Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-31

Àz- országgyűlés felsőházának 31. ülésé-1923. évi március hó 2Á-án, pénteken. 207 kormányt, hogy mielőbb, de legkésőbb az egye­sületi jog ujabb szabályozása alkalmával, sze­rezzen érvényt a már fennálló ama törvényes rendelkezéseknek, amelyek szerint biztosítási ügyletekkel csakl részvénytársaságok vagy szövetkezetek foglalkozhatnak, illetőleg, hogy a biztositási ügyletekkel foglalkozó egye­sületek, megfelelő átalakulásuk után, a bizto­sitói magánvállalatok m. kir. állami felügyelő­hatóságának ellenőrzése alá kerüljenek.« Kérem a mélyen t. Felsőházat: méltóztas­sék ehhez a határozati javaslatomhoz hozzá­járulni. Elnök: Kérem a jegyző urat, méltóztassék a 4. §-t felolvasni! Wekerle Sándor jegyző (olvassa a tör­vényéavaslat L §-át). Elnök: Kivan valaki a szakaszhoz hozzá­szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur őexcellenciája él a szólás jogával. Bud János pénzügyminister: Nagyméltó­ságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Én Szi­geti János őméltóságának határozati javas­latával kívánok foglalkozni. A kérdésben el­vileg teljesen egyetértek, ugy, abban a részé­ben, hogy szabályozni kell ezeknek a biztosi­tási egyesületeknek helyzetét, mint még in­kább abban a tekintetben, hogy ezek az egye­sületek az állami felügyelő hatóság ellenőr­zése alá kerüljenek. Mint a mélyen t. Felsőház tudja, a kormány határozott Ígéretet tett arra nézve, hogy a legrövidebb időn belül előter­jeszti az Országgyűlésnek az egész biztositási jog reformjára ** vonatkozó javaslatot. Erre való tekintettel, mivel ennek a kérdésnek sza­bályozása is odatartozik, azt hiszem, céltalan volna itt ujabb határozatot hozni. Ezeket az elveket azonban mindenesetre figyelembeve­szem. Kérem őméltóságát, hogy határozati ja­vaslatát visszavonni kegyeskedjék. Elnök: Kérem) a határozati javaslat fel­olvasását! Wekerle Sándor jegyző (olvassa a határo­zati javaslatot). Elnök: Szigeti János őméltósága kivan szólni! Szigeti János: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A pénzügyminister ur őexcelleneiájának mjegnyugtató kijelentése után a határozati javaslatot visszavonom. Elnök: Méltóztatnak a szakaszt elfogadni? (Igen!) A szakasz elfogadtatott. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék olvasni a törvényjavaslat további szakaszainak sor­számát. Wekerle Sándor jegyző (olvassa a 6—7. §-ok sorszámát. A szakaszok észrevétlenül el­fogadtatnak. — Olvassa a 8. § sorszámát). Elnök: Minthogy a 8. §-hoz báró Fiáth Pál őexcellenciája van feljegyezve, kérem a jegyző urat. méltóztassék a 8. §-t felolvasni! Wekerle Sándor jegyző (olvassa a 8. §4). Elnök: Báró Fiáth Pál őméltóságát illeti a szó. Báró Fiáth Pál: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Ebből a törvényből csak egyet lehet kiolvasni, mégpedig azt, hogy ezek­nek a bizonyos papirosoknak nosztrifikálására, vagy inkább átértékelésére vonatkozólag egy határozott feltétel lett megállapítva. Ez a fel­tétel pedig az, hogy amikor megszabadulunk a trianoni szerződésnek rémséges terhe alól, ak­kor fog foglalkozni a törvényhozás ezen papi­rosok átértékelésével. A mi együttes bizottsá­gunk, amely tárgyalta ezt a törvényjavasla­tot, hozzáfűzte ehhez a következőket (olvassa): »Az együttes bizottság ennek a rendelkezésnek nagy jelentőséget tulajdonit, mert ha a határo­zathozatal távoli időre van is halasztva, nincs elzárva annak lehetősége, hogy az állam pénz­ügyi helyzetének kedvezőbbre fordultával a törvényhozás a hadikölcsöncímletek ügyével korábbi időpontban fog foglalkozhatni«. A bizottság tehát ezt a törvényjavaslatot ugy fogta fel, hogy nincs kizárva annak lehe­tősége, hogy időközben azalatt a hosszú idő alatt, amely a mai naptól letelik addig, mig a trianoni béke terhei megszűnnek, ugy változ­nak a financiális,, gazdasági és politikai körül­mények, hogy a törvényhozás abba a helyzetbe jut, hogy mégis megszavazhatja vagy legalább is foglalkozhatok ezek valorizálásával. Miután a bizottság igy fogta fel a dolgot, vagyis, hogy ennek a lehetősége megvan, ugy hiszem, ennek a lehetőségnek a törvénybe kellene precizen kifejezést adni. Beleszúrhatnánk azt, hogy a terminust — tudniillik a trianoni béke meg­szűnését — betartjuk, de csak akkor, ha erre előbb lehetőség nem nyilnék. Ha azonban telje­sülne az a reményünk, amelynek a bizottság is kifejezést adott, hogy tudniillik erre előbb le­hetőség nyilnék, akkor ezt az alkalmas időpon­tot felhasználná a törvényhozás és azt mond­hatná, hogy mivel már most megengedik a kö­rülmények a kérdés rendezését, tehát hozzá le­het fogni a kérdés elintézéséhez. Indítványt nem nyújtok be, mert meg va­gyok róla győződve, hogy miután ez a tör­vényjavaslat annyi kézen, annyi észen ment ke­resztül, — a minister ur őexcelleneiáján, a ko­difikáló bizottságon, a Képviselőház bizottsá­gán, a Képviselőházon és a mi bizottságunkon, ke-resztül jutott elibénk, — tehát valami erős indokolásnak kell lenni annak, hogy miért nin­csen ez a kifejezés benne. Ha a minister ur őex­cellenciája oly kegyes volna, hogy erre reflek­tálna, s meggyőzne arról, hogy ez nem feltét­lenül szükséges, lelkiismeretemmel össze tud­nám egyeztetni, hogy ez a beszúrás mellőztes­sék, s akkor inditványt természetesen nem nyújtanék be. Elnök: Kivan még valaki a szakaszhoz szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, ak­kor a vitát bezárom. A pénzügyminister ur őexcellenciája kí­ván nyilatkozni! Bud János pénzügyminister: Nagyméltó­ságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Őexcellen­eiájának csak azt válaszolhatom, amivel befe­jezte beszédét, hogy tudniillik nagyon messze­menő indokok voltak — gazdaságpolitikai és pénzügyi indokok — amelyek arra késztették a kormányt, hogy határozott időpontot jelöljön meg ebben a kérdésben. Épen azért, mert látom, hogy őexcellen­ciája méltányolja ezeket a szempontokat, köszö­nettel veszem, hogy külön inditványt nem ter­jesztett be, mert tényleg az ország mai pénz­ügyi és gazdasági helyzetében nem lehetett a kérdést máskép rendezni, mint ahogy azt a tör­vényhozás elé terjesztettük. (Helyeslés.) Báró Fiáth Pál: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A nagyméltóságú minis­ter ur ezen nyilatkozatára csak azt válaszolha­tom, hogy azt tudomásul veszem, és igy indít­ványt nem nyújtok be. (Helyeslés*) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a 8. §-t elfogadni? (Igen!) Akik elfogadják, legyenek 31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom