Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

4 Àz országgyűlés felsőházának 43. védelmi szempontból indokolt, hogy átmenetileg a háztartási alkalmazottak biztositási kötelezettségét függőben tartsuk. A javaslat értelmében egy speciális rendelet hatályba lépéséig a biztositási kötelezettség a háztartási alkalmazottakra vonatkozólag függőben marad. A biztosítottak második nagy kategóriáját az önkéntes biztositók képezik. Ezen vonatkozásban olyan kisexiszteneiákról van szó, akik hasonló elbírálásban részesülnek a rendes munkavállalókkal Mindazon nyomós érvek, amelyek a bérért dolgozó munkavállalók kötelező biztosítása mellett szólanak, teljes egészükben helytállanak itt is. \z emiitetteken kivül önálló iparosok és kereskedők, valamint néhány más kategória is beléphet az önkéntes biztositók sorába. Az önkéntes biztosítás mellett az önkéntes továbbfizetés lehetősége is le van fektetve a javaslatban. Az önkéntes továbbfizetés által a biztosítási kötelezettség alól kivált egyén a már megszerzett és a meghatározott legcsekélyebb mértékig igazolt tagsági idejét nem vesziti el, sőt azt szaporithatja, ami szociális szempontból feltétlenül méltányos. Az igazolás gátat vet a betegeskedők és korai megrokkanás^ előtt állóknak a biztosítás keretébe való beözönlése elé. Az öregségi biztositás költségeit átlagjárulékok fedezik, amelyek minden biztositott után fizetendők. Megállapításuk biztositás-technikai módszerrel, valószínűségi számitások utján történik. A megállapított járulékkulcsok mellett befolyó jövedelemnek fedeznie kell a biztositási kötelezettségeket. Minden közjogi jellegű járadékbiztosításnál a számításokat köteles előrelátással, biztonsági koefficienssel^ kell^ elvégezni. Ellenkező esetben a biztositott népességre jellemző tömegjelen égek legcsekélyebb változása is komoly pénzügyi hiányokat idézne elő. Ebben a javaslatban a biztonsági koefficiens a kamatláb. A javaslat pénzügyi rendszere a járuléktartalékok vagyonának mindenkori 4%-os kamatozásával számol. Teljesen érthető, hogy ez átlagos kamatozást jelent, mert a gazdasági élet hullámmozgása következtében a kamat lényegesen magasabb, viszont alacsonyabb is lehet. Akik a jelenlegi kamatozási viszonyokra gondolva ama meggyőződésnek adtak kifejezést, hogy a 4%-os kamatláb ennél a biztositásnál túlságosan alacsony, mert a járuléktartalékoknak 4%-nál mindenesetre kedvezőbb gyümölcsöztetése válik lehetővé, fontolják meg, hogy a járuléktartalékok tőkekihelyezésénél elsősorban a biztonság szempontjának kell érvényesülni. A járulékkulcsok módosítására kizárólag a törvényhozás hivatott. A betegségi biztositási és az e javaslat alapján fizetendő járulékoknak, mint társadalombiztosítási járulékoknak, számítási módja teljesen egyöntetű lesz. Az öregségi biztositási járulékokat vagy a tényleges iavadalmazás alapján, vagy napibérosztályok szerint fizetik. A tényleges javadalmazásnál a járulékkulcs 4%-on, a magánalkalmazottaknál pedig 5'Vo-on felül nem emelkedhetik. Az l°/o-os különbségnek oka — amint az általános résznél emiitettem — az, hogy a magánalkalmazottak a szolgáltatások terén a munkások nál előnyösebb helyzetben vannak. Miután több a joguk, indokolt, hogy arányosan több legyen kötelezettségük is. Napibérosztályoknál a járulékkulcs legfeljebb 3'5°/o-ot, magánalkalmazottaknál pedig 4'3%-ot érhet el. A törvény szempontjából az öregség, mint az eléléssel járó biztositási eset, a betöltött 65. életévvel következik be. A rokkantság minősitése a két nagy munkavállaló kategóriánál egymásttói elérő. Amíg ülése 1928. évi július hó 2-án, hétfőn. ugyanis az ipari munkásoknál, vagyis testi munkasoknál a rokkantság a keresőképesség kétharmadrészének elvesztésével következik be, addig a magán alkalmazottaknál, vagyis szellemi munkásoknál a keresőképesség felének elvesztésével. Ez a megkülönböztetés gazdasági vonatkozásokban találja magyarázatát. A keresőképesség csökkenését nem a biztositott előbbi keresetéhez, hanem a hozzá hasonló képzettségű, egészséges munkavállaló átlagos javadalmazásához kell arányitani. A biztositási szolgáltatások feltétele egy bizonyos mennyiségű járuléknak lerovása. A járulék egységmérteke az egy hétre eső járulék. Járulékhét az a hét nap, amelyre a járulékot fizetni kellett, várakozási idő pedig a biztositási viszony kezdete és a járadékra irányuló igénybejelentés között eltelt az az idő, amely a szolgáltatásokra való igényjogosultság megszerzéséhez szükséges. Ez a várakozási idő az öregségi járadéknál 400 járulékhét, a rokkantsági-, özvegyi- és árvajáradéknál pedig 200 járulékhét. A várakozási időbe a keresőképtelen betegségben töltött időből megfelelő számú járulékhét — évenként 33 hét — beszámítható. Ez a rendelkezés a betegeskedő biztositottak érdekét tartja szem előtt. A biztositási szolgáltatásokra irányuló igény azonban nemcsak a várakozási idő betöltésétől feltételezett, hanem a váromány épségben maradásától is. A váromány évenként 13 heti járulék lerovása esetén marad épségben. Az öregségi járadéknak előfeltétele a betöltött 65. év, a várakozási idő, vagyis 400 járulékhét betöltése és a váromány épségben maradása. A rokkantsági járadék előfeltétele a megrokkanás igazolása, a várakozási idő, vagyis 200 járulékhét betöltése és a váromány épségbeD maradása. A javaslatban tervezett minden járadék két részből áll : a járadéktörzsből és a fokozódó járadékrészből. Mig a járadéktörzs stabil és minden járadéknál egyenlő, addig a fokozódó járadékrész a ténylegesen befolyt járulékok összegével arányosan emelkedik. Járadéktörzs és fokozódó járadékrész együtt képezik a járadékot. A járadéktörzs nem járadékminimum, hanem jóval kevesebb a legalacsonyabb járadéknál is. Mig a járadéktörzsben a szolidarizmus gondolata érvényesül, addig a fokozódó járadékrészben a biztositás eszméje, amely megköveteli, hogy a szolgáltatások és az ellenszolgáltatások kölcsönösen arányban álljanak egymással. A járadéktörzs évi 120 pengő. A fokozódó járadékrész évenként a biztositott javára lerótt járulék 24%-ával, magánalkalmazotti vonatkozásban pedig 19%-nál emelkedik. Ezekben ismertettem a biztositási szolgáltatásokat, illetőleg a törvényjavaslat legf<intosabb intézkedéseit. Nem szorul magyarázatra, hogy a szolgáltatásoknak minden emelése a szociális teher emelését vonná maga után. Aki tisztában van gazdasági adottságainkkal és tárgyilagos szemmel itéli meg a magyar vállalkozás lehetőségeit, nem követelhet olyan szociálpolitikát, amely ködbevesző és kétséges értékű ideálok szolgálatában feláldozza minden társadalompolitikának alapját, a termelői szervezetet. Az előttünk fekvő javaslatnak legfőbb érdeme, hogy a termelői szempontok ügyelt» m bevétel ével szolgálja a társadalmi érdekeket. A nemzeti társadalompolitika a tényleges erőviszonyokkal és a gazdasági lehetőségekkel számol, és céltudatosan és fokozatosan épiti ki a nemzet egyetemét erősítő és fejlesztő intézményeket. Mélyen t. Felsőház ! Meghatottsággal olvasom a törvényjavaslat általános indokolásának végét. A nagyméltóságú minister ur azt irja, hogy kü-