Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-46

Âz országgyűlés felsőházának 46. ülésé 1928, évi július hó 18-án, szerdán. 47 nem foglalkozó hivatlan elemek kezébe fog kerülni rövid időn belül, ez pedig az ország mezőgazdaságának és közigazgatásának kárára a szociális béke további megbontására és előbb-utóbb ui földbirtokrendezésre fog vezetni. (Ugy van! Ugy van ! balfelől). Én a föld szabad forgalma ellen beszélek, mert nekem ez meggyőződésem. Azt látom, hogy ha Magyarországon szabaddá tesszük a föld forgalmát, akkor ide tervszerüleg be fog Özönleni az utódállamok ingótőkéje. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Zaj.)A trianoni békeszerződés szerint ebbe nem lehet beleszólása a magyar törvényhozásnak sem. Mondom, az utódállamok ingótökéje tervszerüleg jön be ide és elhelyezkedik a magyar földben azzal a tervszerűséggel, hogy a magyar állam erejét ekként is gyengítse. Hiszen ennek szomorú jeleit láttuk a múlt évtizedekben, amikor láttuk, hogy Erdélyben az oláh bankok tervszerűen vették meg a magyar birtokokat (Ugy van! Ugy van!) s jelzáloghitelükkel az egész Alföldet behálózták, ugy, hogy jelzáloghitelükkel a régi Magyarország középpontjában is — mint pl. Mezőtúron és Szarvason — behálózták a Magyar földet. A cseh bankok ma is az ország területén ügynököket tartanak, ügynököket járatnak és kínálják az olcsó jelzáloghitelt. Ezek az indokok engem arra a meggondolásra vezetnek, hogy a magyar ingatlanforgalomnak hatósági ellenőrzését a magyar fold védelme szempontjából fenn kell tartanunk (Helyeslés baVelől), az ingatlanok elővásárlási jogát pedig, amellyel irányítani, vezetni tudja a mindenkori kormány mindig a magyar földbirtokpolitikát, a nemzeti agrárpolitika továbbépitése szempontjából kell fentartanunk az ország érdekében. (Helyeslés a baloldalon. — Egy hang : A földbirtokrendező biróságot fenntartani !) NemErről már régen megmondottam, hogy meggyőződésem az, hogy minél hamarább vége legyen. Mélyen tisztelt Felsőház ! Már az alaptörvény meghozatala alkalmával, de később is mindig, amikor erre alkalmam volt — igy itt a Felsőházban is tavalyi beszédemben — hangoztattam azt, hogy a magyar földbirtokrendezésnek legnagyobb hibája és hiánya az, hogy a törvény megalkotása alkalmával a pénzügyi részt nem oldotta meg az állam. Láttam előre az ebből származó nagy bonyodalmakat, amelyek egyenes arányban fognak nőni a földbirtok rendezés végrehajtásával, elannyira, hogy az képes lesz majdan, — amint erre rámutattam tavaly is — a tulajdonjog szentségébe vetett hitet is érinteni és megingatni. Ez előttem egészen természetes jelenség volt, mert az állam megváltotta a földbirtokokat, kimondta, hogy a megváltást szenvedőt teljes kártalanítás illeti meg, de az ebből származó állami kötelezettséget az állam nem teljesítette, — és itt van a hiba — nem tudta teljesíteni, hanem a fizetési kötelezettséget áthárította a földhöz jutta-tottakra. És az állam elsősorban olyanokat jelölt meg földhöz juttatandóknak, akik a társadalomban legszegényebbek voltak és akiknek elegendő anyagi erejük ezen fizetési kötelezettség teljesítésére nem volt. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon. — Zaj.) Ebből a kétségbeejtő fonák helyzetből teljesen érthető módon jött életre az egyik részen, a megváltást, szenvedőkben az a gondolat, hogy: tulajdonjogomat az állam nemcsak korlátozta, de konfiskálta is. a másik részen pedig az. hogy : ingyen kaptam a földet. Mindkét felfogás, mindkét gondolkozás a jogállam alapjainak megrenditését jelenti. Azt hiszem, az egész ország osztatlan elismerése illetheti meg a magyar kormányt azért, hogy ezt a nagy kérdést, ezt az eminenter nagy állami feladatot megoldásra juttatta. (Helyeslés a baloldalon.) A kormány ezzel a magyar földbirtokrendezésre valósággal a koronát teszi fel, mert az állam ezzel a tényével a tulajdonjog szentségébe vetett hitet a vélt jogbizonytalanságból a jognak és az igazságnak államot fentartó erős talapzatára visszahelyezi, a másik részen pedig az állami rendet megváltoztatni akaró vagy felforgatni vágyó törekvéseket a jogállam alapjára helyezi. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Kiszámíthatatlan következménye, teremtő ereje lesz ennek az alkotásnak az állami életben. Kint a külföldön Magyarország konszolidál tságának tudatát megerősíti, bent az ország belsejében pedig nagy tekintélyes tőke fog a mezőgazdaság, a közgazdaság vérkeringésébe jutni, és ott ez a tőke a felszereléseknek, az erősítéseknek, az instrukcióknak, a továbbfejlődésnek erőforrásait nyitja meg. Szociális szempontból pedig azt a 6—700.000 kis-exisztenciát, akik saját érdekükben a földhözjuttatás utján, bekapcsolódtak a nemzeti szolidaritás egészébe (Ugy van! Ügy van! balfelől), és akik a föld iránti mérhetetlen szeretetükből és ragaszkodásukból folyólag lelki energiájukkal hasznos polgárai lesznek az országnak, olyan helyzetbe juttatja az állam, hogy ezek a földet meg is tudják tartani. (Élénk helyeslés a baloldaton.) Már pedig a földtulajdon érzése a legnagyobb serkentő ereje a munkának. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl) és igen hatalmas tényezője az állami jogrendhez való ragaszkodásnak is. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ezt a több százezer hasznos állampolgárt csatolja most az állam ezzel az alkotással a nemzeti szolidaritáshoz, a nemzeti termeléshez, a szociális békéhez, a megértéshez és az egységes hazához. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik gróf Somssich László őméltóságaGróf Somssich László: Nagyméltóságú Elnök Ur ! Méiven t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó 1920 : XXXVI. te annak idején azzal a határozott utasítással és rendelkezéssel hozatott, hogy ezen törvény intézkedései alapján foganatosítandó földreform véges határidőhöz köttetik s az öt év múlva teljes befejezést nyer. Most 1928-ban a földreform még mindig nincsen befejezve, mert az j920-as törvény nem gondoskodott pénzügyi megoldásról, és az 1924-ben hozott novella újból mindenféle raffinait eszközzel módját ejtette a lebonyolítás megnyújtásának, de maga az Ofb. is bürokratikus apparátusával póteljárások elrendelésével lassította a birtokreform befejezését. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Most pedig előttünk fekszik egy törvényjavaslat, melynek hangzatos címe : »A földbirtokrendezés befejezése végett szükséges intézkedések.« A nyájas olvasó persze az első pillanatban örömtől sugárzó arccal veszi kezébe a javaslatot, de a 2. § elolvasásánál már redős lesz a homloka, midőn látja, hogy a 2. § öt pontban teljesen lerombolja mindazt, amit az 1. § hangzatosan és fényesen ígér.(Ugy van! Ugy van! Derültség a jobboldalon.) Az ország földbirtokossága, amelynek vagyona felett intézkednek az 1920-as és 1924-es törvények, csak azért nyugodott bele azok rendelkezéseibe, mert megbízott abban, hogy a törvény által kilátásba helyezett teljes forgalmi áron fognak a kisajátított földek kifizettetni ykz elnöki széket báró WJassics Gyula foglalja el.) és hogy a törvényesen előirt időpontban meg fog szabadulni attól a Damokles-kardtól, amely állandóan fenyegeti vagyonát, megfosztja vagyonával