Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-49
Az országgyűlés felsőházának 49. ülése 1928. évi november hó 28-án, szerdán. Amíg" nekünk nem volt közigazgatási bíróságunk, addig is voltak kontenciózus közigazgatási perek. Ezek a perek a rendes bíróságok hatáskörébe tartoztak és ma is oda tartoznak, amennyiben nem utaltattak a közigazgatási bíróság kompetenciájába. Ezeket a pereket nem akarom mind falsorolni, csa/k utalok arra, hogy a községi törvényben, azután a halászati, az útügyi, a vámtörvényekben egy seres: olyan határozat van, amelyekben ha a közigazgatási határozat jogerőre emelkedik, akkor még a rendes bíróság előtt is lehet pert indítani. Felfogásom szerint ezek a perek mind közigazgatási bírói hatáskörbe tartoznak. Ke idegenkedjünk attól a gondolattól, hogy a közigazgatási bíróságokat szaporítani akarjuk. Nem új gondolat ez, hiszen az úgynevezett Szapáry-féle törvény már 1891-ben utasította a kormányt, hogy közigazgatási bíróságok felállításáról gondoskodjék. Ennek az utasításnak megfelelően Hieronymi akkori miniszter olyan törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, hogy két közigazgatási bíróság lett volna felállítandó, alsó éis felsőbíróság, csak célszerűségi, politikai vagy tudom is én milyen oknál fogva alkotta meg az 1896. évi törvény á közigazgatási bíróságnak mai formáját, t- i., hogy csak egy közigazgatási bíróság van. Az alsófokú bíróságok felállításai tehát fel* tétlenül szükségesnek tartom, mert az a közigazgatási eljárás egyszerűsítésére alkalmas; továbbá a fórum apellatorium jobb megoldásánál szintén igen fontos, van-e alsófokú közigazgatási > bíróság, összefügg az egész közigazgatási eljárásnak egyszrűsítésével, jobbátételével, és szoros kapcsolatban áll a mai közigazgatási bíróság tehermentesítésével. Azt olvasom ebben a törvényjavaslatban, amelyet a belügyminiszter űr ő excel!éneiája a vármegyék és egyéb törvényhatóságok ujjárendezéséről közzétett, hogy ő a decentralizációnak a híve. Ha pedig a decentralizációt követeljük, akkor az alsó közigazgatási bíróságokat feltétlenül fel kell állítani azért, mert már ezáltal lehetővé fog válni, hogy egy, esetleg íkét közigazgatási fórum határozata után bírói jogvédelmet engedjünk és ezzel rendkívüli módon egyszerűsíteni fogjuk az úgynevezett közigazgatási fellebbezési ügy utat. amely ma már három, sőt merem mondani, néha négy fórumban is kimerül. Én nem azért indítványozom az alsófokű közigazgatási bíróságok felállítását, hogy a közigazgatási jogviták és ügyek elhuzathássanak, vagyis hogy tetejébe, ha már a mai közigazgatásig ügyrend kimeríttetett, még egy bírói fórum jöjiön; hanem azért indítványozom, hogy a fellebbezési és a legfelsőbb közigazgatási eljárás egyszerűsíttessék, esetleg feleslegessé váljék. Arra kérem tehát a belügyminiszter úr ő excellenciáját, kegyeskedjék gondoskodni arról, hogy alsófokú közigazgatási bíróságok, független bírói szervezettel s azonkívül olyan eljárással állíttassanak fel. hogv lehetővé tegyék a br'ósáp'^k előtt az ügyvédi képviseletet és védelmet. Ez közérdek, melyhez szó nem férhet. A másik gondolat, amely szemem előtt lebeg, — egészen röviden fogok erre kitérni — az- bosrv nem indok elké^plní közis , 'a'7. n "at ó si reformot a nélkül, hogy a községi jegyzők működési kör.c? a mai ti«7tT» T tabb Joöi felfogáshoz és a jogállam követelményeihez képest szigorúan körül ne írassék. Azt olvassuk a publicisztikában, a szaklapokban és azt halljuk politikai