Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-46

Az országgyűlés felsőházának 46. ülése 1928. évi július hó 18-án

} szerdán. 51 zöld hitel révén is olyan visszaélések történnek az ország egyes részeiben, amelyek igazán megérdemelnék, hogy az igazságügyminister nr az uzsoratörvénynek azt a szakaszát, amely őt a kivételes intézkedésekre feljogosítja, tényleg alkalmazza is. (Helyeslés.) Ez azonban a korlátlan szabadság ellen és a mellett szól, amit őexcellenciája, a birtokbiróság elnöke kifejtett, hogy itt bizonyos nagy nemzeti, általános szempontoknak fenn kell maradniok, ezeket respektálni kell, mert ha ezt nem tesszük, akkor az ország katasztrófája ki nem kerülhető. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Sokáig talán azért, mert mi meglehetősen provinciális értelmi légkörben éltünk, a mi bajaink egyedüli forrását hajlandó volt a nagy többség tisztán a magyar gazda bűnének felróni, az ő könnyelműségének, meggondolatlanságának és luxusvágyának. El ben sok az igazság. Az a ragaszkodás az anyaföldhöz, amely kellett volna, hogy vezesse azt az osztályt, amely még a régi időkben bizonyos privilégiumokat élvezett, sajnos, nem bizonyult eléggé erősnek. Ezzel azonban mindent megfejteni mégsem lehet. Nekem Jankovich Béla őexcellenciájával egy kis privát vitám indult meg a magyar gazdának élhetetlensége és könnyelműségére vonatkozólag. De ha Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban olyan viszonyok uralkodnak, amelyek talán még rosszabbak mint nálunk, ezt a magyar gazda bűnéül felrpni igazán lehetetlenség. Akármilyen merésznek látszik is, de ki kell mondanom, hogy az egész földbirtok-politika, amelyet nemcsak nálunk, de a külföldi államokban is követtek, katasztrofális eredményeket érlelt meg, amelyeknek gyümölcsei ma már megérőben vannak. Nemcsak nekünk, egész Európának, de elsősorban és leginkább az Egyesült Államoknak vissza kell térniök arra az alapra, hogy a mezőgazdaság fejlődését az ipar- és keres-kedelem mellett biztosítani kell. Az a régi liberális jelszó, amelyet különösen Cobden és az ő iskolája hangoztatott, az, hogy ahol az ipainak és a kereskedelemnek jól megy a dolga, természetszerűleg jól fog menni a mezőgazdaságnak is. Ez falsumnak bizonyult, mert méltóztassanak megnézni magát Angolországot, amely igazán nem panaszkod hátik azon, hogy ipar és kereskedelem tekintetében óriásit ne haladt és ne emelkedett volna, a mezőgazdaság ahelyett, hogy emelkedett volna, tökéletesen tönkrement. Itt legyen szabad nekem arra a rövid megjegyzésre, amelyet Somssich őméltósága a latifundiumok tekintetében mondott, reflektálnom. Szociáldemokrata részről a latifundium rendesen mint olyan alakulás van odaállítva, amely direktissime a nemzeti élet legnagyobb ellensége, amely gátolja a gazdasági fejlődést, lehetetlen szociális viszonyokat teremt és ennélfogva a társadalom békéiét a legnagyobb mértékben veszélyezteti. Ez a legkevésbé sem áll igy. Vannak esetek, amikor a nagybirtokos, de nem a nagybirtok, ilyen bűnöket követ el. Méltóztassék azonban megnézni, vájjon Angolországban nem tudott-e fejlődni az ipar, holott ott a nagybirtokoknak preponderánciája állandó volt és ha tudjuk azt, hogy mi történt a műit század első felében épen nem a nagybirtokosok, de a gyárosok részéről az alsó rétegeknek kifosztása, kizsarolása tekintetében, akkor lehetetlen azt mondani, hogy ott, azon a másik oldalon ne volna nagyobb bűn, mint a nagybirtokoknál. Arról, hogy a mezőgazdasági termelés szempontjából mit jelentenek a nagybirtokok, hogy mennyire a haladás zászlóvivői, arról én azok után, amiket őméltósága mondott, nem akarok külön megemlékezni.