Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-46

46 Az országgyűlés felsőházának 46. ülése 1928. évi július hó 18-án, szerdán. ségei a törvényben taxative felsoroltatnak. Helyesnek találom azt az intézkedést, hogy ha a kisbérletek kérdésében esetleg megváltási eljárás történik, ez a legszűkebb korlátok közé szőri ttassék. Ezekkel a rendelkezésekkel, amelyek a törvényjavaslatban benne vannak, a földbirtokrendezés véglegesen és mielőbb nagy lépéssel megy előre a végcél felé és az a bizonyos jogbizonytalanság, amely a tulajdonjog korlátozása miatt éveken keresztül fennállott Magyarországon, azt lehet mondani, ezekkel a rendelkezésekkel már megszűntnek tekinthető, oly rendkivül szűk kis körre szoritkozik. Különben nézetem szerint Magyarországon bizonyos sokat emlegetett jogbizonytalanság inkább csak korlátolt, mert Magyarország földjének aránytalanul nagy többsége és nagyrésze a törvény szerint nem is volt megváltható. (Mozgás a baloldalon.) Az ország aránytalanul nagy része kisbirtokos kezében volt : 4,900.000 hold. Csak épen háborús szerzemények és nagybirtokok voltak megválthatók. A kisbirtokosok, a kisemberek kezében Magyarországon több, mint egyharmada van az összes földnek. Azért mondom, hogy ez a jogbizonytalanság Magyarországon nagyon korlátolt volt. Ezekkel a rendelkezésekkel és a megaozott Ítéletekkel, mondhatni, ma már ez a jogbizonytalanság is megszűntnek tekinthető. A megváltható földek megtarbatóságát az alaptörvény ötesztendei határidőhöz kötötte. Ennek a határidőnek leteltével és a mezőgazdasági hiteltörvény meghozatala előtt a Fölbirtokrendező Biróság teljes ülésében elvi döntést hozott, amelyben kimondotta, hogy uj megváltási eljárás és uj folytatólagos eljárás meginditása többé nem lehetséges. Ez 1925-ben történt. Azt komolyan állítani ez után nem lehetséges, hogy az Országos Földbirtokrendező Hiróság joggyakorlatában az a nézet kerekedett felül és az az irányzat jött létre, hogy a törvényt ugy kell magyarázni, hogy a megváltási eljárásoknak soha végük ne legyen. Ezt pedig nagyon előkelő helyen olvastam. Ellenkezőleg, ami a törvénybeD, az alaptörvényben volt és amit a biróság elvi döntésben kimondott, azt szankcionálja ma ez a törvényjavaslat 1. §-ában, felállítván a törvényes jogszabályt, hogy a további megváltás nem lehetséges. Nagyon helyeslem azokat a még jobban megerősitő szankciókat, amelyeket az együttes bizottság az 1. §-hoz fű ött. A törvényjavaslat ebben a tekintetben továbbmegy. A 2. § 5. pontja a földbirtok rendezésnek végleges befejezéséhez szintén igen nagy lépést tesz, amikor az 5. §-ban azt mondja, hogy mindazokra a földbirtokokra, amelyekre vonatkozólag az Ofb. az 1925: XV. te, életbelépéséig nem mondott ki semmiféle megváltási eljárást, póteljárást vagy folytatólagos eljárást, azokra a birtokokra vonatkozólag a megváltást befejezettnek kell tekinteni. A földbirtokrendezés végleges megoldása és tisztázása terén ez is óriási lépés. Igen nagy lépést látok a gyorsabb tempó és végleges befejezés felé abban a rendelkezésben, amely szerint a megváltott földek megváltási árának alapjául a törvényjavaslat egy egységes alapot jelöl meg : "z a kataszteri tiszta jövedelem. Az eddigi jogszabályok olyan alapot jelöltek meg, amely szerint az eljárás nagyon körülményes, nagyon hoszadalmas volt és az egyéni kogniciónak rendkivül tág teret nyitott. A bíróságnak minden egyes megváltott földnél kutatnia kellett annak a földnek fekvését, talajviszonyait, várható hozadékát, (Gróf Hadik János : mind szakértő !) a községben kifejlődött vételárakat és megmondom, hogy a t. »mind szakértődnek a szakvéleményét nagyon sok esetben kellett tekintetbe venni; mondom