Felsőházi napló, 1927. III. kötet • 1928. július 2. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-49
Az országgyűlés felsőházának 49. ülése 1928. évi november hő 28-án, szerdán. nyes szolgálati ideje lejárt volna, a hat-hat évre történő választásánál kiesett volna. A tanács ennek folytán magát stabilnak érezte. Most bekövetkezett az idők fejlődése következtében az a helyzet, hogy a közigazgatás szempontjából, amely kultúrában és a közegészségügyben nagyon sok követelményt támasztott a várossal szemben, az úgynevezett községi "DÓtadó. a különböző illetékek és vámok nem voltak elegendők, hogy fedezzék az autonómia költségeit. Az autonómia tehát törekedett az olyan szükségletek kielégítésére szolgáló vállalatokat, amelyek nem a szabad verseny alapján adják a lakosságnak a szükségletek kielégítésére szolgáló eszközöket, hanem monopólisztikusan, a törvényhatóság részéről községesíteni. Községi üzemeket teremtettek a vízvezeték, a gáz, a villanyvilágítás tekintetében és a háborús idők folyamán az autonómia macához váltotta a villamosvasútat is, és más újabb üzemeket teremtett meg, amely üzemek tekintetében a pénz szolgáltatása a törvényhatóság közgyűlésétől függött, ezeknek az üzemeknek vezetésére és irányítására azonban nem a közgyűlés kizárólagos hatásköre volt megállapítva a törvényben, és erre nem volt abban az időben kontemplálva semmi intézkedés, úgyhogy a tanács teljesen szabad kezet nyert, és a tanács mint separatum corpus dolgozik az autonómiában, amely autonómia voltaképpen a megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok összműködéséből kellene, hogy kialakuljon. A tanács azonban eme különleges helyzetét még tovább fejlesztette. Egy ügyrend készült el az 1872 : XXXVI. t.-c. életbeléüése után, és ebben az az intézkedés foglaltatott, hogy minden olyan közgyűlési határozat, amely pénzkérdéssel van kapcsolatban, előbb a tanácsnak kiadandó, hogy a tanács fedezetet teremtsen. A törvény helyesen gondolta el, hogy a tanács végrehajtó közeg, amely végrehajtó közegnek az ő gazdája utasításait követnie kell. A tanács ellenben a maga Önállóságában a közgyűlés ilyen határozatait csak akkor respektálta, ha éppen neki jól esett. Garmadával lehetne felsorolni nem az es*ész 56 esztendőből, csak a legutóbbi 10 esztendőből is azokat a közgyűlési határozatokat, amelyeiket a közgyűlés vagy nagy többséggel, vagy egyhangúlag hozott meg, amelyekben utasítva van a tanács, hogy e tekintetben fedezetet nyújtson és tegyen^ előterjesztést. Az autonómia ezekről nem határozhatott, mert a tanács a fedezet tekintetében nem nyilatkozott és az az ügy az úgynevezett tanácsi temetőben el van temetve A további intézkedések az autonómia javára szintén korlátozva vannak époen a tanács működése által. A tanács ügyosztályokban dolgozza ki a maga. előterjesztéseit. Ezeket az előterjesztéseket az ügyosztály természetszerűen hosszabb időn át alapos tanulmányozás tárgyává teszi és tanulmányozása eredményét azután beterjeszti a tanácshoz. Ha a tanács ehhez hozzájárul, akkor ez. mint tanácsi javaslat az úgynevezett albizottságokhoz kerüL Az albizottságban is éppen o T yan alaposan kellene ezeket a dolgokat tanulmányozni, ezekre a dolgokra felkészülni, hogy nyilatkozni lehessen, vájjon az a javaslat az autonómia javára szolgál-e. igen vagy nem. A tanács gyakorlata azonban az, hogy mondink hétfői nanon kitűzi az ilető szakbizottság ülését csütörtökre vagy péntekre, a legtöbb esetben nem is adja