Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-31
Àz- országgyűlés felsőházának 31. ülésé-1923. évi március hó 2Á-án, pénteken. 207 kormányt, hogy mielőbb, de legkésőbb az egyesületi jog ujabb szabályozása alkalmával, szerezzen érvényt a már fennálló ama törvényes rendelkezéseknek, amelyek szerint biztosítási ügyletekkel csakl részvénytársaságok vagy szövetkezetek foglalkozhatnak, illetőleg, hogy a biztositási ügyletekkel foglalkozó egyesületek, megfelelő átalakulásuk után, a biztositói magánvállalatok m. kir. állami felügyelőhatóságának ellenőrzése alá kerüljenek.« Kérem a mélyen t. Felsőházat: méltóztassék ehhez a határozati javaslatomhoz hozzájárulni. Elnök: Kérem a jegyző urat, méltóztassék a 4. §-t felolvasni! Wekerle Sándor jegyző (olvassa a törvényéavaslat L §-át). Elnök: Kivan valaki a szakaszhoz hozzászólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur őexcellenciája él a szólás jogával. Bud János pénzügyminister: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Én Szigeti János őméltóságának határozati javaslatával kívánok foglalkozni. A kérdésben elvileg teljesen egyetértek, ugy, abban a részében, hogy szabályozni kell ezeknek a biztositási egyesületeknek helyzetét, mint még inkább abban a tekintetben, hogy ezek az egyesületek az állami felügyelő hatóság ellenőrzése alá kerüljenek. Mint a mélyen t. Felsőház tudja, a kormány határozott Ígéretet tett arra nézve, hogy a legrövidebb időn belül előterjeszti az Országgyűlésnek az egész biztositási jog reformjára ** vonatkozó javaslatot. Erre való tekintettel, mivel ennek a kérdésnek szabályozása is odatartozik, azt hiszem, céltalan volna itt ujabb határozatot hozni. Ezeket az elveket azonban mindenesetre figyelembeveszem. Kérem őméltóságát, hogy határozati javaslatát visszavonni kegyeskedjék. Elnök: Kérem) a határozati javaslat felolvasását! Wekerle Sándor jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Szigeti János őméltósága kivan szólni! Szigeti János: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A pénzügyminister ur őexcelleneiájának mjegnyugtató kijelentése után a határozati javaslatot visszavonom. Elnök: Méltóztatnak a szakaszt elfogadni? (Igen!) A szakasz elfogadtatott. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék olvasni a törvényjavaslat további szakaszainak sorszámát. Wekerle Sándor jegyző (olvassa a 6—7. §-ok sorszámát. A szakaszok észrevétlenül elfogadtatnak. — Olvassa a 8. § sorszámát). Elnök: Minthogy a 8. §-hoz báró Fiáth Pál őexcellenciája van feljegyezve, kérem a jegyző urat. méltóztassék a 8. §-t felolvasni! Wekerle Sándor jegyző (olvassa a 8. §4). Elnök: Báró Fiáth Pál őméltóságát illeti a szó. Báró Fiáth Pál: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Ebből a törvényből csak egyet lehet kiolvasni, mégpedig azt, hogy ezeknek a bizonyos papirosoknak nosztrifikálására, vagy inkább átértékelésére vonatkozólag egy határozott feltétel lett megállapítva. Ez a feltétel pedig az, hogy amikor megszabadulunk a trianoni szerződésnek rémséges terhe alól, akkor fog foglalkozni a törvényhozás ezen papirosok átértékelésével. A mi együttes bizottságunk, amely tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, hozzáfűzte ehhez a következőket (olvassa): »Az együttes bizottság ennek a rendelkezésnek nagy jelentőséget tulajdonit, mert ha a határozathozatal távoli időre van is halasztva, nincs elzárva annak lehetősége, hogy az állam pénzügyi helyzetének kedvezőbbre fordultával a törvényhozás a hadikölcsöncímletek ügyével korábbi időpontban fog foglalkozhatni«. A bizottság tehát ezt a törvényjavaslatot ugy fogta fel, hogy nincs kizárva annak lehetősége, hogy időközben azalatt a hosszú idő alatt, amely a mai naptól letelik addig, mig a trianoni béke terhei megszűnnek, ugy változnak a financiális,, gazdasági és politikai körülmények, hogy a törvényhozás abba a helyzetbe jut, hogy mégis megszavazhatja vagy legalább is foglalkozhatok ezek valorizálásával. Miután a bizottság igy fogta fel a dolgot, vagyis, hogy ennek a lehetősége megvan, ugy hiszem, ennek a lehetőségnek a törvénybe kellene precizen kifejezést adni. Beleszúrhatnánk azt, hogy a terminust — tudniillik a trianoni béke megszűnését — betartjuk, de csak akkor, ha erre előbb lehetőség nem nyilnék. Ha azonban teljesülne az a reményünk, amelynek a bizottság is kifejezést adott, hogy tudniillik erre előbb lehetőség nyilnék, akkor ezt az alkalmas időpontot felhasználná a törvényhozás és azt mondhatná, hogy mivel már most megengedik a körülmények a kérdés rendezését, tehát hozzá lehet fogni a kérdés elintézéséhez. Indítványt nem nyújtok be, mert meg vagyok róla győződve, hogy miután ez a törvényjavaslat annyi kézen, annyi észen ment keresztül, — a minister ur őexcelleneiáján, a kodifikáló bizottságon, a Képviselőház bizottságán, a Képviselőházon és a mi bizottságunkon, ke-resztül jutott elibénk, — tehát valami erős indokolásnak kell lenni annak, hogy miért nincsen ez a kifejezés benne. Ha a minister ur őexcellenciája oly kegyes volna, hogy erre reflektálna, s meggyőzne arról, hogy ez nem feltétlenül szükséges, lelkiismeretemmel össze tudnám egyeztetni, hogy ez a beszúrás mellőztessék, s akkor inditványt természetesen nem nyújtanék be. Elnök: Kivan még valaki a szakaszhoz szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, akkor a vitát bezárom. A pénzügyminister ur őexcellenciája kíván nyilatkozni! Bud János pénzügyminister: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Őexcelleneiájának csak azt válaszolhatom, amivel befejezte beszédét, hogy tudniillik nagyon messzemenő indokok voltak — gazdaságpolitikai és pénzügyi indokok — amelyek arra késztették a kormányt, hogy határozott időpontot jelöljön meg ebben a kérdésben. Épen azért, mert látom, hogy őexcellenciája méltányolja ezeket a szempontokat, köszönettel veszem, hogy külön inditványt nem terjesztett be, mert tényleg az ország mai pénzügyi és gazdasági helyzetében nem lehetett a kérdést máskép rendezni, mint ahogy azt a törvényhozás elé terjesztettük. (Helyeslés.) Báró Fiáth Pál: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A nagyméltóságú minister ur ezen nyilatkozatára csak azt válaszolhatom, hogy azt tudomásul veszem, és igy indítványt nem nyújtok be. (Helyeslés*) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a 8. §-t elfogadni? (Igen!) Akik elfogadják, legyenek 31*