semmiféle összefüggésben sincs az idegen elemek térhóditásával a magyar földbirtok területén. (Józan Miklós : A föld kihasználása !). A haszonbérlet időleges, letelik és a tulajdonosra ismét visszaszáll minden. Kifogásolom a parcellázásokra vonatkozó paragrafust is. Ne féljünk ugy a parcellázásoktól. Én állitom, hogy Magyarországon százezer kisexisztencia otthont kapott azért, mert voltak parcellázások. Ha nem lettek volna ezek a parcellázások, akkor annyival kevesebbnek lenne családi otthona. Nem fogadható el azonban az, hogy egy parcellázás, amely pénzbe kerül és rizikóval jár, ha véletiemü hasznot mutat.akkor jöjjön az állam és azt mondja : én társ vagyok és részesedem a haszonban. Quo jure? A társnak viselnie kell a rizikót is, olyan társas viszony, hogy én csak az előnyökben részesülök és, a hátrányokban nem, nem képzelhető el. Annak ellenére, hogy ennyi sok hibája van ennek a törvényjavaslatnak, mégis elfogadom az általános tárgyalás alapjául azért, mert meggyőződtem az egyesitett bizottságot tárgyalása alkalmával, hogy a kormányban megvan a jószándék és akarat, hogy ezeket a sérelmes dolgokat, a mennyire csak lehet, eliminálja. Elfogadom abban a feltevésben, hogy a kormány honorálni fogja a Hadik gróf őexcellenciája által előterjesztett javaslatot. Tegnap rámutatott Jankovich t. tagtársunk arra, hogy a kultúrának előfeltétele a vagyonosodás. Aláirom ezt a tételt, de megtoldom azzal, hogy a .vagyonosodás előfeltétele a szabad mozgás, A pénzügyminister ur a múltkor maga jelentette ki, hogy szakitani kell azzal a rendszerrel, amely Magyaroészágon — fájdalom — az utóbbi időben annyira befészkelte magát, hogy mindenki mindent az államtól vár. Ha nem engedjük meg, hogy valaki a birtokát bérbeadja, eladja vagy parcellázza, hanem az államhoz kell fordulni e kérdésekben, ezáltal ezt a patronizáló rendszert, ezt az omnipotenciára vezető, nagy politikai hatalmat biztosító rendszert, csak folytonosan növelni fogjuk. Én abban a hitben és reményben, hogy si Kerülni fog ezt a földbirtokreformot véglegesen ugy megalakitani, és a gyakorlati életbe átvinni, hogy ez szegény szerencsét-