Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

58 Àz országgyűlés felsőházának 47. ülése anarchiából, — hogy ugy fejezzem ki magam — amelyet a mi földbirtokrendező törvényeink alkalmaztak, most egyszerre momentán áttérni a szabad birtokforgalmi rendszerre, de egyúttal vizsgálom, hogy vájjon vannak-e fentartva és átvéve a mostani törvényben olyan intézkedések, amelyeknek fentartása ma már nem szükséges, amikor konszolidációról beszélünk, és méltán, merthogy az 1920 évi állapotok nem voltak olyanok, mint a mostani állapotok, az egészen bizonyos. Hiszen konszolidálva vagyunk nemcsak az államháztartás szempontjából, de a konszolidáció nagy rohamlépésekkel haladt előre politkai szempontból és jogi szempontból is. Felmerül tehát £iz cl kérdés, hogy ami végszükségből meg volt engedve 1920ban, vájjon opportunus-e azt ma fentartani, vájjon szükséges-e ezekkel a measzoritásokkal és korlátozásokkal élni ma is, amikor teljesen megváltoztak a viszonyok. Az 1920. éyi XXXVI. t. cikk azt mondja, hogy a kisajátitott, illetőleg a megváltott földekért a teljes érték meg fog fizettetni, és ime, mit látunk ? A letelt 8 év alatt sem fizették meg az értékeket, haszonbérekben, tudom is én milyen járadékokban és miféle alakokban állapították meg az ellenértékeket, azonban a valódi ellenérték megfizetve nem lett. Felvetem azt a kérdést, hogy vájjon szükséges-e ma is fentartani a birtokra vonatkozó korlátozó intézkedéseket, nevezetesen az állam elővásárlási jogát ; vájjon szükséges-e a birtokelidegenitő jogügyletek jóváhagyását vagy jóvá nem hagyását kormány közegekre bizni; szükséges-e hatósági intézkedést engedélyezni a haszonbérleteknél; szükséges-e a parcellázásoknak ilyetén rendezése, amint a törvényjavaslatban van, és szükséges-e fentartani az Országos Földbirtokrendező Bizottságot, igen vagy nem ? (Felkiáltások jobb felől: Nem!) Az Országos Földbirtokrendező Bíróság feladatát az alaptörvény 4. §-a határozza meg e szerint: »a földbirtok helyesebb megoszlását az ország egyetemes érdeke szerint szabályozó állami tevékenység irányítására külön országos bíróságot kell alakítani.« Ez volt tehát a feladata. Ha már most egészen objektive, sine ira et studio vizsgáljuk a helyzetet, meg kell állapi tanunk azt, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság nem tudott felemelkedni arra az ideális magaslatra, amelyre fel kellett volna emelkednie, hogy a 4. §-ban lefektetett feladatát megoldja. A törvény rációjából, de a törvényhez irt indokokból is megállapítható, hogy az Of b-nek oly politikát kellett inaugurálnia és követnie a földbirtokrendezés terén, hogy az egyes osztályok közötti különbségek ki legyenek egyenlítve, hogy teljesen harmonikus összműködés legyen az osztályok és a különféle politikai irányzatok között. Ez nem sikerült az Ofb-nek, mert az Ofb azzal a politikájával, amelyet akár mint bíróság, akár pedig mint közigazgatási hatóság követett, nem tudta kiegyenlíteni az állami és társadalmi széthúzó és bomlasztó elemek ellentétét és nem tudta létesíteni a szükséges kohéziót. Méltóztassanak, mélyen t- Ház, megengedni, hogy egészen röviden rámutassak a jogi okokra, melyek nézetem szerint szükségessé tették, hogy ennek így kellett történnie és isy kellett bekövetkeznie. Már 1920-ban, mielőtt az alaptörvény törvényerőre emelkedett volna, a Magyar Jogászegyletben nagy vita volt ezekről a kérdésekről. Én egy tanulmányt dolgoztam ki és bemutattam akkoriban a Jogászegyletnek. Ebben rámutattam arra, hogy lehetetlen, hogy a földbirtokrendező Bíróság teljesítse azokat a nagy feladatokat, ugy amint tőle elvárják, egy ilyen törvény és ilyen szervezet mellett. Egy