Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

60 Az országgyűlés felsőházának 47. ülése len csonka hazánknak üdvére fog szolgálni, a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés a baloldalon ) Elnök : Szólásra következik Józan Miklós őméltósága. Józan Miklós : Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen t Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem a törvény betűjéhez kevés szavam lehet, miután én az evangélium alapján állok és ott is az evangélium szellemét kutatom. Engedtessék meg nekem, hogy ebben a törvényjavaslatban és annak alaptörvényében szintén a törvény szellemét vegyem vizsgálat alá (Halljuk! Halljuk!) és hálát mondjak annak az összeszedelőzködött Nemzetgyűlésnek, amely annakidején formát akart adni annak a feltörekvő nemzeti akaratnak, amely a világháború, a forradalom és kommunizmus után lehetővé akarta tenni az állami rendet, a közjólétet és eiőrf-haladást ebben az országban Az alaptörvénynek is, amint az előttem szóló igen t. felsőházi tag barátom megmagyarázta, megvoltak a veleszületett gyengeségei, azok a hibák, amelyek azt hiszem, minden, egyes ilyen intézkedésben ab ovo bennfoglaltatnak. Hiszen a multat, a keserű multat, mely a hátunk megett volt, ismertük, tudtuk, de a jelenben nehezen tudtunk eligazodni. Hiszen körül voltunk zárva minden oldalról ellenséggel, és ha a tükörbe néztünk, talán saját magunknak voltunk ellenségei azokban a történelmi időkbeü, amelyekben a jövőbe bepillantásnak látnoki tehetsége a legtöbbünk elől el volt zárva. Ha voltak, vannak és lehetnek kifogások a kritikának a közélet porondján mindenki által biztosított jogai révén ez ellen a törvényjavaslat ellen is, azok kellő csatarendben felsorakoztattak itt a mi lelki szemeink előtt s én, amikor a törvényjavaslat mellett foglalok állást, egyúttal hálásan ismerem el azoknak munkáját, akik azon a közbeeső nyolc éven keresztül azok mellett a kiáltó példák mellett, amelyek itt felhozattak, csendes, zajtalan munkával végeztek annyit, mint akármely bürója ennek a magyar államnak. Amikor tehát nyolc év munkájára tekintünk vissza, ne c&upán azokat hegyezzük ki, amelyek talán itt-ott emberi gyarlóságból, tévedésből, félreértésből, de semmiesetre sem rosszakaratból és gyűlöletből, lettek^ beiktatva a Földrendező Bíróságnak aktái közé, hanem nézzük meg azokat a százezreket, amelyek felvonulnak mindenki előtt, az egész ország színe előtt és azt mondják, hogy a munkát, amely rájuk volt bizva, elvégezték hűségesen; és ha épen a szentek társaságába nem is kanonizálhatjuk őket mint gyarló embereket, azért el kell ismerni a verejtéket, amelyet hullattak, a virrasztást, amelyet folytattak, a hozzáértést, amelyet lelkük legjavából adtak, a jog, a jogbiztonság, a tekintély, az emberbecsülés és a tulajdon szentségének megbecsülése terén. Azt hiszem, a mesgyén állva, a magyar nemzetben nincsen senki sem, sem jobbágy — bocsánat a kifejezésért — sem egyszerű ember, sem ezerholdas gazda, aki ne mondhatná élő tilalomfa gyanánt odaáílva saját mesgyéjére, hogy ez itt az én földem, az esőcsepp, amely ide aláhull, az enyém, a napsugár, amely ezt a földet, ezt a rögét süti, az enyém, a kalász, amely ezen érik, az enyém. Amikor mindezek igy állanak előttünk, hiszem és remélem, hogy a már lefolytatott hosszas, sürü tanácskozások után ezzel a törvényjavaslattal szemben is megszűnik az az igazán bántó és egyes ellenzéki hangú t. tagtársainkat olyan kifejezésekre ragadtató szólam, amely ennek a magas Háznak méltóságával azt hi sem, legalább is ellenkezik. (Mozgás a jobboldalon ) Én tehát azt a hangot akartam megütni ez alkalommal, amelynek uralkodnia kell az egész 1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. magyar közéletben, mert itt még csak allegória képen sem lehet boszorkánykonyháról beszélni, itt még allegóriaképen sem lehet cezarizmusról és garázdálkodásról beszélni. (Hadik János gróf : Pedig beszélni fogunk, dacára az ön álláspontjának, egészen nyugodt lehet ! Semmi más, mint garázdálkodás ! — Ugy van! a jobbközépen. — Hadik János gróf : Nagyon sajnálom, hogy a beszéd elejét nem hallottam, mert különben megadnám a választ !) A törvény szelleméhez bátorkodtam hozzászólani, a törvény szellemében pedig adva vannak m indazoka tényezők,amelyeklelkemet ezen anapon megnyilatkozásra késztették. Megvallom különben, hogy felszólalásom eredeti célja csak az volt, hogy itt a m. kir. kormány szine előtt s a nemzet törvényhozása előtt kifejezést adjak az uni-' tárius egyház részéről hálás köszönetemnek azért, hogy a földbirtokrendezés révén a kicsiny unitárius egyházat is részeltették a vikariátus javára abb m az adományban, amely lehetővé teszi, hogy szivem sugallatára hallgatva, a jótékonykodás terén végezhessem azt a munkát, amely az evangélium szellemétől önként következik. Ez annál inkább örömömre szolgál, mert hiszen mint báró Vay őméltósága érintette, az utódállamoknak úgynevezett agrár reform j <\ révén az erdélyi unitárius egyház nemhogy kapott volna, hanem 7000 holdat kitévő alapítványi birtokaitól teljesen megfosztatott. Ha ezt a két eljárást egymással szembeállítjuk, azt hiszem, nyilvánvaló lesz ennek a törvényhozásnak és a m. kir. kormánynak fölénye —- ugyan nem szorult rá erre a megállapításra — azzal az eljárással szemben, hogy minden igaz ok nélkül kifosztották nemcsak az unitárius egyházat,, hanem a többi történelmi egyházakat is a maguk alapítványi birtokaiból. Ha tehát időközben a hév esetleg elragadott volna és bátor voltam azok ellen a kifejezések ellen felszólalni, amelyek itt elhangzottak, ezt ne ugy méltóztassék venni, mintha én az olimpusiaról akartam volna beszélni. Én csak a hegyi beszéd alapjára álltam, a hegyi beszédről pedig, azt hiszem mindnyájunknak megvan a maga értékelése, a maga hitvallása. A hegyi beszéd ugyanis azt mondja : keressétek az Isten országát és annak igazságát és minden megadatik néktek. Meg bizony, még a föld is és mindazok az áldások, amelyek ezzel egybe vannak kötve. Én a teljes igazság érdekében kivántam felszólalni, hogy az Ofb.-nek ne csak a hibáit méltóztassék kutatni, hanem elismerni azokat a szolgálatokat is, amelyeket a magyar nemzeti közjólét javára hosszú esztendők alatt végzett. Amikor pedig végleg kimúlik, akkor csendes részvétet kérünk. (Derültség.) Remélem, hogy mindaz az ellenszenv, amely esetleg egyes körökben vele szemben megnyilvánulhatott, az elismerés hangjává fog válni. Ezt a hangot óhajtottam megpendíteni. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra többé feliegyezve senki nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni 1 (Senki sem !) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur őméltósága kivan felszólalni. Szőke Gyula előadó : Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat általános vitájában minden felszólaló elfogadta a törvényjavaslatot általánosságban és ebből meg kell állapitanom, hogy a törvényjavaslat általános iránya és rendelkezései olyanok, amelyek, ha a részletekben kisebb vagy nagyobb, gyengébb vagy erősebb kritikát váltanak is ki, szükségesek ahhoz, hogy a földbirtokreform eljárás befejezéséhez közeledhessünk. Çsak Pap József őméltósága volt az, aki tulment