Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

Az országgyűlés felsőházának 43. ülése 1926. évi július hó 2-án, hétfőn, 11 radalom miatt, csődöt mond a szociális kötelező állami biztosítás. Ez történt a biztositás több ágával Németországban a forradalmak után. Általában azok, akik a kötelező szociális biztosítással foglalkoznak, vagy arról beszélnek, az iparnak szociális terheit túlságosan nagyoknak tartják. Ha igazuk lett volna azoknak, akik azt mondották 1907-ben is és azóta is mindig, hogy az ipar nem birja el ezeket a terheket, akkor tulaj don képen mindaz hiányoznék ma ebben az országban, amit leszek bátor később kifejteni előadásom során. Nem szabad az ipari érdekeltségeknek és másoknak sem folyton falra festeni azt, hogy a termelés összeomlik, ha maga a termelő tényező gondoskodik megfelelő módon arról, hogy munkását egészségesen megtartsa és visszaadja neki mindazt az életerőt, amely szükséges ahhoz, hogy a munkás pótolja azt, amit munka közben elveszített. A munkásoknak is kötelességük azonban, hogy számoljanak a mindenkori nemzetközi gazdasági helyzettel és számoljanak különösen bent, magában az államban a termelésnek nehéz viszonyaival. Ugy a munkaadóknak, mint a munkásoknak itt kell megtalálniuk a kiegyenlitést. (Helyeslés.) A társadalombiztosítás ma már az emberiségnek egy olyan közkincse, amelyet még a forradalmak sem tudnak megrázkódtatni. Hiszen mindent, de mindent elpusztított Oroszországban a bolsevizmus, elpusztult ott az állam, a bürokrácia, a militarizmus, az orthodox egyház, de a forradalmon keresztül maga a tömeg átmentette az árvízből a szociális biztosítás gondolatát, intézményét, sőt ezt még valamivel tovább is fejlesztette. Számolni kell tehát azzal, hogy az egész emberiségben a kötelező szociális biztosítás intézményei, különösen a genu munkaügyi hivatal révén gyors tempóban tovább fognak fejlődni és mi akkor, amikor most gyorsan teljesítjük a haladás ezen t követelményeit, tulaj donképen a világ fejlődésének egyenes irányában megyünk. Hogy a népek és nemzetek életében és egészségében mit jelenthet ez az intézmény, azt Düsseldorfban hallottam, ahol a német munkásbiztositásnak 500 legkiválóbb képviselője összeült, a praktikusuk és theoretikusok, és megállapították, hogy a német munkásbiztositás átlagban 4—5 évvel hosszabbította meg minden német munkásnak az életét ; vagyis az ipari munkásságnak éh tkora a munkásbiztositásnak 40, illetőig 35 éves működése után ma 4-5 évvel hosszabb, mint volt azelőtt. Igen helyesen mondotta ennek a törvényjavaslatnak kitűnő kodifikátora Kovrig Béla, hogy az e törvénytervezetben szándékolt biztosítási intézmény megtestesítője akar lenni a nemzeti szolidarizmusnak. Mindenki, aki ebben az országban tisztességes és hasznos munkát végez, nemcsak magának dolgozik, hanem az összességnek is és azért az összességnek is kötelessége van mindenkivel szemben, aki egy egész életen át a közzel, a társadalommal szemben becsületesen teljesítette kötelességét, (Ugy van ! Ugy van !) Ezzel szemben hogy áll a helyzet? A munkásnak az élete valami csodálatos tragédiát is hord magában. Lehetnek és vannak munkások tiz- és százezerszámra, akik koraifjuságuktól fogva, az iskolából jóformán még ki sem kerülve, egy egész emberöltőn és életen át soha nem vétkeztek sem isteni, sem emberi törvények ellen s ami tehetséget, munkaerőt az Isten nekik adott, azt családjuk és nemzetük érdekében felhasználták és dolgoznak egy egész életen át s e törvény életbeléptetése előtt abban a helyzetben vannak, hogy mégis mindig arra kénytelenek gondolni, hogy ha egyszer kihull