Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-46

50 Az országgyűlés felsőházának 46. ü dalomnak az az álláspontja, hogy a bérbeadások terén vissza kell nyernie a gazdasági életnek teljes szabadságát, az önrendelkezési jognak minden lehetőségét. (Ugy van ! a középen.) Ha nézzük, kik azok, akik haszonbérbe adnak birtokokat, azt látjuk, hogy ennek a haszonbérbeadásnak rendesen mélyreható okai vannak. Ezek az okok lehetnek családi okok, hogy hagyaték, örökség, osztozkodás miatt az illető nem képes a maga egészében gazdálkodni, nem tudnak gazdálkodni az illető örökösök. A másik ok a forgalmitőke hiánya, ami az illetőt képtelenné teszi arra, hogy a maga gazdaságát tovább vigye. Az ország érdeke, hogy minden vagyontárgy, igy a földbirtok is, a lehető maximális kihasználás mellett a legbelterjesebb módon kezeltessék. Minden lehetőséget meg kell tehát adni arra nézve, hogy ha saját kezelésben ez nem lehetséges, akkor ez bérbeadás utján történhessék meg és nem lehet kitenni az illetőket hosszadalmas, sok utánjárás és esetlegsok mellékkörülmény által megnehezített eljárásnak. Ezen a téren tehát vissza kell nyerni a teljes szabadságot. A bérbeadásoknál itt van még a kisbérletek ügye. Ma ilyen nagyobb birtoktest bérbeadásánál a törvény intézkedései szerint fennáll a 14%-os, sőt nagyobbmérvü igénybevétel is. Ha ezen a téren az országban körülnézünk, igen sok helyen szomorú állapotokat találunk, ha összehasonlítjuk a nagy bérletterületeket a kisbérletesekkel. Nagyon ritka kivételtől eltekintve, ezen a 1éren élénken látható a gazdálkodás hanyatlása. Sok olyan eset van, hogy egész épületek váltak használhatatlanná, mert az illetők falvakban lakva, esab kimentek gazdálkodni s a birtokon fekvő épületek, illetőleg a tőke, ami azokba belehelyeztetett, teljesen értéktelenné vált, hiszen vannak olyan esetek, hogy 15 kilométerre van az illető kisbirtokostulajdonos attól a földtől, amelyiken gazdálkodik. Ez tehát nem belterjes gazdálkodás, igy nem lehet jól gazdálkodni a földön, mert hiszen csak ugy lehet jó gazdálkodást elképzelni, ha a kontaktus az illető gazdálkodó és földje között minél rövidebb, minél gyakoribb, hogy minél jobban tudjon utána nézni, utána járni az idő viszontagsága következtében előállott változásoknak s az ezek folytán szükséges intézkedéseket megtehesse ; egy szóval mindezek a szempontoka közelséget kivánják meg. Igy tehát ebben a kérdésben is a legnagyobb óvatossággal és a legjobb figyelemmel kezelendő ezeknek a kisbérleteknek kiadiisa, mert itt tényleg a gazdasági, a termelési szempont az, amely elsősorban veendő figyelembe Ami az Ofb működésének három év alatt történő befejezését illeti, megvallom, félek attól, hogy három év múlva a säckingeni trombitással leszünk kénytelenek elénekelni : »Es wäre zu schön gewesen, es hat nicht sollen sein.« (Derültség ) Nagyon remélem, hogy megszűnik, de mindaddig, amig teljesen meg nem szűnt, ebben a reményemben abszolúte bizni nem tudok. A kormány jó szándékát e téren elismerem és nagyon kérem az igen t. igazságügyminister urat, akinek felügyeleti hatósága alá tartozik ez a hatóság, méltóztassék ezt a felügyeleti jogot most olyan irányban gyakorolni, hogy az Ofb tényleg ezen záros határidőn belül befejezze működését, és ok nélkül ne nyújtsa meg ennek a hatóságnak további gesztióját. Ezek után tekintve mindazokat a határozati javaslatokat, amelyek itt be fognak nyújtatni és amelyek itt azokat a kérdéseket, amelyek ránk nézve a legnagyobb sérelmeket képezték, tisztázni fogják, a magam részéről törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalásra elfogadom. (Élénk helyes és és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) se 