ki a maga javaslatát, csak ott a bizottság ü T ésén ismerteti, a rákövetkező szerdai közgyűlésen pedig már meg akarja szavaztatni javaslatát. Ez látszat-autonómia. Ezt az eljárást meg kiellene szüntetni. Törekedtünk is ebben a tekintetben mindent megtenni, de hasztalanul. A tanács merev állásfoglalásán mindig hajótörést szenvedett ez a törekvésünk. Legjobban meglátszik ez a rendszer akkor, amikor a nyári szünidő előtt a törvényhatósági bizottság utolsó közgyűlését tartja, amikor minden egyes ügyosztály ki akarja seperni a maga restanciáját, amikor százszámra tűznek ki tárgyalásra ügyeket a közgyűlésre, igen fontos, súlyos ügyeket, amikor a törvényhatósági bizottság tagjainak egy nagy része talán már a nyár elején el is ment. Akkor szavaztatja meg ezeket. Nincs mód, nincs idő és nincs alkalom arra, hogy ezeket az ügyeket kellőképpen tanulmányozzuk. Szükség van tehát a törvényhatósági önkormányzatnak oly módon való megszervezésére, hogy ezeknek az ügyeknek elintézésébe alaposan beleszólhasson a törvényhatósági bizottság, illetőleg a törvényhatósági bizottság által ki küldendő akár kis-közgyűlés, akár pedig valamely albizottság, amely albizottságnak most csak véleményezési, de nem egyszersmind határozási joga van. Ilyen helyzetben tehát örömmel üdvözöljük a belügyminiszter úrnak azt az elhatározását, hogy a törvényhatóságot át akarja alakítani, hogy a törvényhatósági önkormányzatot helyesebb alapokra akarja fektetni. Ha azonban ezt akarja tenni, akkor, minthogy ezt a törvényhozás elé nem terjesztheti úgy, hogy a folyó évben az új választásokat már meg lehessen ejteni, természetszerűen szükségszerűleg a választásokat el kell halasztani. A választásokat el kellett halasztani azért, mert — méltóztassék elképzelni — az igazolóválasztmány kiírja a választásokat, megalakítja a választókerületeket, elkészíti minden választóról a szavazóíyeket, ezeket kikézbesíti, amivel a közigazgatási apparátus körülbelül hat héten át — eltekintve a pénzügyi résztől, hiszen ez súlyos pénzbe kerül — különösen az elöljáróságoknál megvan bénítva, mert ezekkel az ügyekkel kell foglalkoznia. Ha már most ezt a jövő esztendőben újra megismételjük az új törvény alapján, — mert hiszen arra rá fogok térni, hogy az új törvény alapján új törvényhatósági bizottságra van szükség — akkor a polgárságnak és a törvényhatóság autonómiájának pénzét igénybe vettük felesleges módon, és felesleges izgalomnak tettük ki a lakosságot. Célszerű tehát ennek a választásnak az elhalasztása. Ami pedig az illeti, hogy olyan felfogás is megnyilatkozott, hogy az Í924:XXVI. tcikket voltaképen kiélni kellet volna hagyni, mert ez hat évre kontemplálta a törvényhatósági bizottságot abban az összetételében,, amelyben e törvényben ideiglenesen megszerveztetett, erre nézve csak azt mondhatom, hogy e törvény szerint is báromévenkénti választás van, úgy, hogy ha 1930-ban lépne életbe az új törvényhatósági törvény, akkor is csak időleges választás alapján volna konstruálható a törvényhatósági bizottság. Ámde a törvényhatósági bizottság feladatköre egészen maisként lesz meghatározva az új törvényben, mint az eddigi törvényben volt, szükséges tehát, hogy a polgárság a maga egészében nyilatkozzék meg és válassza meg azokat az egyéneket,, akiknek kezére az új törvényhatósági törvény alánján az önkormányzatot rá akarja bízni. (Helyeslés a középen.) Akkor tud határozni, akkor tudja kiválasztani azokat, akik iránt teljes bizalommal viseltetik,