^ Vagyok bátor őexcellenciájáriak, Hadik János grófnak figyelmét felhivni arra, hogy ezek a sárFELSŐHÁZI NAPLÓ. III. guló lapok azt mutatják, hogy ezelőtt tizenöt évvel, amikor — emlékezni fog rá — a Gazdaszövetség naggy ülést tartott Kassán, ő szintén körülbelül ezeknek az elveknek hiveként vallotta magát. Az ottani közgyűlést nagy örömmel üdvözölte és nagy jelentőséget tulajdonított neki, épen ezért azt hiszen», hogy ezek az én részemről származó jóakaratú megjegyzéí-ek, amelyek nézetem szerint eléggé alaposak, őnála szintén bizonyos méltánylásra és elismerésre fognak találni. (Hadik János gróf : Változtattam volna nézetemet ?) Kérem, kegyelmes uram, talán nem, de excellenciád, ugy látszik, némileg hátratolta ezeket a kérdéseket. (Hadik János gróf : Milyen kérdéseket 1) Azokat, amikre utaltam, 1. i. hogy a földbirtok teljes szabadsága nemzeti szempontokból bizonyos korlátozásoknak vétessék alá. (Hadik János gróf : Akkor még nem volt semmiféle korlátról szó !) Nagyon is szó volt arról, hogy tisztán magábanvéve a szabadság nem üdvözit és ezen az alapon nem tudnak odafejlődni az agrárviszonyok, ahova fejlődniök kellene. Bátor vagyok ugyancsak azon a gyűlésen történkre vonatkozólag elmondanom azt, amelyet talán a ministerelnök ur jelenlétében nem emiitettem volna fel ilyen nyomatékkal, hogy t. i. ő már 1913-ban, tehát tizenöt évvel ezelőtt Kassán, valamint ugyanakkor Kolozsvárt, egy évvel később Temesváron, tehát számos alkalommal ezen politika hivének vallotta magát. Ha ebben a javaslatban bizonyos ilyen proviziók történnek, akkor ezek nála nem improvizáltan tegnaprólmára megtermett meggyőződésnek gyümölcse, hanem egy mélyebben begyökerezett felfogásé. Hiszen méltóztatnak tudni azt, hogy mit tett különösen az erdélyi birtokosság megmentése érdekében a háború előtt - bár ő nem kifelé dolgozott. Ezért igazán nagy elismerésre tarthat számot. Én tehát azt hiszem, le kell mondanunk arról, hogy tisztán, magában véve a szabadság üdvözíthetne bennünket. Ennek a szabadságnak korlátokat kell szabni a nemzeti érdekek, a szociálpolitika szempontjából. Épen ezért a magam részéről örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, de miután ugy tudom, hogy egy határozati javaslatot fognak terjeszteni a t. Felsőház elé, melynek értelmében bizonyos pótintézkedésekre nézve uj törvényjavaslat helyeztetik kilátásba, óhajtanám, hogy a Felsőház tekintélye tegye nyomatékossá azt az irányzatot, amelyet mi e tekintetben magunkénak vallunk, tudniillik a korlátozásokat a nemzeti birtokpolitika szempontjából. Bátor vagyok ezenkívül az én álláspontom " további megokolására, amikor a javallatot elfogadom, felhozni azt, hogy úgy én, valamint azok a t. kollégáim, akik itten az Országos Mezőgazdasági Kamara megbízásából ülünk, összevetettük a kormány javaslatát azzal az előterjesztéssel, amelyet az Országos Kamara január 18 iki ülésében elfogadott és azzal lényegében konformisnak találtuk. Épen ezért azt hiszem, az összes kamarai kiküldöttek nevében jelenthetem ki, hogy ezt a javaslatot elfogadjuk (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Gróf Hadik János : Személyes kérdésben kérek szót !) Elnök : Gróf Hadik János őexellenciája személyes kérdésben kivan szólni ! Gróf Hadik János: Mélyen t, Felsőház! Bernát István őméltósága beszédében engem ugy aposztrofált, mintha személyemre vonatkozólag pálfordulástakarna konstatálni, mintha én Kassán 15 év előtt máskép beszéltem volna, mint most beszélek. Egészen nyugodt lehet őméltósága, összes beszédeimet, amelyeket valaha tartottam és összes irataimat is összeszedheti, de ezt az inkonzekven10