Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.
Ülésnapok - 1927-29
176 [Az országgyűlés felsőházának 29. üli megkezdése óta 600 millióról 1000 millióra emelkedtek az állam kiadásai, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy most már az államnak módjában áll a háborús költségekre törlesztéseket eszközölni. Szeretném tudni, hogy őexcellenciája nem fél-e a tói, hogy ha egy volt pénzügyminister és egy olyan pénzügyi kapacitás, mint őexcellenciája, ilyen tételre rámutat ez nem fogja-e a külföldet megtéveszteni az ország teherbíró képességét illetőleg, aminek azután katasztrofális következményéről itt felesleges tovább szólnom (Teleszky János: Ezt mindenki tudja!) Az állami kiadásokra vonatkozólag magam is Teleszky őexcellenciájának azon a nézetén vagyok, hogy sokkal nagyobb takarékosságot kellene érvényesíteni és nem kellene olyan javaslatokkal előállni, amelyek indokolatlanul szaporítják az államnak költségeit. A szőnyegen lévő javaslat részletes tárgyalása során majd rá fogok mutatni arra, hogy az életés járadékbiztosításnak átértékelése következtében arra a bizonyos felügyelő hatóságra, micsoda munkaköröket ruháznának rá és milyen óriási mértékben fogja ez emelni a rezsit, a költségeket. Ha azt a 568.000 biztosítottat odakötjük ehhez a felügyelő hatósághoz, és ez fogja azoknak ügyesbajos dolgait ebntézni akkor második siklót kell majd kiépíteni Budán, ha ezt simán akarják lebonyolítani és nem akarják húsz esztendőre kitolni ennek a kérdésnek elintézését. Különben erre rátérek a részletes tárgyalásnál. Mint mondom, nem vagyok abban a nézetben, hogy nálunk olyan konszolidált viszonyok volnának, hogy nagy költekezésekbe mehetnénk bele, ettől távol kell tartanunk magunkat feltétlenül. Azt az egyet azonban meg kell jegyeznem, hogy vannak olyan beruházások, amelyek nemcsak abból a szemÍ )ontból itélendók meg, hogy vájjon azokra okvetenül szükség van-e most, vagy csak a jövőben tiz év múlva lesz rájuk szükség. Vannak olyan beruházások, amelyek szerintem feltétlenül szükségesek — persze nem szabad, hogy feleslegesek és rosszak legyenek, — szükségesek azért, hogy általuk munkaalkalmakat szerezzünk, munkaalkalmat a munkásságnak, a középosztálynak, amely épen a Tjadikölcsönök kérdésében is annyira érdekelve van. És én azt hiszem, hogy a középosztálynak a hadikölcsöuvalorizációra igényt tartó tagja, ha választani kellene neki, inkább azt fogja választani, hogy : adjanak nekem munkaalkalmat, ahol egy pár hónap alatt megszerezhetem azt, amit a kormány nag3^ kegyesen tizenöt év múlva fog nekem esetleg kiutalni ; inkább azt választom, mint egy ma lehetséges valorizációt, amely- esetleg az ország pénzügyi helyzetét ismét válságba sodorná és pénzünk értéke újból leromlana. Nem szabad tehát szem elől téveszteni azt a szempontot a beruházásoknál, hogy azok munkaalkalmakra is adnak alapot. Itt volt megint a második hiba, mely elkövettetett az infláció idejében. Az infláció idejében igenis — amint én azt egyszer a földmivelésügyi minister ur ankétjén megmondottam, amit azonban annyira lemosolygott és kifogásolt Teleszky őexcellenciája, — papirosból lehetett volna aranyat csinálni... (Teleszky János : Másnak aranyából !) ... a viszonyok következtében. Akkor még mindenki két kézzel kapott munka után, a munkabérek alacsonyak voltak, és ezen alcsony munkabérek mellett igenis lehetett volna hasznosan beruházni, például utainkat rendbehozni, mint ahogy azt más államok meg is tették, hanem ezt megakadályozták. