Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-46

52 Az országgyűlés felsőházának 46. ülése 1928. évi július hó 18-án, szerdán. eiát nem fogja sehol megtalálni. Én Kassán üdvözöltem az urakat, mint házigazda, mert akkor én A bau jtorna megyében a gazdasági egyesület elnöke voltam, de a vitában nem vettem részt. A határozati javaslatokkal sem foglalkoztam, de kizártnak tartom, hogy ott ilyen javaslatok lettek volna, amelyekről Bernát őméltósága emlitést tesz. Mindig abban a nézetben voltam, hogy ne kössük gúzsba a gazdasági életet, hanem adjuk meg neki a szabadságot. Ha vannak nagy nemzeti szempontok, amelyek szükségessé tesznek korlátozást, — amely állásponton ma a kormány áll — őméltósága nagyon jól tudhatja, hogy én bár ezeket a korlátozásokat nem tartom helyeseknek, egyelőre mégis elfogadtam, azokhoz hozzájárultam. (Helyeslés.) Semmiféle inkonzekvencia nincsen tehát az én eljárásomban. Csak arra méltóztassék vigyázni, hogy amikor a gazdatársadalom egyöntetű álláspontot foglal el, akkor méltóztassék arra is gondolni, hogy mit mondana Károlyi Sándor gróf, ha látná, hogy az ő iskolájában felnevelkedett vezér minduntalan ellentétes álláspontra helyezkedik, a gazdatársadalom összességével. (Bernát István : Személyes kérdésben kérek szót!) Elnök : Bernát István őméltósága személyes kérdésben kivan szólni ! Bernát István : Mélyen t. Felsőház ! Én őexcellenciáját nem gyanúsítottam azzal, hogy ő más állásponton van, mint volt, de beszédem folyamán azt állítottam, hogy a brosúrákból és az egész kampányból az derült ki, hogy ezeket a szempontokat nem hajlandó ugy honorálni, amint azt nézetem szerint honorálnia kellene. Ami pedig Károlyi Sándor grófot illeti, legyen nyugodt őexellenciája, épen Károlyi Sándor grófnak, sőt Darányi Ignácnak a hagyományai és a velük való sürü érintkezés kényszeritett engem arra, hogy ezeket a dolgokat itt ma felhozzam. Ha megengedi a t. Ház, még csak pár szót akarok szólni arról a politikáról, amelyet illó tempore Károlyi Sándor gróf követni jónak látott és amit azután bizonyos fokig Darányi Ignác meg is valósított. Károlyi Sándor grófnak az volt a politikája, hogy emeljük a kisembereket, emeljük pedig a saját szorgalmuk, tehetségük és saját szervezeteik révén. (Hadik János gróf: És teremtsük meg a gazdatársadalom egységét !) Kegyelmes uram, azt talán nem fogja állítani, hogy én ehhez az elvhez nem maradtam volna hű, mert Excellenciadnak tudnia kell, hogy életem nagyobb részét épen a szövetkezeti élet fellendítésében éltem át. Ami pedig Darányi Ignácot illeti, ő a maga részéről a békés kiegyenlítésnek lévén mindig az embere, megtalálta az utakat és módokat arra, hogy az emelkedő kisgazda osztály pénzbeli tehetsége a birtokvásárlások révén kielégítést találjon ( Széchenyi Aladár gróf : Senkisem bántja Darányi Ignácot !) Ez részben a szövetkezetek emelkedésének tudható be, részben pedig betudható annak az agrár vámpolitikának, amelyet akkor sikerült keresztülvinni. Ezt kívántam megjegyezni. Elnök : Szólásra következik Jankovich Béla őexcellenciája. Jankovich Béla : Nagyméltóságú Elnök ur! T. Felsőház! Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a háború után a földreformra szükség volt. Én magam is olyan kormánynak voltam a tagja, amely az első volt azok között, kik ennek szükségét hangoztatták. El kell ismernünk azt is, hogy nemzetvédelmi szempontból viszont szükségesek bizonyos intézkedések. Ha tehát mi egyikmásik kérdésben állást foglaltunk a kormánnyal szemben, ezt nem abban a nézetben tettük, minthogyha mi más végcélt láttunk volna, mint a kormány, hanem azért, mert az eddigi intézkedések sorozatában, amelyek a múltban megtörténtek és amelyek most folytatólag megtétettek, nem mindenben értünk ej» yet. Az eltérés tehát tulajdonképen a célok megváltozása módjában és nem magukban a célokban rejlik. E tekintetben kénytelen vagyok eltérni az előttem szólott t. előadó ur felfogásától, aki azt mondta, hogy ő az Ofb működését, amint azt az 1920 : XXXVI. és az 1924 : VII. tc.