Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-30
r Àz országgyűlés felsőházának 30. ülése 1928. évi március hó 22-én, csütörtökön. 1Ô3 igénybevenui, hogy ezeket az intézkedésket mind felsoroljam, ellenben utalnom kell két esetre. Az egyik Poroszország, amelynek legnagyobb és legújabb szenzációja az, hogy a porosz kormány a Preussische CentralgenossenschaftKasse 80 millió alaptőkéjét, amelyben már addigi is 45 millió erejéig érdekelve volt, 120 [millió aranymárkával 200 millió aranymárkára emelte. Ezenkívül ez a szövetkezeti pénzintézet még a Rentenbank-tól is igen niagyösszegü betéteket kap és pedig jellemző, hogy a hivatalos bankkamatlábnál 1%-kal olcsóbb kamatláb mellett. Ezenkívül rendelkezésére állanak még az összes egyéb hitelforrások is. A második eset pedig Finnország, ahol a kormány a finn szövetkezeti pénzintézetnél 80% erejéig van érdekelve és ebiből 60%-ot osztalékmentesen ad, ezenkivül megtériti a szövetkezeti központoknak az ellenőrzési költségeket.. Amint méltóztatnak látni, t. Felsőház, a szövetkezetek állami támogatása nem magyar specialitás, ez mindenütt megtörténik a külföldön is és igy nem lehet kifogás tárgyává tenni, ha a kormány támogató kezét nemcsak az ipar, kereskedelem és a pénzintézetek felé. hanem a szövetkezetek felé és a szövetkezeteken keresztül a falusi kisgazda és dolgozó nép felé is kinyújtotta. T. Felsőház! Habár a kormány kétségtelenül már gyakran tanújelét adta annak, hogy a szövetkezeti mozgalommal rokonszenvez és talán nem volt még pénzügyminister, aki anynyit tett volna a szövetkezetekért, mint Bud János őexcellenciája, azért mégsem állithatom azt, hoigy ezen a téren többé már semmi tennivalója nincs. Eddigi intervenciója csupán azt a célt szolgálta, hogy a szövetkezetek a háborús krizis nehézségein átsegítse, azonban megoldatlanok maradtak a nagy szövetkezeti problémák, amelyek helyes elintézésétől függ a szövetkezeti mozgalom jövője, helyesebben a. szövetkezeti intézményeik terjnészeteís fejlődésének lehetősége. Ezek a problémák legelőször is a szövetkezeti hitel intézményes kiépítése, másodszor a szövetkezeti törvény és ezzel kapcsolatban a szövetkezetek ellenőrzése kérdésnek megoldása, harmadszor pedig a szövetkezeti érdekképviselet. T. Felsőház! Nem kívánom ezeket most részletezni, nemcsak az idő előrehaladottságára való tekintettel, hanem azért sem, mert azt hiszem, hogy a költségvetési vita folyamán módomban lesz ezekre a kérdésekre is rátérni. Csupán csak azt akarom megállapítani, hogy a kormány feladata az, hogy lefektesse a szövetkezeti mozgalom helyes alapjait, amelyeién azután a szövetkezetek autonómiájuk birtokában szabadon fejlődhetnek. (Helyeslés balfelől.) Befejezésül még néhány megjegyzést szeletnek tenni. A földművelő népnek és egyáltalán a mezőgazdaságnak súlyos helyzete arra int, hogy a szövetkezetekkel talán még az eddiginél is több szeretettel és jóakarattal kell foglalkozni. Rossz szolgálatot tesznek a kereskedelmi kamarák és kereskedelmi körök, amikor energiájukat a szövetkezetek elleni támadásban merítik ki. (Ugy van! half elől.) Inkább el kellene ismerniök azt, hogy a szövetkezetek akkor, amikor a nép széles rétegeinek vagyoni jólétét emelik, közvetve az ipart és kereskedelmet is szolgálják. Azután nem szabad senki; nek megfeledkezni a szövetkezetek népnevelő hatásáról sem. Országok és nemzetek sorsa nem csupán a gazdasági, az anyagi és vagyoni kérdéseken fordul meg, hanem a lelki és erkölcsi diszpoziciókon is. (Igaz! Ugy van! balfelol.) Márpedig a szövetkezetek népnevelő hatása kétségtelen. Körülbelül azt a szerepet játszák a faluban, mint a fehér vérsejtek az ember szervezetében. Megakadályozzák a fertőzéseket, r vagy ellentállanak a fertőzésnek és ha az mégis megtörténik, akkor hősies munkát fejtenek ki a fertőzés, illetőleg a betegség leküzdésében. A falu társadalmi békéjének megbontása egy olyan községben, ahol jól működő fogyasztási szövetkezet, hitelszövetkezet, termelő- és értékesítő-szövetkezet van, szinte elképzelhetetlen. Hiszen a falu földesura, papja. tanitója, jegyzője és földmivesei egy asztalnál ülnek és együtt munkálkodnak a falu jóléte. kultúrájának emelése és a nép erkölcseinek nemesitése érdekében. (Ugy van! balfelőLJl^gy ilyen faluban nincs az a bolsevista séjtrendszer, amely be tudna hatolni. Ha mégis beszivárog egy-két sejt, az rögtön elveszti a virulenciáját, mert itt megélni nem tud. Ezeket vagyok bátor mindazok figyelmébe ajánlani, akik a szövetkezetekkel még ma sem képesek kibékülni. Egyebekben pedig, miután a kormányzat iránt bizalommal viseltetem, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapján elfogadom, (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök: Mészáros István őméltósága következik. (Nincs jelen!) Kivan még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom'. A pénzügyminister őexcellenciája kivan a szólás jogával élni. Bud János pénzügyminister: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Három napon át olyan magas színvonalú vita folyt ebben a kérdésben, hogy bár kissé szokatlanul hangzik, mégis azt kell mondanom, hogy anynyira meg volt világitva a kérdés minden oldalról, nemcsak elvi jelentőségben, de részleteiben, s a lehetőségekben is, amelyek kinálkoznak a megoldás tekintetében, hogy majdnem felesleges volna hozzászólanom a kérdéshez. Ha hozzászólok, teszem ezt azért, hogy talán egyrészt azok a félreértések, amelyek egyes kérdésekben megvannak, eltűnjenek, másrészt, hogy a Felsőháznak magának is alkalma legyen mélyebben beletekinteni a kérdés gazdaságpolitikai és pénzügyi politikai vonatkozásaiba. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) örömmel állapitom meg, hogy a mélyen t. Felsőház majdnem egyhangúlag és egyértelmüleg arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mai időkben ennél többet tenni nem lehet. Furcsának fogja találni talán Teleszky őexcellenciája, — akinek el kell ismerni beszédéből, hogy rendkívül szépen ki volt dolgozva, az ő éles logikájával volt felépitve és aki a tőle megszokott elmélyedéssel beszélt a kérdésről — ha megállapítom, hogy bár ugyanazokat az indokokat mind felsorolta, amelyek a javaslat mellett szólanak. s amelyek igazolják a kormány álláspontját, mégis végeredményben egészen más következtetésre jutott, mint a kormány. Abban a tekintetben nincs különbség a mélyen t. Felsőházban, hogy ezzel a törvényjavaslattal kellett a Ház elé jönni. A kérdésnek ezt a részét Gaár Vilmos őméltósága az ő igen érdekes beszédében, Juhász, őexcellenciája az ő rendkívül tartalmas és átgondolt beszédében, és ma Nagy Ferenc őexcellenciája nagyon érdekes beszédében részletesen kifejtették, Há-