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon,} Azt mondották ugyanis, hogy nagyobb veszedelem az inflációnál nincs, ez minden" felett áll és ezt meg kell akadályozni. Ez volt a második hiba, amely elkövettetett akkor, amikor azoknak politikája jutott érvényre, akik nem akarták megengedni azt, se 1928. évi március hó 21-én, szerdán. ho t L>y az infláció idejében sok mindenféle beruházás történjék, ami azután a jövőben is aranyat jelentett volna. Megakadályozták azt, és ennek következtében az inflációnak összes káros kihatásait mind éreztük, de előnyeitől, amelyeket meg lehetett volna nyerni annak az időnek kihasználásával, elestünk. Az állami bevételek egy része szükséges, hogy szociális kiadásokra fordittassék. Helyes, céltudatos, szociális kiadások nélkül igazi konszolidáció és társadalmi béke nem fog beállni, ugy hogy a kormánynak különösen kötelessége nézetem szerint arról gondoskodni, hogy ezek a helyes, szociá lis irányú befektetések, tényleg fedezetre találjanak. Teleszky őexcellenciája nem veszi figyelembe, hogy az állam bevételi feleslegei nem maradhatnak ezen a színvonalon, azok az adók, amelyek ma terhelik az adózó közönséget, tovább nem maradhatnak meg. Én minden egyes gazdasági ágra gondolok ebben a pillanatban, de elsősorban meg kell említenem azt az ágát gazdasági életünknek, amellyel különösen foglalkozom, és ez a mezőgazdaság. A mezőgazdaság 10—11%-os kölcsönöket nem bir el. Az a bizonyos hivatkozás, amellyel elő lehetett állani a gazdatársadalommal szemben, hogy hiszen a háború alatt kifizette összes jelzálogjogi terheit, ma már fel nem hozható. (Ugy van ! Ugy van !) Ma még az is, aki számszerűleg félannyira terheli meg birtokát mint béke idejében, ugyanannyi kamatot fizet, mintha kétszerannyit vett volna fel. [Ugy van ! Ugy van !) Az adók leszállítása szempontjából is nagyon óvatosan kell nyilatkozni arról, hogy feleslegek vannak, mert ezek a nagy többletek nem maradhatnak tenn, hiszen az adókat feltétlenül csökkenteni kell. Akik a mai nehéz helyzetben bolygatták és sürgették a valorizációs.kérdést, nézetem szerint— egészen őszinlén bevallom — nem tettek jó szolgálatot az országnak. Nekem az volt az álláspontom — ez ma is —, hogy ezt a kérdést arra az időre odáztam volna el, amikor tényleg meggyőződtünk volna arról, hogy az állam teherbíró képessége már megengedi, hogy komoly valorizációt csináljunk, hiszen ilyen kis, valorizálásnak kevés a gyakorlati jelentősége. En tehât a magam részéről mindig azon az állásponton voltam : elhalasztani azt a kérdést arra az időre, amikor el lehetett volna dönteni, kogy van e oly teherbíró képessége az országnak, amely egy komolyabb felértékelést lehetővé tesz. Azt mondják: mikor lesz ez 4 ? Hát aki pl. 2000 aranykoronára biztosította magát és most kapna 5—10 pengőt, inkább vár, ha tudja, hogy a jövőten, mihelyst az állam financiái helyreállanak, igenis számithat nagyobb valorizációra. Ma bele kell nyugodni az előttünk fekvő megoldásba. Dolgoznia kell mindenkinek a legnagyobb erőfeszítéssel abban a nagy munkában, amelyet végeznünk kell az ország talpraállitása érdekében és küszöböljünk ki mindent, ami a közvéleményre nyugtalanítóan hat. Itt az ideje annak, hogy ne nyújtsunk további alapot tőzsdei spekulációkra. Láttuk ezt a hadikölcsönnéí. Ha tehát az én álláspontom ellenére mégis napirendre került ez a kérdés, ugy kötelességünk meggondolni, mérlegelni az,ország jelenlegi helyzetét és a szerint intézkedni. És itt kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy a jelenlegi helyzetben ma már nem követelhetünk mást, mint amit a javaslat tartalmaz. Teljesen osztozom azonban Teleszky őexcellenciája nézetében, hiszen már a bizottságban én is ki ejezést adtam annak, hogy az árvapénzeket és a tiszti kauciókat külön elbánásban kell részesíteni. (Ugy van ! Ugy van !} Ez a két kategória volt, amely tényleg rá lett annak idején kényszerítve a jegyzésre, nem is tudta mérlegelni : bele