-ek megállapító}ták, nem akarja kritizálni, azt a történelem számára tartja fennAmennyiben Szőke Gyula felsőházi tag ur Herodotos nyomdokaiba akar lépni és valamikor a történetírási pályára fog lépni, nagyon helyesen fogja tenni azt, hogy csak történelmi távlatból szemléli az eseményeket. Mi azonban itt, azt hiszem, nem történészek vagyunk, hanem törvényhozók. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nekünk kötelességünk a törvényeket itt vizsgálat tárgyává tenni, rámutatni a hibákra és fogyatékosságokra, amelyekkel az egyes törvények bírnak és igyekeznünk kell, ha lehetséges, a?okát pótolni, kijavítani. (Helyeslés.) Ezért, minthogy azt tapasztaltuk, hogy a földbirtokrendezés e téren, az eddigi törvények által nem vált be és az Ofb nem teljesiti azokat a várakozásokat, amelyeket hozzáfűztek, annak ellenére, hogy akkor igen nagy lelkesedéssel fogadták ezt a javaslatot még legelső férfiaink is, ki kell emelni itt a történelmi hűség kedvéért, hogy akkoriban csak egyetlen vármegye, Zalavármegye Gazdasági Egyesülete volt az, amely fel mert szólalni az ellen, hogy a kormánynak nincs joga a tulajdonjogba ilyen módon belenyúlnia. Erre itt a Házban néhai Szabó István kijelentette, hogy ez már nem véleménynyilvánítás, hanem lázítás a kormány ellen és az illetőnek, aki ezt a nyilatkozatot megtette, Kanosszát kellett járnia. Ma a viszonyok egészen mások és a tárgyalások közben épen a leghivatottabb kormánytagok rfszéről hangzottak el olyan nyilatkozatok, hogy az Ofb szükséges rossz, amely megvan és amellyel számolni kell. Szerintem tehát, miután általánosságban a közvéleménynek is ez a nézete s miután a törvényjavaslat is arról .beszél, hogy vissza akarja fejleszteni az Ofb-t, ebből az következik, hogy az Ofb legalább is betöltötte már kiszabott feladatát. Ezzel a kérdéssel azonban nem akarok részletesebben foglalkozni, azt hiszem, hogy ez már res judicata. Tovább megyek és felvetem azt a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy egy olyan biróság, egy olyan testület, amely az ország legelső biráiból alakult, ugy közigazgatási, mint rendes birákból, ilyen ellentétbe jusson önmagával. Mi az oka ennek 1 Ez egy feltűnő jelenség. Ezt a jelenséget, azt hiszem, megmagyarázhatjuk, ha egy pár évszázaddal visszanyúlunk az irodalomban, elővesszük Montesquieu könyvét és arra gondolunk, hogy ő volt az első, aki azt mondotta, hogy a politikai életnek három ágazata van: törvényhozás, kormányzás és bíróságok, és ezt a hármat egymástól szigorúan el kell választani. Különösen áll ez a bíróságra, amely nélkül nincsen jogrend. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon j Itt tehát ma mi történt? Az Ofb egyszerűen azért nem vált be, mert nemcsak biróság volt és nemcsak bírósági teendőket ruházott reá a törvény, hanem szociálpolitikai feladatokat is, amely szociálpolitikai szempontok minden percben áttörték a törvényt. Ezért vannak azok az ellentétek, amelyek az egyes Ítéletekben megnyilvánulnak és azok a rendszertelenségek, amelyek egyes tanácsok Ítéleteiben is megnyilvánulnak. További hibája a törvénynek az volt, hogy kormányzati teendőket csak egyes emberekre kell bízni, mert csak ezek érzik át a felelősséget és e szerint intézkednek,