Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-49

102 Az országgyűlés felsőházának 49. ülé alapján álló közigazgatás véredényeibe bepumpáltatott a friss lüktető új vér, a friss lüktető élet és pattanásig feszítette annak véredényeit és a legnagyobb munkát, a legnagyobb körültekintést igényelte az* hogy az 1920. évi IX. te. alapján bevonuló nagyobb, demokratikus néprétegek elférjenek az 1872. évi XXXVI. te. keretében és az autonómia üdvösen működjék, ne bomolják fel. Az 1872. évi XXXVI. te. jó lehetett akkor, amikor megalkották, amikor ez a három kis város, Pest, Buda és Óbuda egyesíttetett, amikor az összes lakossága ennek a három városnak a katonasággal együtt 300 ezer fő volt, de lassanként kellett, hogy elavulttá váljon akkor, amikor ez a három, mentalitásában, nyelvében, közlekedésében is egymástól távoleső kis város az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, az építkezés fellendülésével, a vízvezeték, a gáz, a villany, az elektromosvasutaik bevezetésivel, a telefon, az autók, a rádió, a repülőgépek korszakával olyan nagy várossá fejlődött, mint amilyen ma, amely város a maga milliós lakosságával, gyönyörű szép kiképzésével, hitelképességével és gazdagságával is ma olyan helyet foglal el, amelyre mindnyájan büszkék lehetünk. Ezt a helyet nem érte volna el és nem fejlődött volna oda, ha autonómia helyett valami eentralisztikus va^y abszolutisztikus berendezkedéssel bírt volna de elérte azzal, hogy polgárai a magúik szabadságával, a maguk autonómiájukkal tudtak élni és a város szeretetével megtettek Budapestet azzá, ami ma. (Ügy van! Ügy van!) Budapest ma az egész világon — ideértve mind az öt világrészt — a huszonegyedik helyet foglalja el. Azt hiszem, hogy ezt abszolutisztikus centralizáció alatt nem érte volna el. Ez csak fiz éltető, serkentő és az élet követelményeivel bölcsen számoló önkormányzatnak köszönhető Az 1872. évi törvény közigazgatási részének hiányai ma meg inkább érezhetők, mint ezelőtt pá.r évvel is. Az elavult közigazgatás keretei között vajmi nehéz ezzel az 1872. évi XXXVI. tcikkel élni és ha mégis élt és tudott élni ezzel, tudtuk városunkat virágoztatni és fejleszteni, ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a mai autonómia politikai részében igen jó; ha a mai autonómia önzetlen, tisztességes, kötelessés-tudó működése a várost így fejlesztette, úgy ez legjobb bizonyítéka annak, hogy ez az autonómia csakugyan jó. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Mélyen t. Felsőház! Itt már nehezen tudom elfojtani magáimban azt a feltörő kérdést, hogv ha ez így van, akkor miért kell ezt az autonómiát, ezt a polgármestert, ezt az autonóm szervezetet elbocsátani és a törvényhatóságot tn'jáalakítani. mert hiszen ez a törvényjavaslat, arnP

l

v előttünk van és amely az 1924. évi XXVI. te. folyamatos véfelhajtását kívánja megakasztani, ennek az előjele. Nagy hiba volt 1920 után meg nem alkotni a közigazgatás rendezésére vonatkozó törvényt, még nagyobb hiba volt fel nem használni az említett kormánybiztosi interregnumot, amikor hiatus állott be, amikor a politikai josrok gyakorlása nem szenvedett volna semmiféle csorbítást, há+rányt, de legnagyobb hiba véleményem szerint, ha most erre a két hibára ráduplázunk azzal, hogy az 1924. évi XXVI. te. folyamatos végrehajtását akadályozzuk, és hogy alkottassák — mert hiszen az a cél, hoTy alkottassák — eery új törvény, amely talán lehet, hogy egyes köröknek, egyes ágazatoknak ""ó. de amely törvény sem Budapest lakosságának, sem Budapest autonómiájának nem kell. Félreértéseik elkerülése végett csak azt akarom te 1928. évi november hó 28-án, szerdán. jelezni, hogy én a hiba alatt értem, ha olyan intézkedések szándékoltatnának, amelyek az aktiv és passzív választójog reformálására, a polgárság által választandó közgyűlési tagoknak bizonyos más kategóriák által való háttérbe szorítására törekednének, ha az autonómia akaratának gúzsbakötésével olyan szervezet készülne, amely az autonómia igazgatási jogkörét a felügyeleti jogkörbe szándékoznék beilleszteni. Az ilyen intézkedésekre vonatkozik az az állításom, hogy ilyen gúnyautonómia nekünk ne>m kell. De felteszem a kérdést, szükség van-e arra, hogy az 1924 : XXVI. te. folyamatos érvényesítése fölfüggesztessék? Eltekintve attól, hogy az ilyen intézkedés jogbizonytalanságot okoz, mert hiszen jogbizonytalanságnak kell azt nevezni, ha a törvényhozás egy ügyre nyolc éven belül három különböző tartalmú törvényt alkot, jogbizony talanságot okoz az, ha valamely törvénnyel — mint mondtam, nem ideiglenes törvénnyel — biztosított választói jog, a hat évre három évenkint gyakorlandó választói jog, amelynek most telik le első három éves ciklusa, egy tollvonással eltöröltetik. Jogbizonytalanságot okoz, ha a polgárok abba a felelőmbe jöhetnek, hogy nem fogják gyakorolhatni jogaikat olyan terjedelemben, mint ahogy eddir gyakorolták. De tárgyi okok sem indokolják az 1924. évi XXVI. te. további végrehajtásának akadályozását. Az 1920 után bekövetkezett^ új éra óta élénken résztveszek a törvényhatóság működésében, talán egyetlen-egy ülése sem volt sem a közgyűlésnek, sem a bizottságoknak, sem az albizottságoknak, amelyeken részt nem vettem volna, és merem ezen az alapon állítani, hogy 1920 óta, amikor 1920 ban a keresztérv községi párt vette át a városház uralmát Wolff Károly vezetése alatt akinek neve a keresztény reneszszá^szban fogalommá vált, de 1925 óta sem, amikor nagyobb számmal vonultak be a demokrata és szociáldemokrata elemek, mondom, egyetlen-egy eset sem volt, hogy a törvényhatóság a kormányhatóság intézkedéseivel vagy kívánságaival szemben állást foglalt volna. Egyetlen-egy eset sem mutatkozott, sem állott elő. hoa-v a törvényhatósággal szemben retorzióval kellett volna élni. És felhívom az itt lévő főpolgármester Ripka Ferenc úr ő méltóságát, méltóztassék nyilatkozni, volt-e olyan eset, r amikor szükség lett volna arra, hogy a törvényhatóság renitenciáia va^y munkaképtelensége indokolta volna valamely kormányhatósági retorzió alkalmazását. Ugyebár erre 1920-tól mostanig egy eset sem volt? Ez tehát nem lesz ok arra. hogy a mai autonómia az autonómiának mai szervezete, a pob'tikai részt illetőleg, változáson menjen keresztül. Nem lehet ok az átszervezésre félelem sem, hogy talán a baloldali pártok előre fognak törni és talán megzavarják az eredményes működést. Én ismerem Budapest népét, félszázad óta obszerválóm már mint érett ember és tudom, hogy Budapest polgársága túlnvomólag polgúri gondolkozású egyénekből áll, és ezek között is dominál a keresztény demokrata hazafias nemzeti gondolat és akarat. (Igás! Ügy van! a középen.) De nem mondok el akkor sem titkot, ha utalok arra. — hiszen köztudat — hogy a demokrata pártok ma dekadenciában vannak, és mikor a demokrata pártok dekadenciában vannak, nem tartom politikailag sem okosnak és he-