Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-49
Az országgyűlés felsőházának 49. ülése 1928. évi november hó 28-án, szerdán. 99 akikről tudja majd, hogy ezek nemcsak látszattörvényhatósági önkormányzatot jelentenek, amelynek a közgyűlésen megvan engedve szabályrendeletek alkotása, hogy a költségvetést jóváhagyja, hogy a tanács által előterjesztett ügyekre megszavazza a szükséges fedezetet, de amelynek sem kezdeményezési joga nincs, sem alkotmányos módon az önkormányzatnak azokba az apró részleteibe, amelyek a mindennapi élet szükségleteit kell hogy biztosítsák az összlakosság számára, beleszólása nincs. Ezek a gondolatok, ezek az eszmék azok, amelyek engem arra vezetnek, hogy a törvényjavaslatot a maga egészében és részleteiben elfogadjam. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Pap József ő méltóságát illeti a szó! Pap József: Nagyméltóságú Elnök Úr! Isçen tisztelt Felsőház! Ezen törvényjavaslat indokolásából, de a Képviselőházhoz benyújtott, a közigazgatás szervezetéről szóló törvényjavaslatból is tudjuk, hogy a közigazgatási reform^ küszöbén álltr k Mndazon indokoknál fogva és még más oknál fogva is, amelyekre leszek bátor később rámutatni, magam is örömmel és megelégedéssel vettem tudomásul, hogy ez a törvényjavaslat benyujtatott. Azt hiszem, a tisztelt Felsőháznak azon kell lennie, hogy ezen törvényjavaslat mentől előbb törvényerőre emelkedjék és ezáltal lehetővé tétessék a nagy közigazgatási reform megvalósítása. Meggyőződésem azonban az, hogy a közigazgatási reform nagy kérdésébe be kell vonni egy-két úi gondolatot, mert e nélkül a közigazgatási reform nem lehetne sem helyes, sem pedig- teljes. Elsősorban erordo^k az alsóbbfokú közigazgatási bíróságoknak felállítására. Az alsóbbfokú közigazgatási bíróságok felállításának kérdése a legszorosabb összefüggésben van azzal, hogy vájjon a decentralizációnak vagy pedig a centralizációnak legyünk-e hívei, összefüggésben áll ez a közigazgatási eljárás egyszerűsítésével, de főleg összefüggésben van az egész jogorvoslati rendszerrel. A mi közigazgatási bíróságunk, amelyről el lehet mondani a francia perrendtartással azt, hogy «unique», tudniillik egyetlen közigazgatási bíróságunk van csak, 1896-ból való és a taxác ; ónak rend Q zerét fogadta el. Bebizonyult a letelt 40 év alatt, hogy a taxáció rendszere nem helyes Hiszen a törvényeknek egész sorozata készült azóta- amelyek taxáció címén úiabb és irabb k% r, é=fk r, t utaHak a közigazgatási bíróságnak hatáskörébe. De hogyha ezen nagyszerűen működő közigazaratási bíróságnak tevékenységét csak egy pillanatra is bírálat táre-yává teszem me<? kell állapítanom azt is, hogy ez a közigazgatási bíróság kinőtte magát esry valóságos alkotmányjogi bírósággá Az alkotmányjogi ^'-"nsnernak a csirái már meg vannak az 1896:XXVI. törvényben, hiszen ez a törvény rende'k p zett és intézkedett már ÚT az önkormányzati testületek szervezeteinek összeállításánál, így a törvényhatósági és községi választójogi kérdésben, továbbá a képv'seWesHilefr tagok és t^ztvAs^lok vMps7tása kérdéseikben és a virilisták névjegyzékének Összeállításinál. Az 1907. évi garanciális tör vény megengedi, hogy minden miniszteri rendelet ellen, amely a törvényhatóságnak hatáskörit és ^o "-körét sérti narasszál l^h^ élni a közigazgatási bírósághoz. Az 1925-i törvénv üedíg n'indk^t Ház szervezésére vonatkozólag az elkészítő cselekmények kérdésében határoz, de a mandátumok megtámadásának kérdésében