Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-31

206 Az országgyűlés felsőházának 31. ütése 1928. évi március hó 23-án, pénteken. Ezt voltam bátor megjegyezni, és a már ki-, fejtett okoknál fogva a á. szakaszt nem foga­dom el. Elnök: Következik Szigeti János őméltó­sága. Szigeti János: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Mindenekelőtt sietek kije­lenteni, hogy a törvényjavaslat 4. §-át a magam részéről elfogadom és csupán egynéhány meg­jegyzést kívánok ehhez fűzni. A törvényjavaslat 4. §-ának 6. pontja sze­rint az átértékelésből ki van zárva a biztositási szerződésen alapuló vagy on "vesületi tagságon alapuló, hasonló természetű pénztartozás, ki­véve, ha a törvény eltérően rendelkezik. Azt hiszem, hogy ami az egyesületi tagsá­got illeti, ez, talán a hátralékos tagsági díjakra vonatkozik. Természetesnek találom, hogy eb­ben a tekintetben valorizálás nem következik be; hiszen az egyesülési díjakat valorizálatla­nul sem szívesen fizetik — pláne, ha ezeket va­lorizálnák. (Ugy van!) Ezt az alkalmat azonban, hogy itt a törvény­javaslatban egymás mellé kerül a biztositási szerződés és az egyesület, felhasználom arra, hogy felhívjam a mélyen t. Felsőház figyelmét arra, hogy vannak egyes egyesületek az or­szágban, mégpedig nem kis számban, — egy biztositási szaklap szerint több százezerre rugó számmal, — amely egyesületek nem társadalmi, kulturális, vagy jótékonysági ügyekkel foglal­koznak, hanem önsegélyző egyletek, temetke 7 zési egyletek, koszorú-egyletek stb. címen alap­jában véve biztositási ügyletekkel. Mert ami­kor ezek az egyesületek a tagsági díj alapján vagy magának a tagnak, vagy hozzátartozói­nak úgynevezett temetkezési segélyeket bizto­sítanak, ezek alapjában véve nem egyebek, mint biztositási szerződések, biztositási ügy­letek. Ezek az egyesületek jogi természetüknél fogva az egyesületi jog szabályai alá tartoz­nak, ellenőrzés szempontjából pedig a köz­igazgatási hatóságoknak és felsőbb fokon a belügyminister urnák hatáskörébe. Tudjuk azonban, hogy ez az ellenőrzés nem terjed ki annyira részletesen ezeknek az egyesületeknek gazdasági fundáltságára, hanem inkább köz­igazgatási természetű: arra vonatkozik, váj­jon az egyesület betartja-e alapszabályait, igen vagy nem? Ezek az egyesületek, ame­lyek ilyen biztosításokkal foglalkoznak, men­tesek egyrészt attól, hogy megfelelő díjtarta­lékot gyűjtsenek és ennek következtében a tagok igényeit f a jövőre nézve biztosítsák, másrészt nem állanak az állami felügyeleti hatóság ellenőrzése alatt. Ezzel szemben, példának okáért, vannak szövetkezetek, altruista szövetkezetek, amelyek ugyanilyien alapon, ugyanilyen ügyletekkel foglalkoznak, s ezek, minthogy kereskedelmi társaságok, a kereskedelmi jog hatálya alá tartoznak. Ezek ennek következtében kényte­lenek a cégbíróságnak tagjaikat negyedéven­kint bejelenteni, kénytelenek zárószámadásai­kat bemutatni, kénytelenek az alapszabályok módosítását bemutatni, díjtartalék gyűjtésére vannak kötelezve, az állami felügyelő hatóság felügyelete alá tartoznak, hozzájárulnak ennek a hatóságnak fentartásához, szóval minden tekintetben ellenőrzés alatt állanak, míg ama­zok minden különösebb ellenőrzés nélkül tel­jesitik a maguk funkcióját. r Ha lenne szabad egy példával illusztrál­nom a helyzetet, azt mondanám, hogy ezek az egyesületek ugy viszonylanak ezekhez a biz­tosító magánvállalatokhoz, tehát szövetkeze­tekhez, mint a vadevezősök