Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-43

Az országgyűlés felsőházának 43. ülése 1928. évi július hó 2-án, hétfőn. 5 lönösen büszkeség tölti el, amiért a Gondviselés megadta számára a kegyet, hogy nemzete életét erősitheti ennek a javaslatnak előterjesztésével. (Éljenzés,) Azt hiszem, minket is öröm és büsz­keség tölt el, hogy a magyar szociálpolitikát ilyen hatalmas pillérrel támaszthatjuk alá, követ kőre rakva. A Felsőház népjóléti és munkaügyi, közjogi és törvénykezési, valamint pénzügyi együtles bi­zottságai legmélyebb köszönetüket és hálájukat nyilvánitják a népjóléti minister ur őnagyméltó ságának, (Élénk éljenzés.) hogy ezt a valóban fel­emelő érzésekkel áthatott törvényjavaslatot beter­jesztette. Mély köszönettel és hálával tartozunk munkatársainak is, elsősorban dr. Dréhr Imre államtitkár őméltóságának (Éljenzés.) és dr. Kov­rig Béla egyetemi magántanár urnák, (Éljenzés.) a törvényjavaslat kiíünő kodifikátorának. A törvényjavaslat tárgyalása során a Kép­viselőház kétrendbeli határozatot hozott, amelyek egyike a mezőgazdasági munkavállalóknak bizto­sításáról, másika pedig a bányanyugbér ügyéről szól. Az együttes bizottság nevében és saját leg­bensőbb érzésemnek is megfelelően javaslom a t Felsőháznak, hogy a törvényjavaslatot, valamint az emiitett határozatokat is elfogadni méltóz­tassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik József főherceg ur őfensége. József főherceg : Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen t. Felsőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Első felsőházi beszédemben sürgősen kértem az igen t. kormányt, illetőleg a népjóléti minister urat, hogy mielőbb oldja meg törvényjavaslattal a munkások öregségi és rokkantsági biztositásának kérdését, s ime, hihetetlenül rövid idő alatt el­készült és előttünk fekszik ez a törvényjavaslat, amelyért hálával és elismeréssel adózom meg­teremtőinek. A törvényjavaslatot olvasva, nagy megnyug­vás vett erőt rajtam, mert minél jobban bele­mélyedtem, annál inkább meggyőződtem arról, hogy ez korszakalkotó alapos munka, amely hazánknak minden téren nagy szolgálatokat fog tenni, (Ugy van! Ugy vanl) nagysúlyú, hatalmas alkotás, amelynek mély erkölcsi rugói vannak, s alapköve egy szociálisabb, nemesebb magyar életnek, amely a szociális kiegyenlítődést szol­gálva hivatva van az osztályokat egymáshoz kö­zelebb hozni, (Ugy van! Ugy van!) ami hazánk felvirágoztatásához fe tétlenül szükséges. (Ugy van ! Ugy van !) Ha ebben az irányban tovább épitünk, ez nemes értelemben vett magyar sza­badságra fog vezetni. (Ugy van! Ugy van!) Gondoljuk csak meg a munkásnak eddigi valóban súlyos helyzetét, midőn egész életén át azzal a maró tudattal, jobban mondva kérdéssel lelkében küzdött a mindennapi létért, hogy mi lesz beőle, ha kivénül, mi lesz családjából, ha megrokkan. [Ugy van! Ugy van!) A törvény­javaslat törvénnyé válásakor ezt a tudatot meg­nyugtató érzés fogja felváltani. Az anyagi gondok enyhülvén, a hazához való ragaszkodás és a hozzá­tartozandóság érzete, a hazafias kötelékek erős­bödni fognak. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ahhoz az ideális célhuz is nagy lépéssel közelebb jutunk, hogy minden magyar honfi és állampolgár az internacionálé ellen vértezve örömest és meg­győződéssel vallja magát nacionalista alapon magyarnak. (Ugy van-' Ugy van!) A törvényjavaslat a holnapnak, a jövőnek, a megoldatlan nehéz szociális kérdéseknek nyomasztó sötétjébe reménysugarat vet. Ne felejtsük el azt, hogy megoldatlan kérdéseket véka alá rejteni nem más, mint nagyfokú rövidlátás, röviden mondva struccpolitika. (Ugy van ! Ugy van !) Ezekkel igenis szembe kell néznünk (Helyeslés.) és tör­vényesen meg kell . oldanunk ezeket, ha nem akarjuk azt, hogy más oldalról rosszul, az állam­élet kárára oldják meg, (Ugy van! Ugy van-') a társadalmi rendet és a sokat szenvedett hazát veszélybe sodorva. Kérem az igen t. Kormányt, hogy ne álljunk meg itt, mert bármennyire hatalmas alapköve ez a társadalom megértéssel teli egyesülésének mégis azt merem állitani, hogy egy alapkő még, nem ház, egy alapkőre házat még nem lehet épi­teni. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági munkásokról való gondoskodás és ennek törvényes megoldása, szabályozása meny­nyire szükséges, hogy az ő sorsuk ne legyen egyesek kényére-kedvére biz va, akik azután tet­szésük szerint gondoskodnak vagy nem gondos­kodnak róluk-. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A földmivelésügyi minister urnák minapi nyi­latkozata, hogy ez a törvényjavaslat már készül és talán az ősz folyamán a Ház elé kerül, nagy megnyugvásomra szolgál és ezt igaz örömmel üdvözlöm. Kijelentem, hogy a Képviselőháznak erre vonatkozó két határozati javaslatához teljes meggyőződéssel csatlakozom. (Éljenzés ) Legyen szabad itt a mélyen t. Kormány figyelmét egy hasonló, igen kivánatos dologra felhívnom, illetőleg egy gondolatot felvetnem, amelynek megvalósítása, meggyőződésem szerint, csak előnyös lehetne. (Halljuk! Halljuk!) A honvédelmi minister ur a minap kilátásba helyezte, hogy a honvédek, ha a toborzáskor vál­lalt tizenkét évet leszolgálták, nyugdíjat fognak kapni. Szükségesnek tartanám, hogy szolgálatba lépésük napjától ők is beengedtessenek a munkás­biztositóba. Ebben semmi néven nevezendő erköl­csi veszélyt nem látok, mert hiszen mindez az állam kezében van. Más volna, ha párt- vagy egyéni akció volna a biztositás. Akkor én volnék az első, aki határozottan tiltakoznám a katonák belépése ellen, mert a honvédségnek sohasem sza­bad párt- vagy egyéni akciótól függnie. (Ugy van ! Ugy van !) Annak minden párton, minden politikán kivül kell állnia. (Helyeslés.) Úgy gon­dolom tehát a dolgot, hogy a honvéd, aki meg­rokkan, vagy eiőre nem sejthető okoknál fogva kénytelen a honvédségből kilépni, mielőtt tizen­két esztendeje letelt, nyugdíjra nem lévén jogo­sult, legalább a munkásbiztositás gyümölcsében részesülhetne, vagy mint már biztositott egyén állhat be bármely munkába, legyen az ipari vagy mezőgazdasági munka. Ez esetben meggyőződé­sem szerint a toborzásnál sokkal többen fognak jelentkezni, mint ma. Mondom, ne álljunk meg e törvénynél, hanem folytassuk a szociális kérdéseknek az állami érde­kekkel összeegyeztetett megoldását, hogy e hazá­ban senki, aki kötelességét teljesiti, ne érezhesse magát mostoha gyermeknek (Helyeslés.) és igy meg is óvhassunk mindenkit attól, hogy felfor­gató tévtanoknak jó alanya lehessen. (Helyeslés.) Ilyen törvények képezik a valódi demokratikus fejlődést és megdöntik a kisantant hazug vádjait, hogy itt antidemokratikus politikát folytatunk. Azt kivánja a kisantant, hogy itt demokratikus rezsimet teremtsünk ? Én ugy látom, mélyen t. Felsőház, hogy ők Magyarország demokratizálása alatt azt értik, hogy olyan állapotokat kell itt teremteni, amelyek Ieginkáhb a zavaros vizhez hasonlítanak, (Ugy van! Ugy vanl) amelyben könnyű halászni, hogy aztán halacskáikat Genfben minél gyakrabban feltálalhassák. (Ugy van ! Ugy van l) Ne hallgassunk a trianoni szirének csalfa szavára, hanem haladjunk tovább emelt fővel a valódi, hazafias alapra helyezkedő demokratikus utón, amely átvezet a társadalom osztályai között tátongó szakadékokon. Alkossunk továbbra is

Next

/
Oldalképek
Tartalom