is panaszjogot enged a közigazgatási bírósághoz. ÉP így az 1926 : XXII. te. panaszjogot enged a felsőházi tagok választása ellen. És az 1924. törveny Budapest székesfőváros törvényhatóságának feloszlatása kérdésében szintén panaszjogot enged. Mit látunk ebből, mélyen tisztelt Felsőház? Látjuk a közigazgatási bíróság hatáskörének olyan mértékű emelkedését, hogy nem lehet indítványozni azt, hogy egyes égető kérdések ismét és továbbra is a közigazgatási bíróság hatáskörébe utaltassanak, mert itt okvetlenül tehermentesítésre van szükség. Ez a tehermentesítés pedig szerény véleményem ezerint másképen nem történhetik, mint úgy, hogy a közigazgatási bíróság hatásköréből elvesszük azokat a kisebb jelentőségű dolgoikat, amelyek nem is valók ilyen magas bírói testületi fórum elé; de nem azért vennők el ezen ügyeket hogy a jogvédelmet ezektől megvonjuk, ezeket attól megfosszuk, hanem azért, hogy ezeket a felállítandó alsóbbfokú közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalhassuk. Nagyon téves lenne, ha valaki úgy akarná felszólalásomat értelmezni, hogy lehetne egyszerűsíteni a közigazgatási bíróság eljárását és tehermentesíteni azáltal pl., hogy a közigazgatás diskrecionális tevékenységében a priori kizárnék a panaszjogot. Ma mi is, a<kik a gyakorlat terén működünk látjuk, die akik elméletileg is foglalkoznak a közigazgatási joggal, azok is nanról-napra jobban látják és érzik azt. hogy igen sok kontenciózus közigazgatási ügy van, amely a jogvédelmet, a bírói védelmet nélkülözni kénvtelen. A közigazgatási anyagi törvény vagy állít fel jogi korlátokat, vagy pedig nem állít fel. Hogyha az anyagi közigazgatási jog szerint valami definiálva és körvonalozva van, az jus quesituma minden egyes polgárnak, s akkor nem lehet tűrni azt, hogy a közigazgatási hatóság akár diszkrecionális jogánál, akár tetszésénél, akár politikai befolyásinál vagy akármilyen indnknál fogva azt máskép bírálja el mint jogilag. A rómaiaknak igazuk volt, amikor azt mondották, hogy leges sunt intentae, quae cum omnibus semper una eademque vocem loquerentur. Igen, a törvény, a lex, ugyanazzal a szóval beszél és parancsol mindenkinek. Parancsol a polgárnak, parancsol a közigazgatásiak és parancsol a bíróságoknak. És kell is, hogy így legyen. Már régen túl vagyunk azon, hogy azt tartsuk, hogy az államhatalom auktoritását, a kormány tekintélyét és befolyását gyengíti az a körülmény, ha intézkedéseit, rendelkezéseit, határozatait panaszjoggal támadják meg és ha a közigazgatási bíróság máskép dönt, vagyis, hogy köznapi nyelven fejezzem ki magamat, ha az állam elveszíti^pőrét. Ez abszolúte nem érinti az állam tekintélyét, sőt ellenkezőleg: ha a panasznak hely adatik, akkor, de csak akkor érvényesül a törvénybe lefektetett akarata az államnak; az állam pedig azért van itt, hogy a saját akaratát minden körülmények között érvényesíthesse. Ma már nélkülözhetetlen egy jogállamban, hogy a tisztviselők fegvelmi ügye ne utaUassék a bíróság elé. Szükségesnek tartom a közigazgatási hatóságokhoz utalt közigazgatási kihágási ügyekben is a bírói oltalmat, továbbá, hogy a közigazgatási hatóságok egymásközti összeütközése, a határozathozatali jog bírói hatáskörbe tartozzék. De az állampolgárság rendkívül komplikált kérdései, a gyámsági és a gondnoksági kérdések, az esrvesületi jognak számtalan kérdése stb. stb. kiváltkén a mai felfordult viszonyok között, mind kiáltva követelik, hogy bírói oltalomban részesüljenek. .
