Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-47

Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1928. évi július hó 19-én, csütörtöJcön. 57 figyelmen kivül azokat a magasabb nemzetpoliti kat szempontokat sem (Helyeslés a baloldalon), amelyek az ingatlanforgalom ezidőszerititi korlátozását még szükségessé teszik annak érdekében, hogy az ország földjének nem kívánatos kezekbe való kerülését ezen az utón megakadályozhassukA magam részéről teljesen osztozom a ministerelnök urnák ezirányu aggodalmaiban, és meg vagyok győződve róla. hogy a ministerelnök ur ezt az áldozatot a gazdatársadalomtól, ezeket a fegyvereket az országtól nem követelte volna, ha arra komoly szükség nem lett volna és ha ezt a kérdést más módon kevesebb áldozatokkal is meg lehetett volna oldani. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Megnvugvással állapithatom meg ezek után azt, hogy a gazdatársadalom egy ilyen fontos kérdésben igenis tudott további áldozatokat is hozni és mérlegelni tudta ezeket a magasabb nemzetpolitikai szempontokat is. Mert, ha azt a törekvésünket, hogy a magyar föld magyar ember kezén maradjon, föladjuk, akkor ezzel föladtuk magyar nemzeti céljaink elérhetését is. (Ügy van! a baloldalon.) A magam részéről — lehetséges, hogy kissé talán elfogult vagyok ebben a kérdésben, mert hiszen öt éven keresztül mint szenvedő fél csináltam végig az oláh földbirtokreform összes igazságtalanságait és ezen idő alatt alkalmam és módom volt arra, hogy közvetlen közelből győződjem meg azokról a birtokpolitikai rendszabályoktól, amelyeket az oláhok és természetesen ugyanezen minta szerint a kisantant többi államai is az ő szemükben nem kivánatos elemmel, a magyar elemmel szemben foganatosítottak, azt hiszem, hogy mindazoknak is, akiknek mindezekben részük nem volt, át kell látniok ennek a helyzetnek komolyságát a saját legjobban felfogott érdekükben is hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a magyar kormány részére mindazok az eszközök megadassanak, amelyek legalább Csonka-Magyarország földjének ilyen veszedelmes támadásokkal szemben való megvé dését biztosítani tudják, (Helyeslés a baloldalon.) Amidőn ezek elmondása után az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom, arra kérem a mélyen t. kormáuyt, hogy mindazokban az esetekben, amidőn ezeket a kezei közé bizalommal letett fegyvereket alkalmazni és használni fogja, különös tekintettel legyen az ország gazdatársadalmának igen súlyos helyzetére. (Helyeslés.) Jövőbeni birtokpolitikánk irányára vonatkozóan pedig azt leszek bátor megjegyezni, hogy nézetem szerint Magyarországon a leghelyesebb birtokpolitika az, ha erőteljes mezőgazdasági politikát folytatunk és ha ennek belátására rá tudjuk szoritani közgazdasági életünknek azokat a tényezőit U, amelyek jelenleg belátásnélküli és önző politikát folytatnak, s amelyek ennek következtében a mezőgazdaság termelésére nem enyhitőleg, nem könnyitőleg, hanem ellenkezőleg bénitólag hatnak. Ha a kormánynak sikerülni fog ezen a téren a szükséges, a kivánatos harmóniát megteremteni, ha sikerülni fog a mezőgazdaság előfeltételeit, á rentabilitás előfeltételeit biztositani, akkor itt a jövőben a további birtokpolitikára szükség nem lesz; mert állitom, hogy ha a magyar embert lélekzeni hagyják és az életéhez szükséges legminimálisabb előfeltételeket is biztosítják számára, akkor utolsó csepp véréig, utolsó lehelletéig ragaszkodik ahhoz a földhöz, amelyhez tulajdonjoga hozzáköti. (Ugy van ! Ugy van!) Ezek után a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Szólásra következik Pap József őméltósága. Pap József : Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen f. Felsőház! Egy birtokreform a dolog természeténél fogva nagyon mélyen benyúl az országnak ugy anyagi jogába, mint az eljárási jogába. Legyen szabad nekem jogi szempontból a felvetett törvényjavaslathoz egy-két észrevételt tennem. Nyolc év alatt alkalmunk volt megvizsgálni azt, hogy az alaptörvény által megalkotott birtokreformban hogyan érvényesült az egyénnek a viszonya a közülethez, a társadalomhoz, hogyan tudták rendezni az individualizmusnak kívánalmait a szocializmusnak ellenkező kívánalmaival. A szocializmus olyan régi, amilyen régi az emberiség. A szocializmusban nagy szerepet játszik a tulajdon, a magántulajdon és bármilyen kapitalisztikus rendszer legyen is valamely országban, számolni kell azzal, hogy a magántulajdon sokszor önző, hogy a magántulajdonnak önzéseit és ridegségét a köznek kivánságaival enyhíteni kell. Nézetem szerint a helyes földbirtok reform egy kompromisszum, amely kompromisszumnak alapulnia kell a bölcs belátásom, igazságosságon a méltányossági érzeten; nem szabad merőben szembehelyezkedni a nemzeti jogfejlődéssel, az eljárásnak pedig nem szabad zaklatónak, molesztálónak lennie, s a megszorításoknak és korlátozásoknak csupán oly mértékben lehet helyet fogniok, amily mértékben a cél elérésére feltétlenül szükségesek. (Ugy van! Ugy van!) Az 1920. évi alaptörvénynek a kezdete visszavezetendő az u. n. Károlyi-forradalomra. Akik a Károlyi forradalmat létrehozták és fenntartották, azok demagóg módon eljárva felizgatták a széles körök kívánságait, vágyait és elhitették velük, hogy földet ingyen lehet osztogatni. Földosztogató politika volt az 1918. évi politika. Ezt azután még erősebben alátámasztotta az 1919. évben kiütött kommunizmus. Ilyen viszonyok és körülmények között alkotta meg a nemzetgyűlés 1920-ban a földbirtokreformról szóló alaptörvényt. Nekünk nem az a feladatunk, hogy most kritika tárgyává tegyük, hogy az 1920. évi földbirtokreform helyes volt-e vagy sem. Nézetem az, hogy nem lehetett kikerülni 1920-ban a földreform létesítését, de meggyőződésem egyúttal az is, hogy lehetett volna sokkal jobb törvényt is csinálni, olyan törvényt, amely inkább számolt volna a tulajdon szentségével és sokkal több birói garanciával látta volna el az eljárást, nem ugy, amint az történt. Mostani feladatunk az, hogy tegyük vizsgálódás tárgyává, vájjon a földbirtokreform likvidációja helyesen történik-e vagy sem. Ennek a kérdésnek megbirálásánál ki kell indulni abból, hogy egyetlenegy magánjogi törvény sem olyan fontos, mint azok a törvények, amelyek az egyéni tulajdont létesitik és fenntartják, ki kell indulni abból, hogy a magántulajdont létesítő és fenntartó törvényeken alapul az egész állami és társadalmi rend, és ki kell indulni abból, hogy valamiképen az emberiség nem ekszisztálhat. ha nincs család és nincs állam, épen úgy nem ekszisztálhat, ha nincs magántulajdon. Emiitettem, hogy a két szélsőség között a helyes utat kell megválasztani. Nagy felelőséget vállalt magára az 1920. évi törvényhozás, amikor ugy alkotta meg a földbirtokreformról szóló törvényt, mint ahogyan tényleg megalkotta. A mostani törvény, amely likvidálni akarja a földbirtokreformot, továbbra is fentartja a birtok kötöttségét, továbbra is fentartja azokat az eljárási módokat, amelyek a földbirtokreformnak keresztülvitele céljából az 1920. évi törvényben le lettek rakva és amelyek olyan nagy elégületlenséget, olyan sok keserűséget és olyan sok igazságtalanságot idéztek elő széles, nagy rétegekben. Kiindulok abból, hogy igen természetesen nem lehetett abból a kaotikus állapotból, abból az 11*