1928. évi július hó 18-án, szerdán. Elnök : Szólásra következik Bernát István őméltósága. Bernát István : Nagyméltóságú Elnök Ur ! Igen tisztelt Felsőház ! Sem az előttem szóló tisztelt gróf urnák, aki az Országos Magyar Gazdasági Egyesület élén áll, sem azoknak, akik vele ebben a kampányban együtt éreznek és együtt működtek, nincs szükségük arra, hogy külön kiemeljük ennek a kampánynak nagy jelentőségét, abban a tekintetben, hogy sikerült nekik végül az, ami idáig azt mondhatni soha, megmozdították a magyar gazdatársadalomnak olyan tekintélyes részét javaslataik védelmeién, amint tényleg megtették. Hivatkozzással azonban különösen azokra a kijelentésekre, amelyeket Hadik gróf őexcellenciája több alkalommal tett, hogy t. i. keresi azokat az egyéneket, akik vele nem mindenben egyező állásponton vannak, mert hiszen tapasztalatai szerint az igazság eléréséhez tulajdonképen az ellenkező érvek kellő fontolóra vétele szükséges, legyen szabad bizonyos megjegyzéseket tennem arra a politikára nézve, melyet ők a javaslat tárgyalásánál és elfogadni és követni jónak láttak. (Halljuk ! Halljuk !) Figyelemmel olvastam azokat a füzeteket, amelyek ez alkalommal Hadik gróf ur.tollából megjelentek. Figyelemmel hallgattam azokat a beszédeket, amelyek elhangzottak és ezekből, különösen pedig abból a füzetből, amely Hadik János gróf neve alatt jelent meg ezzel a címmel: »Hogyan védi meg Pesthy Pál igazságügyminister a mezőgazdasági hitel érdekeit. . .« azt kell megállapítanom, hogy itt tulajdonképen az részükről jóformán csakis a hitelkérdés, illetőleg a hitelezők kérdése volt előtérbe tolva. Ennek a megállapításnak megokolásául és támogatásául talán szabad felhoznom azt is, hogy abban a határozati javaslatban, amel,\et a ma reggel átvett bizottsági jelentés tartalmaz, a nyolcadik oldalon ez áll (olvassa}: »A Felsőház felhívja a kormányt arra, hogy sürgős m javaslatot nyújtson be abból a célból, hogy az 1920. évi XXXVI. és az 1924. évi VII. tcikkek mindazon rendelkezései, amelyek a hitelezők érdekeit veszélyeztetik, hatályon kívül helyeztessenek.« Veszedelmes dolognak tartanám, ha mi ezeket a kérdéseket tisztán csak a hitelezők szempontjából tárgyalnék. Mert egészen igaza van Tóth János őexeellenciájának, aki utalt arra, hogy az a szabadság, amelyet itt kivannak biztosítani a föld tulajdonosainak, nagyon szép dolog, de végeredményben nagyon kellemetlen, sőt katasztrofális eredményekhez juttathatja a nemzetet. Ebben a tekintetben sajnos az érveknek egész arzenálja áll rendelkezésünkre. A háború előtt ez a szabadság meg volt. És mit láttunk 1 Azt, hogy kezdve az úgynevezett birtokfelszabadítástól, a feduális terhek eltüntetésétől, a magyar föld folyton lépésről-lépésre veszítette el szabadságát és lett mindinkább olyan hitelezők játékává, illetőleg tulajdonává, akik sokszor távol állottak attól, hogy lett volna benuük nemzeti érzés. A magyar föld teljesen eladósodott, jövedelmének nagyrészét idegeneknek adta át. Méltóztassanak az ezer és ezer számra előfordult árverésekre visszatekinteni és arra a hihetetlen birtokforgalomra, amely a háború előtt megvolt és akkor lehetetlen, hogy ezt a helyzetet ideálisnak tudjuk elismerni. (Ügy van! Ugy van!) A magyar föld a terhektől most az infláció révén nagyrészben megszabadult. (Gróf Hadik János : Azóta tessék megnézni a telekkönyvet !) De most még egy fenyegetőbb, katasztrófálisabb, gyorsabb eladósodásban vagyunk benne. Ennek az eladósodásnak a gyorsasága és súlyossága abból a tényből származik, hogy a kölcsönök sokkal drágábbak, mint voltak valaha. (Gróf Hadik János: És hogy adót is kölcsönből kell fizetni !) De a