nyilatkozatokból, hogv a falut meo* kell menteni, hogy siessünk a falu megmentésének munkálatával addig, amíg nem késő. Ezek a publicisztikai dolgozatok és irányzatok rámutatnak arra, — és én ezt teljesen osztom — hogy a falu megmentésének egyetlenegy módja van, és pedig az, hogyha a falu élére a mai községi jegyző helyébe olyan embert állítunk, aki agrárkérdésekben járatos, aki a mezőgazdasági termelés, a mezőgazdasági termények elárusítása kérdéseiben, a mezőgazdasági organizatórius munkánál tanácsot tud adni a falu népének. Nagyon téves a mai rendszer, amely abból indul ki, hogy a községi jegyző legyen jurista, aki foglalkozik jogügyletek fogalmazásával, szerződések megalkotásával, végrendeletek készítésével, telekkönyvi beadványokkal és más ilyen dolgokkal. Ebből senkinek nincsen haszna, legfeljebb a községi jegyzőnek, aki magándíjait felszámítja, de mindenesetre nagy kára van a nagyközönségnek, és főleg hibáztatandó ez a közigazgatási eljárás tisztaságának szempontjából. Arra kérem ő excellenciáját, hogy a reform kapcsán tegye komoly megfontolás tárgyává, vájjon fenntartható-e még ma is az 1904:XIIL te. által mintegy szentesített rendszer, amelyet még a régi patrimoniális és patriarchális korból vettünk át, hogy a községi jegyző magánniunkálatokat díjért végezzen annak a publikumnak, amely felett ő mint hatóság hatósági imperiumot gyakorol. A községek szervezéséről szóló 1886. évi XXII. törvény világosan megmondja, hogy a jegyző a községi elöljáróság tagja. Nap-nap után mégis azt tapasztaljuk, hogy magánjogi dolgokkal foglalkozik, bérleti szerződést, adásvételi szerződéseket a községi jegyző díjért készít el, s ha majd azok hatósági eljárás alá kerülnek, ő adja le mint hatóság elsősorban és elsőfokon is a maga nézetét és vótumát. Ez nem tartható fenn, a publica honestas nem engedi meg azt, hogy ez tovább is fenntartható legyen jogállamban. Utalok arni, hogy az 1925. évi VIII. te. eltiltotta, hogy a tényleges szolgálatban levő királyi bírák és a királyi ügyészség tagjai mint választott bírák részi végy ének; a választott bírák ugyanis szintén díjazásban részesültek magánmunkálatokéit. A gondolat ugyanaz. Ha ez szükséges voll, mint ahogy tényleg szükséges volt a bíróságoknál, annál inkább keresztül kell ezt vinni magánál a község rendezésénél. Az 1900. évi XXI. te. felállította a községi közigazgatási tanfolyamokat. Igaz, hogy ezekben jogot is tanítanak, de ennek a jogtanításnak nem az a célja, hogy másodrangú vagy tizedrangú juristákat neveljünk^ hanem az, hogy a községi jegyzőnek, aki adóügyekkel, az állami igazgatás mindenféle vonatkozásával foglalkozik, legalább fogalma legyen arról, mik a jogi élet alapfogalmai, mi pl. az a tulajdonjog, mi a birtoklásjog, hogy a tulajdon és a birtok nem ugyanaz, hogy tudja, mi az a zálogjog, és hogy mit jelent az, ha valaki végrendelettel, vagy végrendelet nélkül hal meg stb. De azért, mert kö^s^íri közis-azgntási tanfolyamok vannak felállítva, nem hiszem, én nem hihetem, hogy az állam továbbra is perpetuálni akarja a mai áMapotot, mely az úgynevezett magáumunkálatokat a. községi jegyzőknek megengedi. Valamiképpen minden községben vannak községi orvosok az egészségügy ápolására, éppen úgy kell minden községben községi jogtanácsosi állásokat felállítani. Ezek a községi jogtanácsosok a kellő fegyelmi és kellő értelmi garancia mellett lesznek hivatva a nép ügyes-bajos dolgait elintézni, és államilag fizetendők. Ezen cél felé kel] törekedni,
