Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

12 Az országgyűlés felsőházának 43. egész nemzet egyetlenegy sorsközösségben él, ha erre nem tudjuk ránevelni az egész magyar népet, akkor le kellene mondanunk arról, — amit pedig semmiképen nem akarunk megtenni — hogy történelmi álmainkat, vágyainkat és reménységeinket valaha is valóra váltsuk. Akik kritizálják a kötelező szociális biztositást, rendszerint azt szokták mondani, hogy ha az a munkás tudja, hogy gyógyítani fogják, bogy kórházba mehet és járadékot kap, akkor könynyelmüvé válik, munkaerejével nem gazdálkodik eléggé és családi háztartásában is könnyelmű lesz. Ez rendkivüi nagy tévedés, mert ennek a tudományos vizsgálat épen az ellenkezőjét bizonyítja minden országban Természetes, hogy a népnek a, műveltségétől függ az, hogy egy ilyen intézményt áldásosán tud-e a maga javára fruktifikálni, igen t va^y nem. Itt tehát nem lehet elzárkózni attól a gondolattól, hogy a szociálpolitikai intézményeket meg kell teremteni. Ahhoz azonban, hogy ezek tényleg előnyére váljanak a népnek, épugy hozzátartozik, mint a politikai jogkiterjesztéshez az, ami mindennek az alapjii és fundamentuma, t. i. a tömegkultúrának, a tömegműveltségnek akkora foka, hogy azok az emberek ugy a politikai jogokkal, mint a szociálpolitikai intézményekben adott előnyökkel élni tudjanak. Ez a kettő összefüg egymással. És én nem képzelem, hogy amikor a kormány ezt a törvényt megcsinálja, ne gondolna arra is, hoy y a másik téren is meg kell történnie mindennek, hiszen épen a legutóbbi időben hallottuk az elemi népiskolának a kibővítését és fejlesztését Nem szabad, hogy a magyar intelligencia — és itt nagyon örülök, hogy ezt á Felsőház tagjai előtt mondhatom el, mert épen a mai ülés biztosítékul szolgál nekem arra, hogy itt objektiven ítélik meg a szociális problémákat — beleessék abba a hibába, hogy inert a munkásbiztositónái voltak visszaélések, vagy mert vannak hibák, vagy mert lesznek hibák, az egészet egy fazékba dobjuk és elitéljük. Egy intézményben, amely ekkora méretű, amely annyi és annyi százezer ember ügyét intézi, kisebb-nagyobb korrigálni valók mindig vannak, azonban mindig az egészet kell nézni ; és azért, mert egyes munkaadók vagy egyes munkások, vagy egyes tisztviselők vagy egyes orvosok ellen lehet kifogást emelni, magát a szociális biztositás gondolatát semmi esetre sem szabad elitélni. (Helyeslés a biloldalon.) A magyar munkásbiztositásnak saját magyar története is van. A legelső ilyen intézmény a XVIII. században a bányatársládák intézménye volt. A XIX. században voltak már az iparban segélyegyletek. 1870 ben a Németországból hazajött Wanderbursch-ok, vándor munkások megcsinálták az első »Krankenkasse«-kat. Még ma is igy hívják tulajdonképen a munkások a munkásbiztositót, amennyiben »Kranken kassier «-éknek nevezik kölcsönösen egymást. A munkásság akkor nagy anyagi áldozatokat hozott az önsegély utján tör énő betegségi és baleseti biztositás érdekében. A baleseti biztositás nem nagyon sikerült, a betegsegélyezés terén azonban sokat tettek, bar a fejlődő idővel és a haladó szociálpolitikai tudománnyal nem tudtak lépést tartani. Nagy-Magyarországon nagyon sok ilyen betegsegélyző pénztár volt, közöttük egészen törpe pénztárak is, és miután ezek nem tudtak céljuknak megfelelni ugy, ahogy kellett volna, később egységesítették őket. Jöttek azután az 1876., 1877. és 1884 évi ipari törvények, az ipari jogviszonyt szabályozó törvények, amelyek nem intézményesen, de törvényes rendelkezésekkel valahogy gondoskodtak a munkásokról. A kötelező be egségi biztositás 1894-ben kezülése 1928. évi juUus hó 