biróság, amelynek csak fele része áll birói képesítésű birákból — mond1928. évi július hó 19-én, csütörtökön. juk: eggyel több, mint a fele — másik fele részének pedig nincs birói képesítése ; egy biróság, amelynek nincs fórum appellatoriuma; egy biróság, amely nem rendes, meghatározott perrendtartási szabályok szerint jár el, hanem patriar kális ' és patrimoniálís szabályok szerint ; egy biróság, amelynek oly tevékeuységi, működési kört engednek, mint az Ofb-nek, kell. hogy előbbutóbb rendelkezéseiben, határozataiban önkényre is vezessen. Már múltkor emiitettem itt a tisztelt Felsőházban, de nem tudom eléggé hangsúlyozni Unger József nagy osztrák jogásznak ezt a mondását: »Das Ermessen, das richterliehe Ermessen führt in ultimis zur Willkür.« Hiba volt, hogy úgy alkották meg ezt a törvényt, ahogyan megalkották 1920-ban. Egy ilyen törvényt nem lehetett jól végrehajtani. Azok az urak, akik az Ofb.-nél működnek — a birói részt értem, akikkel szerencsém van együtt munkálkodni — mind egytől-egyig kiváló, egyénileg teljesen kifogástalan jogászok, akik a birói erények teljével rendelkeznek és mégsem képesek a feladatot igy elvégezni, mert a szervezet és az alaptörvény ezt nekik nem engedi meg. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Nézetem szerint tehát az Ofb. megszüntetendő, mégpedig minél előbb. Megszüntetendő azért, mert nincs rá szükség. A birtokpolitikai intézkedéseket a javaslat a ministerium hatáskörébe utalja : odatartoznak az elővásárlási jog gyakorlása, az adásvételi szerződések jóvá vagy jóvá nem hagyása, haszonbérletek parcellázása, etc., tehát e célból fenntartani nem lehet, de nem is szükséges fenntartani, mert a tői vényhozás maga belátta, hogy felesleges ennek az intézménynek fenntartása, hiszen a 17. § azt mondja, hogy három év múlva meg fog szűnni az Ofb és utasíttatnak az illető minister urak, hogy a hátralékos maradvány-munkálatok elvégzésére vonatkozólag javaslatot terjesszenek a törvényhozás elé ama szerv létesítésére, amely ezeket le fogja bonyolítani. Ha tehát halálraítélté maga a törvényhozás az Ofb-t, miért tartsuk még három évig siralomházban és miért engedjük működni, amikor úgyis tudjuk, hogy egy másik szerv fog jönni, egy másik szervnek kell bekövetkeznie, hogy ezeket a feladatokat megoldja ? Az Ofb nem tudta a maga részére a szimpátiákat biztosítani és nem közmegnyugvásra működött, hanem nagy elégedetlenséget váltott ki munkálkodásával nemcsak a széles néprétegeknél, hanem a jogászoknál is. Nem is lehetséges ez máskép. Megcsinálták az alaptörvényt és a védelem teljesen ki volt zárva, csak utólagosan engedték meg, hogy a védelem — bár nagyon korlátolt keretben — érvényesülhessen. Amikor olyan nagy jogokról, magánjogról, nagy érdekekről és értékekről van szó, kizárni a védelmet: ez önmagában véve mutatja, hogy alapjaiban hibás volt a koncepció. Ami a korlátozásokat illeti a birtokforgalomra nézve, erre vonatkozólag nem nyugtat meg engem a törvényjavaslat, sőt annak indokolása felkelti az emberben azt az aggodalmat, hogy még jó hosszú idő fog eltelni, amíg szakítani fognak ezekkel a birtokrendezési dolgokkal és politikával. Hiszen világosan bent van az indokolásban, hogy a földbirtoknak minden megmozdulását továbbra is figyelemmel kell kisérni ma nyolc év után is ; meg van mondva az indokolásban, hogy ezt a kormány részint a közigazgatási hatósági szervekkel, részint pedig birói eljárással, az Ofb utján akarja tenni ; meg van mondva világosan, hogy a jogügyletekbe bele akar nyúlni és szabályozólag akarja ezeket kezelni. Az a kérdés, vájjon helyes-e az, hogy megszorítsuk a birtok terén a forgalom szabadságát ?