Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-49
Az országgyűlés felsőházának 49. ülése lyesnek, hogy nem használjuk fel ezt a dekadenciát éppen arra, hogy az időközi választásokon annyi mandátumot vegyünk el tőlük, amennyit lehet és ne hagyjuk odafejlődni az ügyeket, hogy erőszakos intézkedésekkel, amint erőszakos intézkedésnek gondolom az autonómia felforg-atására való törekvést, tápot adjunk féktelen agitációknak, amiknek ismét csak az lesz a következményük, hogy ezek az elemek összébb tömörülnek és újból jobban meg fognak erősödni. Nagyméltóságú miniszter úr, mi a keresztény községi párt, de az egységes polgári párt is úgy van, hogy nem félünk sem az időközi, sem az általános választásoktól, de nem tartjuk helyesnek azt, hogy ha az általános választások következnének be, ezek a választójog tekintetében bizonyos jogfosztásokkal következzenek be. Ezek volnának azok az okok általánosságban, amelyek a mai törvényhatóság, az autonómia mai kereteinek fenntartása mellett szólhatnának. Kénytelen vagyok azonban kitérni a tárgyi kifogásokra is. Azt mondják, illetékes és legilletékesebb helyről kicsendülő szavakból azt lehet kivenni, hogy az a kifogás van a törvényhatóság működése ellen, hogy a közigazgatás rossz és a vagyonkezelés kifogásolható. Azt, hogy a közigazgatás rossz, nem merném ilyen egyszerűen elfogadni, nem mernék ebben a véleményben egyszerűen osztozni. A közigazgatás nem rossz, a közigazgatás nem hibás, a közigazgatás legfeljebb hiányos és annak, hogy a közigazgatás hiányos, nem az autonómia az oka, hanem oka az, hogy a szanálási intézkedések (következtében bekövetkezett rendelkezésekkel a székesfővárosnál megszüntettek esy alpolgármesteri állást, négy tanácsnoki állást, a fogalmazási státus létszáma 205-ről 175-re apadt, a mérnöki és műszaki állások száma 182-ről 157-re, a kezelői személyzet 520-ról 422-re apasztatott, részletesebben pedig: míg a szanálás előtt volt 16 tanácsnok, ma van 12, tanácsjegyző volt 75, ma van 56. tanácsi fogalmazó volt 66, ma van 54, főmérnök volt 52, ma van 39, mérnök volt 50, ma van 36. műszaki felügyelő volt 18, ma van 12. A közigazgatási hivatali apparátus, amely beleértve az ideiglenes és havidíjas hivatalnokokat és szolgaszemélyzetet is, 1920-ban 2260 személyből állt, 1925-ben 2006 személyből állt, ma pedig- mindössze 1736 személyből áll, pedig a fővárosnak sem területe nem csorbult, sem lakossága nem esőkként. (Ügy van! a közéven.) az adminisztráció pedig különböző ügyeikkel ki is bővült. Az egész vonalon tehát létszámcsökkenés állott elő és természetesen ebből folyik az is. hogy a közigazgatás talán kissé hiányosabb, vagy pedis: lassubbodik. De a mi személyzetünk, amely' az éjt is napallá teszi és dolgozik, iparkodik a nehézségeken sesríteni. Ez azonban ad infinitum még sem mehet, és (különösen a műszaki ügyekben mutatkozik ennek nagyobb érezhetősége, itt mutatkozik különösen a közigazgatás úgynevezett lefelé való rendezésének következménye, amikor B listára tették a szemelvet esry részét és az üfvosztályok száját leszállították. Ez tehát ad infinitum nem mehpt. Ügy látszik, ezt belátta, — legalább tegnapig azt hittem. hoe"v belátta, — at. belügyminiszter űr is, legalább tegnapig úgy hittem, hoepv a belüayminiszter úr hozzálárui a harmadik alpolgármesteri állás visszaállításához és a két tanáesnoki állás úiabb kreálásához., az ügyosztályok átcsoportosításához, amiért köszönetemet szerettem volna kifeiezni. De ma az egvik lapban ilyen nagy betűkkel látom, hogy «Sci1928. évi november hó 28-án, szerdán. 