Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-46

48 Az országgyűlés felsőházának 46. ü való szabad rendelkezési jogn tói. Hiszen,— amint látjuk — oly módon vétetett igénybe a föld a vagyonváltság alkalmával, midőn természetben valorizált teljes értékben vétetett el a vagyonváltság, mint ahogy az egyetlen foglalkozási ágnál sem történt ebben az országban. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Belenyugodott ebbe az ország földbirtokossága azonban azért is, mert módot akart nyújtani a szociális béke helyreállítására, megértve a változott viszonyokat. Kérkedés nélkül merem állitani, hogy Magyarország talpraáílitására és a közállapotok konszolidálására a magyar földbirtokosság meghozta a legnagyobb mértékű hazafias áldozatot. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ennek az áldozatkészségnek azonban most, hogy a viszonyok — hála Istennek — konszolidálódtak, megvan a határa. Amint már Hadik János gróf őexcellenciája emiitette, nem ellenzéki velleitásból, sem kormánybuktató vagy a kormánynak nehézséget okozó szándékból szálltunk szembe a törvényjavaslat rendelkezéseivel, (Ugy van! a jobboldalon.) hanem azért, mert annak szelleme és egyes intézkedései ellenkeznek legjobb meggyőződésű akkel, a földbirtok értékét devalválják, annak hitelképességét rontják és nem fejezik be a földbirtokrendezést. (Ugy van! a jobboldalon.) T. Felsőház ! Magam részéről teljes mértékben támogatom a kormányt minden, az ország közállapotainak konszolidációját, a szociális viszonyok megjavitását és az ország érdekeit előmozdító intézkedésében, ez a bizalmam azonban nem terjed odáig, tekintve, hogy semmiféle pártfegyelem nem feszélyez és véleményemet mindenkor szabadon nyilváníthatom, hogy fejet hajtsak olyan intézkedések előtt, amelyek legjobb meggyőződésemmel ellenkeznek, közgazdaságilag károkat okoznak és amelyek a magyar földnek, az ország legértékesebb vagyonának értékét s annak hozamát csökkentik. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Midőn e törvényjavaslat egyes paragrafusait biráltuk, különféle hivatalos értekezleteken vagy kormány férfiakkal való magánbeszélgetésben, gyakran hallottuk a hivatalos körök részéről azt az ellenérvet, hogy ennek vagy annak a paragrafusnak intézkedései úgyis nagyon ritkán fognak igénybevétetni, vagy hogy erre vagy arra az intézkedésre, ameddig ez a kormány van helyén, nem kerül a sor. Bocsánatot kérek az igen t. kormánytól, de az iránta táplált bizalmam nem terjed addig a pontig, hogy ezt a bizalmamat én már most az ő, általam teljesen ismeretlen, jogutódjának cedáljam. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én ilyenféle erős diszkrecionális jogot senkinek sem vagyok hajlandó adni. (Helyeslés a j°bboldalon.) Egy törvénynek világosnak kell lennie, annak egyes szavaihoz kételynek nem szabad férnie, egy törvény szövegének csak egyféleképen magyarázhatónak kell lennie, mert meg kell tartanunk azt a biztonságot, azt a jogvédelmet, amely a mi vagyonunkat később jövő esetleges támadások ellen teljes mértékben megvédi. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy a földbirtokreform milyen következményekkel járt a termelés szempontjából, azt jól tudjuk Hogy ez a törvény nem hozta meg azt az áldást, amelyet annak idején alkotói vártak vagy reméltek tőle, azt is tudjuk. Az ország még meg sem emésztette a régi birtokreformot, tehát szerintem a helyes birtokpolitika ma az volna, hogy az 1920 : XXXVI. te. és az 1924 : VII. te. által teremtett helyzet kinövéseit lefaragjuk, azokat helyes irányba tereljük, azokat pedig, akiket földhöz juttattakjlolyan vagyoni helyzetbe hozzuk, hogy képesek legyenek a termelés érdekeit ezen