a talajviszonyokat, a várható hozadékot, a községben kifejlődött adásvételi árakat, a kataszteri tiszta jövedelmet, a vagyonváltság-földekért fizetett árakat és ezeknek a tényezőknek a gondos összevetéséből kellett és lehetett a teljes értéket megállapítani. Ebben a tekintetben segédeszközei a biróságnak a községi elöljáróságok . nyilatkozatai és a gazdasági szakértő urak nyilatkozatai voltak, amelyek sajnos nagyon, de nagyon sok esetben leljesen eltérőek voltak, úgyhogy végeredményben nagyon sok esetben mégis annak az egyes birónak egyéni belátásától, egyéni kogniciójától függött az ármegállapítás. Ennek helyébe lép most egy egységes, egyöntetű alap, a kataszteri tiszta jövedelem. Habár elismerem, hogy ez sem igazi értékmérő, mert a kataszteri felmérések, becslések, osztályozások régen voltak és azóta igen sok birtok a beruházások, az intenzív gazdálkodás és az ármentesitések miatt értékében lényegesen változott, de úgy vélem, hogy ha ez a kataszteri tiszta jövedelem alapja elfogadható és jó a gazdatársadalomra adóalapnak, akkor elfogadhatónak és jónak kell lennie értékalapnak is. Az erre az alapra fektetett értékmegállapitásról, ármegállapításról azt tartom, hogy ez Magyarország gazdasági életének teljesen megfelel, mert az átlagos kataszteri tiszta jövedelme a magyar földeknek összesen 10 egész és valami kis töredék százalék és az átlagos ár Magyarországon — utánanéztem — körülbelül 600 pengő. Erre az alapra építette a pénzügyminister ur a maga számítását, amely a való tényleges életnek meg is felel. A törvényjavaslattal szemben legerősebb érvnek azt hallottam és azt olvastam a gazdatársadalom részéről, hogy a törvényjavaslat a földeknek, a földbirtokoknak szabadforgalmát nem biztosítja. Az ingatlanforgalom mai hatósági megkötöttsége mellett is igen nagy az országban. Ezt a biróság csak közérdekből korlátozhatja. A háború okozta nehéz gazdasági helyzet Magyarországon igen sokakat abba a kényszerhelyzetbe sodort, hogy kénytelenek földjeittet eladni. Ezt a kényszerhelyzetet a könnyen szerzett ingótőke kihasználja ; a földre vetette magát és mondhatom, hogy az utolsó 15 esztendőben Magyarországon a föld valósággal üzérkedés tárgya lett. (Ugy van! Ugy van!) Ezekből a spekulációból szerzett konjunkturális haszon kihasználásából eredt birtokokból 143.000 katasztrális hold földet a biróság elvett, megosztott. (Helyeslés.) Az ingótőke e spekulativ elhelyezkedésének jelenségei ma is fennállnak Magyarországon. A biróság igen sűrűn jutott abba a helyzetbe, hogy az adásvételi jogügyletektől kénytelen volt negtagadni a jóváhagyást, mert a szerző fél nem volt olyan, aki a törvény szerint földhö juttatható lett volna, akitől a gazdálkodás okszerű folytatása, vitele várható lett volna. Már pedig, mélyen t. Felsőház, kögazdaságunknak eminens érdeke és a földbirtokrendezésnek, a föld helyesebb megosztására irányuló politikának legeminensebb elve az, hogy Magyarországon a föld olyanok kezében legyen és olyanok kezébe kerüljön, akiknek fő foglalkozása a mezőgazdaság, akik nemzeti szempontból teljesen megbízhatók, (Élénk helyeslés a baloldalon. — Ugy van! Ugy van! — Molnár János ; És vérüket ontották érte!), szóval, akiktől^ a magyar nemzeti gazdálkodás érzése és munkája várható. (Ugy van! Ugy van ! — Helyeslés a baloldalon). T. Felsőház ! Nekem meggvőződésernaz,hogyha a földet Magyarországon szabaddá teszi a törvényhozás és az állam, akkor hiába volt Magyarországon minden földbirtokrendezés, ez csak illuzoriussá válik, semmissé válik igen rövid idő alatt (Ugy van ! a baloldalon.), mert akkor a magyar földnek igen tekintélyes része más utón, más formában, más csatornákon mezőgazdasággal