103 tovszky ellenzi a harmadik alpolgármesteri állás betöltését és az új állások betöltését. Mind ; ezt függőben tartja, amíg a fővárosi reform életbe nem lép.» Nekem volt szerencsém a közigazgatási bizottság ülésében ő excellenciáját megkérdezni és ő excellenciája kegyes volt (kijelenteni, hogy ő hírlapi nyilatkozatokat nem tesz. Én nagyon kellemetlen helyzetben vagyok, amikor azóta vagy a Független Budapestben, vagy a Fővárosi Hírlapban, amely utóbbi tudvalevőleg a városházi középpárt orgánuma és ennek folytán szorosabb nexusban van a kormánnyal, megjelenik, hogy a belügyminiszter úr így vagy amúgy nyilatkozott. Nagyon szükségesnek tartanám, ha ő excellenciája talán egyszersmindenkorra megmondaná ezeknek az orgánumoknak, hogy nem az ő nyilatkozatait adják vissza, hanem a maguk véleményét. Ennyiben voltam bátor a rossz adminisztrációról beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Áttérek most már arra a vádra, hogy a gazdálkodás nem megfelelő, (Halljuk!) és itt kérem becses türelmüket, mert statisztikával szándékozom operálni. A főváros zárószámadásaira fogok hivatkozni, bezárólag 1927-i°\ tehát hiteles adatokra, azután az 1928 iki jóváhagyott költségvetésünkre és az 1929-iki most készített költségvetésre. A főváros zárószámadásai 1919-ig, vagyis a mi éránk beálltáig mindig, minden évben deficittel záródtak mé<y pedig 1919-ben 11.975.852 pensrő deficittel, 1913-ban — hogy a háború előtti évek egyikét is idézzem — 4,269.057 pengővel, azonban, amikor az 1920 : IX. te. alapján I tíjjáalakított törvényhatóság, a mi törv«nyhatósáernnk. váTamint amikor az 1924 : XXVI. te. alapján újjászerveztetett, itt hangsúlyozom ismét azt a szót, hogy a törvény _ most már iiniá szedve zé>t mor>d tp"hát az rnjászervezett törvényhatóság működött, egyetlenegy évben sem volt deficit, hamm minden év feleslegei zárult. Igv már 1920 ban 1,854 747 pengővel. 1926-ban 12 664 674 Tengővel, 1927-ben 3 667 099 pengővel, amely mellett meg kell most jegyeznem, hogy az 1920-ban letűnt liberális-demokrata éra nagy volt az adósságok csinálásában, de az adósságok kifizetését reár'k hagyta. Mi fizetjük is becsülettel, törlesztjük is és annak ellenére, ho^y bár 1927 ben kiadtunk f régi adósságok törlesztésére hét és fél milliót, az úiaH> általunk. Droduk+iv eélok^a. felvett 20 millió dollárkölosönre pedig 5..V« milliót, vagyis 13 milliót, költségvetésünk 3,667.000 pengő felesleggel zárult. Mi törlesztjük a régi éra alatt csinált adósságokat, megállapodásokat kötöttünk, még p p dig nem kényszeregvességi alapon, hanem fizetjük 100%-át az adósságoknak,p^ért nagrv a hitelünk és n^s-v a ^Bva^ár^^'k. Ezen a címen, külföMí adósságok címén, fizettünk 1927 ben 13,028.000 pengőt. — e«ak a kerek na*?y számokat mondom — 1^28-ban 16 597.000 pengőt, 1929. évre pedig 16.305 000 pengőt irányoztunk elő Annak felismerésével, hosry a társadalom erkölcsi bázisának két legfontosabb alappillére a vallás és az iskola, különös pondot fordítottunk mi, akik 1920 óta ülünk a törvényhatóságban, ennek a két pillérnek erősítésére. Méltóztassék meghallgatni az adatokat, igen tanulságosak. Vallásügyi kiadások címén 1925-hen 1,280.583 pengőt, 1926-ban 1,999.749 pengőt, 1927-ben 2.230.075 pengőt fizettünk, 1928 ban 2,639.720 pengőt. 1929 re p^dig 2,687678 pengőt irányoztunk elő. Fenntartottunk kegyúri kötelezettségünkből kifolyólag nem 13 plébániát, amint addig volt, hanem 27 18*