a kalapács, a kapa, a kasza, a fürész vagy a gyalu a kezükből, vagy véletlenség folytán egy ipari betegséget kapnak, vagy^ ipari baleset, vagy a közlekedési eszközök folytán valami utcai balaset éri őket, akkor ott állanak ők és egész családjuk és menthetetlenül ki vannak dobva a koldussorsnak. Ez egy elviselhetetlen dolog. Ha a világ ipari munkásságának lelkében nyugtalanság él, az ipari termelésnek és a munka természetének ez a jelensége az egyik oka annak, hogy az izgatásnak és lázitásnak olyan könnyű munkája van azoknál az embereknél, akiknek az életük végén, tisztességes és becsületes munkásélet után is bizonytalan és kétségbeejtő a sorsuk. Az épen a Vass József elgondolásának, Vass József minister ur őnagyméítósága törvényjavaslatának az ereje, hogy ebből a szibarita sorsból, ebből a nem emberhez méltó sorsból, amikor a becsületes ember is élete végén koldusbottal kell hogy küszöbről-küszöbre járjon, a magyar iparforgalmi munkásságot és — hisszük — nemsokára a mezőgazdasági munkásságot is kiemeli- Mert az öreg munkás Magyarországon eddig a szomszédoknak, rokonoknak és jóembereknek áldozatkész alamizsnájára, karitativ jóakaratára volt rábizya. Ez is valami és az ember szeretni, segíteni és alamizsnát adni is köteles emi ertársaival szemben. De aki dolgozott, küzdött a közért és a társadalomért, az nemcsak alamizsnát érdemel, hanem jogot is kell neki adni arra, hogy amikor munkaképtelenné válik, amikor a közért való munkában felőrli magát, akkor az állam és a társadalom gondoskodjék róla, hogy azokért a szolgálatokért, amelyeket a köznek tett, biztosítsanak neki nyugodt életalkonyt ; nem luxuséletet, nem egészen gondtalan életet, hanem az emberi életmódnak és életstandardnak azt a minimumát, amely minden ember számára isteni és emberi törvények szerint dukál. Épen ebből a szempontból kimondhatatlan nagy jelentősége van a munkásoknak egész psziholócgiájára, lelki életére ennek a törvénynek. Hiszem, hogyaz osztály harcnak érdessége, keménysége, a lázitásnak és izgatásnak parazsa nem fog tudni ezután ugy gyújtani, ha ez a törvény funkcionálni fog, mint gyújtott eddig. Magukban az üzemekben is a munkakedv, a munkának a tempója fokozódni fog azáltal, hogy a munkás tudja, hogy biztos jövő elé néz ezután. Nemzetgazdasági szempontból pedig felmérhetetlen az, hogy mit jelent az, hogy az emberi erőt nem használjuk el rablógazdálkodás folytán, hanem okos, bölcs szociálpolitikai és szociálhigiénikus törvényes intézkedésekkel restituáljuk az elhasznált munkaerőt és azokat, akik baleset, vagy rokkantság miatt bármiféle hibába estek, hozzásegítjük minél előbb ahhoz, hogy a termelés tényezői legyenek. A szociális biztosítás tehát etikai, szociális és politikai szempontból rendkívül nagy nevelőhatással lesz népünk nagy tömegeire, de rendkívül nagy hatása lesz nemzeti szempontból és a nemzet politikája szempontjából is. Egy elégedetlen munkássággal, egy morgó tömeggel nem lehet megoldani a mi nagy történelmi feladatunkat. (Ugy van ! Ugy van !) E nemzet minden egyes rétegének kell keresnie a teljes megértést a polgárság és munkásság összességével, mert úgysem leszünk talán egészen biztosan elegen a nagy feladatok megoldásához. (Ugy van ! Ugy van !) De ha nem tudjuk az állameszmének gondolatára és nem tudjuk a hazaszeretet álláspontjára ránevelni és rávezetni az egész népet, ha nem tudunk olyan szituációt teremteni, hogy a népnek és nemzetnek fogalma tökéletesen fedje egymást, hogy ennek a nemzetnek minden egyes tagja teljesen érezze, hogy neki van itt mit védenie, hogy itt a saját sorsáról van szó, hogy az 3*