a kapott földön előmozdítani. (Helyeslés a jobboldalon.) ése 1928. évi július hó 18-án, szerdán. A helyes birtokpolitika elsősorban a régi törvények alapján támasztható földigénylések mielőbbi teljes befejezése. A további birtokpolitika pedig az, hogy a még mutatkozó földszükségletet magánparcellázással kielégítsék, ott, ahol az szükséges, tehát vidékenként és nem generali ter intézendő igénylések által. Helyi bajokat kell orvosolni, nem pedig generális intézkedéseket statuálni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezek a ténykedések azt hiszem elég bő pro-'rammot nyújtanak. Tessék kinn a néppel beszélni, a józan, higgadt néppel — és itt nem a csahosokat értem — mi a véleményük a földbirtokreformról és minő fohászokat juttatnak fogcsikorgatva az Ofbcimére. (Ugy van! Ugy van! Derültség a jobboldalán.) A magyar földnek vissza kell adni teljes szabadságát és tiszteletben kell tartani a tulajdon szentségét. Mindenekelőtt a termelés biztonságát és fokozását kell szemügyre venni és előmozdítani. Azt hiszem, hogy az eddigi, körülbelül egy millió katasztrális holdra kiterjedő birtokfelaprózás egyelőre kísérletnek elég. Tudjuk, látjuk, hogy a termelésben minő eltolódások történtek ennek következtében. Azokban az államokban, amelyek ma a kisbirtok hazájának tekinthetők, — és itt főleg a balti államokra : Svédországra és Dániára hivatkozhatom, amelyekben ez leginkább kifejlődött — ez az evolúció igen lassan, igen fokozatosan ment és állandóan lépést tartott az egyes kisbirtokosok szellemi és anyagi tőkéjével. Természetszerű folyamat volt az, hogy csak abban a mértékben foglaltak teret, amint megvagyonosodtak és elnyerték a magasabb műveltséget, szakszerűséget, és lassanként jutott az ország abbj a helyzetbe, amelyben ma van. Ma Magyarországon ettől a helyzettől még nagyon messze vagyunk (Gróf Széchenyi Aladár : Ugy van! Ugy van! Még nagyon messze!) A magyar kisgazdatársadalom, amelyet én is az ország egyik államfentartó elleniének tartok és amelynek boldogulása és megerősödése szerintem is feltétlenül szükséges, ma még nincs abban a helyzetben, tekintve a nagy gazdasági depressziót, amely alatt mindannyian egyenlően szenvedünk, kicsik és nagyok, hogy az ő megtakarított tőkéjéből képes legyen ujabb földet szerezni, tehát ő ma csak a már meglevő adósságai halmazának felduzzasztása által jutna abba a helyzetbe, hogy ujabb földet szerezzen- Természetesen, ebben a helyzetben az adóssági kamatok súlya alatt feltétlenül összeroppanna. Hogy pedig teljesen vagyontalanoknak juttasson az állam földet, ez azt hiszem, a kormánynak sem szándéka, s ezt az utóbbi időben több nyilatkozatból megnyugvással hallottuk. Mélyen t. Felsőház! Ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy a magyar földbirtokosság a legnagvobbfoku bizalmatlansággal kiséri e törvényjavaslat intézkedéseit, hiszen hiszékenységével már alaposan ráfizetett és itt vagyok bátor a t. kormány szemei előtt a következő eseteket elvonultatni. Az 1920-as törvényben öt évi időtartamban szabályoztatott az egész föld birtokreform lebonyolítása, ma 1928-at írunk és az még mindig nincs befejezve. Mikor az 1920. évi XXXVI. tcikk meghozatott, abban a kisajátított földekért a teljes forgalmi érték biztosíttatott s ezzel szemben a mostani törvény mit biztosit? Mielőtt az 1920. évi XXXVI. tcikk meghozatott, mindenfelől és minden oldalról felszólittatott a birtokosság, hogy saját jószántából ajánljon fel földeket és házhelyeket (Ugy van! Ugy van! jobbfelől), hogy könnyítse meg a kormány sorsát, és adjon ki kisbérleteket. És akkor sok esetben igazán ajándékárban kerültek ezek a házhelyek a kisbirtokosok tulajdonába. Ezzel szemben az az