2-án, hétfőn. dődö?t a XIV. törvénycikkel s 1895-ben ezen az alapon már 540.000 tag volt biztosítva. Az 1907. évi XIX. törvénycikk jelentette az igazi nagy megfundálását ennek az intézetnek. Épen a Felsőház egyik tagjának, báró Szterényi József őexcellenciájának igen nagy érdemei vannak e javaslat körül, amelyet a koalíciós kormány idején alkottak meg Magyarországon. A háború alatt nagy válságba került az intézmény. A háborús felhatalmazás alapján az 1917. évi 4790. számú rendelet a válságot valahogy elodázta. A forradalom viharai megtépázták ezt az intézményt is és csak az 1919. évi 5400. számú ministerelnöki rendelet tudta valahogy átsegíteni a legnagyobb válságon az intézetet. Ennek a rendeletnek az volt a veleje, hogy felemelte a segélyezés mérvét és időtartamát, de felemelte egyúttal a járulékokat is. A forradalom következtében előállott politikai helyzetben a kormány kénytelen volt az intézmény autonómiáját felfüggesz teni. 1921-ben az a változás történt a magyar szociális biztositás terén, hogy a választott bíróság intézménye helyett külön bíróságra bizták a vitás kérdések, perek eldöntését. Az 1927 : XXI. t.-c. volt tulaj donképen az a törvény, amely országos nagy hatalmas intézménnyé tette és centralizált ezt az egész intézményt. Ez szintén Vass József őexcellenciájának érdeme, aki akkor, amikor még a német biztositásnak is recsegett és ropogott minden eresztéke, az ő kitűnő munkatársaival — elsősorban Rodé vezérigazgató úrral, továbbá a kormánybiztosokkal és az intézet tisztviselőivel — keresztülsegitette ezt az intézményt az inflációnak és deflációnak nehéz viharain. Rettenetes volt ezekben az időkben, amikor sem a járulékok nem voltak stabilok, sem pedig a kifizetett segélyek, amelyeket az intézet adott, nem voltak rendes értékek, hogy mit vesztett ez az intézet járulékokban és micsoda kárt szenvedtek a munkások, akik amikor megkapták azt a járadékot, már annyira devalválódott az a pénz, hogy soks-zor nem is jöttek el éne a pénztárhoz. A német munkásbiztositás hasonló nagy válságban volt ugyanakkor, mert a német kormány intézkedett arról, hogy az öregségi biztositásnál befizetett összes járulékokat nullifikálta, amelyek rendkivüi csekély összegeket jelentettek azokhoz a teljesítményekhez képest, amelyeket a pénztárnak később kellett kifizetnie. Hogy rövidesen tájékoztassam a Házat arról, hogy mit kap ettől a .társadalombiztosító, vagy szociális biztosító intézménytől a munkás, méltóztassék megengedni, hogy a következő adatokat soroljam fel: A munkás kap betegség esetén egy évig ingyen gyógykezelést, gyógyszereket, fürdőket és gyógyeszközöket, -^ amire szüksége van — azután kap táppénzt egész éven át, amely évi, illetőleg napi keresetének 60%-át teszi ki. Ha kórházi ápolásra van szüksége, egy éven át az intézet ápolja. Halál esetén kap a családja temetési segélyt, amely a munkás 30 napi bérének összegét teszi ki. Szülés esetén kap a munkás szülészeti támogatást a szükség mérve szerint. Kap azután gyermekágyi segélyt hat héten keresztül, és pedig a teljes fizetést, szoptatási segélyt tizenkét héten át — napi 60 fillért — és terhességi segélyt hat héten át, és pedig a teljes napibért. A biztositott családtagjai szintén élvezik a gyógyíttatás előnyeit : egy évig orvosszert és gyógyszert kapnak, 28 napi kórházi ápolást és valamivel kisebb mértékben, mint maga a biztosított, szülés és gyermekágy idején segélyt. Méltóztassék elgondolni, hogy ha ezekben a nehéz gazdasági viszonyokban, amelyekben élünk itt Budapesten és az országban, a magyar munkásságuak százezrei nem élveznék és nem élvezték volna a nehéz járványok idején és a háború