a fegyelmezett regattistákhoz. Ezen a téren, azt hiszem, mindenképen ren­det kell teremteni. Én szintén nem vagyok ba­rátja az állami ingerencia további kiterjeszté­sének, és szintén nem szeretném azt, ha az államnak, a kormánynak keze még meghosz­szabodnék, hiszen úgyis már elég mélyen benne van a zsebünkben, és én sem tartom azt, hogy az állampolgár kétlábú toillatlan állat, amely­nek rendeltetése az, hogy a bölcsőtől a sírig adminisztráltassék; de amikor arról van szó, hogy az állampolgárok anyagi érdekei megvé­dessenek, akkor az államnak, illetőleg a kor­mánynak,, segito módon bele kell nyúlnia az ügyekbe. Itt két nagy érdekről van szó. Elsősorban maguknak a biztosítottaknak ügyéről, más­részről pedig az igen fontos nemzetgazdasági szempontról: a mai időben különösen rendkí­vüli jelentőségű biztositási ügyről. Ezek az egyesületek egy szinte odavetően megállapított tagsági díjat szednek. AE első időben tódulnak a tagok. Az első időben termé­szetesen a kötelezettségeket mind lehet teljesí­teni, később azonban, amikor a kötelezettségek mindinkább nőnek, természetesen vagy kitűnik' az, hogy elégtelen az a tagsági díj, és akkor utólagos felemelésnek van helye, vagy pedig egyáltalában válságos helyzetbe kerül az illető egyesület és akkor azok a tagok, akik már éve­ken keresztül befizették a tagsági díjakat, egy­szerűen elvesztik ezeket a tagsági díjakat. Egy ilyen pórul járt ember természetesen képtelen alany lesz egy jövő biztosítás szem­pontjából, mert abszolúte nem lesz kapható arra, hogy az ő életét, vagy hozzátartozóinak életét biztosítsa, ami pedig rendkívüli fontos­ságú ma, mert hiszen a biztositási ügy ma az­zal, hogy valorizáció nincs, illetőleg sovány és jövőbeli valorizáció van csupán kilátásban, eléggé diszkreditálva van. Ennek következtében nagyon fontos, hogy a nagyközönség körében a biztosítás iránti bizalmat ne rendítsük meg, hanem ellenkezőleg fokozzuk, mert hiszen Ma­gyarország, sajnos, nem áll valami különösen elsőrangú helyen annak az arányszámnak te­kintetében, amely a lakosságnak a jövőről való gondoskodását mutatja. Törvényes rendelkezé­sek is vannak arra nézve, hogy ezek az anomá­liák megszüntettessenek, mert törvény van arra nézve, hogy biztositási ügyletekkel csak keres­kedelmi társaságok, nevezetesen részvénytársa­ságok vagy szövetkezetek foglalkozhassanak. Azonkívül itt van az 1923-ban 196. szám alatt kelt ministerelnöki rendelet, amely szerint az ilyen biztositási ügyletekkel foglalkozó társa­ságok az állami felsőbbség, a felügyelő hatóság­hatáskörébe tartoznak. Én ugy tudom, hogy ez a hatóság foglalkozik is ezzel a kérdéssel, azon­ban annyira túl van terhelve, hogy nem képes ennek a feladatnak megfelelni. Ha ebből a tör­vényjavaslatból törvény lesz, akkor ennek a hivatalnak munkája meg fog tizszerezodni, sőt százszorozodni és ennek következtében még ke­vesebb kilátás van arra, hogy az emiitett fel­adatot az ő rendes, normális munkakörében teljesíthesse. Én tudom, hogy ennek a hivatal­nak vezetője egy rendkívül tehetséges és szor­galmas férfiú és bízom a mélyen t. pénzügy­minister ur gondoskodásában, hogy ennek a hivatalnak meg fogja adni a lehetőséget a sze­mélyzet szempontjaiból, hogy ezt a feladatát is megfelelően teljesíthesse. Erre vonatkozik az a határozati javaslat, amelyet vagyok bátor előterjeszteni (olvassa): »Az Országgyűlés Felsőháza felhívja a t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom