Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-49
112 Az országgyűlés felsőházának 49. ülé, tam és amelyeket a két bizottság a maga részéről is elfogadott. Hogy miért nem jött létre egy ilyen úgynevezett Lex Pacca olyan sok ideig, annak ellenére, hogy jeles férfiak buzgólkodtak annak létrehozásán, oka az, hogy itt két ellentétesnek látszó érdekcsoportot kell összeegyeztetni: egyfelől a jogos magánérdeket, másfelől a nemzeti művészet érdekét. Ez a két érdek bizonyos fokig súrlódik és a törvényhozás művészete, hogy ezen a téren olyan megoldást keressünk, amely a kettő között megtalálja a kellő határvonalat. És azt hiszem, hogy az a szövegezés, amelyet mi a bizottságban elfogadtunk, még az aggodalmaskodókat is a legteljesebb mértékben megnyugtathatja. Bizonyos meglepetéssel hallottam Báthy ő méltóságának felszólalását, mert hiszen azokat a módosításokat, amelyeket javasoltam, egyházi vonatkozásban a bibornok hercegprímás úrral személyesen le is tárgyaltam r és ő eminenciája e módosításokban teljes mértékben meg is nyugodott. Nem is lehet ez máskép, mert hiszen amit ő méltósága a közgyűjteményekre vonatkozólag említett, azok ezekre az egyházi gyűjteményekre abszolúte nem vonatkoznak. T. i. a multakra nézve egyetlenegy katholikus gyűjtemény sincs közgyűjteménynek minősítve, a jövőben pedig nem lehet közgyűjteménnyé deklarálni csak a tulajdonos hozzájárulásával; tehát a múltra nézve nincs semmi veszéily, a jövőre nézve pedig csak annak gyűjteménye válik közgyüjteménnvé, aki ezt maga kéri. Az egyházakra vonatkozólag tehát ezek a rendelkezések egyáltalában nem alkalma ztatriak, és így e részben veszély nincsen. (Helyeslés.) Ő méltósága felvetette azt a kérdést, hogy tulajdonkéüpen mit jelent a közgyűjtemény fogalma. Ez # fokozatosabb állami felügyeletet és védelmet jelent. Igen sok ember, aki a saját gyűjteményét nem tudja megfelelően gondozni, vaary fél attól, hogy jogutódjai nem fogják kellőképpen gondozni, ezeket fokozottabb közvédelem alá helyezi. Ezt a lehetőséget nem kell elvonni azoktól, akik óhajtják, de nem kell ráoktronálni azokra, akik nem akarják. Ebben a tekintetben tehát a katholikus gyűjteményeket semmiféle veszély nem fenyegeti. (Helyeslés.) A 24. § ellen merültek fel aggodalmak, amelyek rem a közgyűjteményekre, hanem a magángyűjteményekre vonatkoztak és ahol a szakaszban az állt, hosry (olvassa): «amennyiben hibás vagy gondatlan kezelés következtében a nnsztulás. szétszóródás, vagv az ország területéről jogellenes kivitel veszélyének vannak kitéve ... a vallás- és közoktatásügyi miniszter meghatározott időre felügyelet alá helyezheti, őrizetbe vétetheti és szükség esetében ideiglenesen valami közgyűjteményben helyezheti el». Itt bírói jogvédelem lett volna a közigazgatási bíróságnál; de miután láttam, hogy ez ellen aggodalom merült fel, ezt elejtettem. Nagyobb haszonnak tartom azt, hogy egy ilyen Lex Pacca közmegnvugvás mellett jöjjön létre, mintsem hogy kierőszakoljunk olyan javaslatot, amely keserű érzéseket hagy hátra. Én tehát abba az enyhítésbe, amely a bizottsági szövegben van, készségesen belenyugodtam azért, mert hiszen semmi veszély sem támadhat abból, hogy az enyhébb szöveghez hozzájárultam. Az, hogy valaki Magyarország területén elhanyagolja a maga gyűjteményét és nekem nem lesz módom azon sesríteni, hogy bizonyos műtárgyak Magyarország területén megsemmi1928. évi november hó 28-án, szerdán. süljenek vagy leromoljanak: ez, az igazat megvallva, inkább teoretikus beszéd, mert nem lehet feltételezni józan embert, hogy nagy anyagi értéket jelentő műtárgyait kellő gondozás nélkül elkallódni hagyja a mai viszonyok között; ebben az esetben inkább el fogja azokat adni. Ezt csak elvi skrupulusnak tartottam és éppen ezért el is ejtettem. Ezzel azután azok az aggodalmak, amelyek a magántulajdont féltették a javaslattal szemben, el is estek, Ami a végrehajtás simaságát illeti, kezdetben tényleg az tétetett '• megfontolás tárgyává, hogy majd csak a végrehajtási utasításban mondjuk azt, hogy az egyházi gyűjteményekkel szemben még fokozottabb udvariassággal járjunk el. Most hajlandók vagyunk ezt magába a törvény szövegébe is fölvenni a 24. $ szerint, amely azt mondja, hogy az egyházi tulajdonban levő ily ingóságokra vonatkozólag az adatokat az egyházak, illetőleg az illetékes egyházi hatóság által kijelölendő egyházi szervek a törvény életbelépésétől számított h^t hónapon belül összefoglaló jegyzékben bocsátják a tanács rendelkezésére. Tehát olyan a legnagyobb fokban megbízható szervezettel szemben, mint amilyenek a mi történeti egyházaink, tényleg felesleges lett volna az állami összeírás. Teljesen hitelesnek fogadhatjuk el azt az öszszeírást, amelyet az egyházi szervek végeznek; el is fogjuík fogadni és ez magában a törvényben is kifejezésre jut. Ennyit magáról a kérdésről. A végén még csak azt akarom megemlíteni, hogy ebben a javaslatban, még eredeti fogalmazásában is, szakítunk a ténylegesen fennálló állapottal. Ma rendeleti jog áll fenn, amely szerint az ország területéről semmiféle műtárgyat kivinni nem szabad, csak a kultuszminiszter hozzájárulásával. Ma tehát sokkal messzebbmenő tilalom áll fenn tényleg, mint amit az eredeti törvényjavaslat is magában foglal, amely pláne beiktatta az autonómiával bíró Gyüjteményegyetemet, amelynek messzemenő függetlensége van a miniszterrel szemben, avval a szervvel szemben, akitől leginkább lehet mindig politikai szempontokból való beavatkozást várni. Az eredeti törvényjavaslat tehát evvel szemben in melius ment, azokkal az enyhítésekkel pedig, melyeket a bizottságok elfogadtak, a jövő, a törvényen sarkaló állapot a magánműgyüjtőkre nézve is sokkal kedvezőbb lesz, mint amely állapot ma rendeleti alapon tényleg fennáll. Ezek előrebocsátása után kérem a t. Felsőházat, méltóztassék a javaslatot úgy, amint az a közjogi és törvénykezési bizottság jelentésében megvan, amely a közoktatásügyi bizottság által tett módosításokat is magába foglalja, elfogadni. (Helyeslés és taps.) Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Mielőtt a törvényjavaslat felett általánosságban határoznánk, jelentem, hogy úgy a közoktatásügyi, mint a közjogi és törvénykezési bizottság a törvényjavaslatnak általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását javasolja. Felteszem tehát a k'érdést, méltóztatnak-e a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapiául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta,
