Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-28

146 Az országgyűlés felsőházának 28. ülése 1928. évi március hó 20-án, Jcedden. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Wekerle Sándor jeg-yzö [olvassa a bizottsági jelentést). Elnök : Szólásra következik Zsigmody Jenő őméltósága. Zsigmondy Jenő : Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen t. Felsőház ! {Halljuk! Halljuk !} Köztudomású dolog, hogy az 1926. évi XXII. t.-cikkben, amely a Felsőházat megalkotta,az evangélikusok képviseletét a Felsőházban visszaszorították, amennyiben az azelőtti hat tag helyett csak négy tagot vettek fel, hogy azok az evangélikus egyházat képviseljék. Ez a rendelkezés az evangélikus egyház egyetemében nagy fájdalmat okozott, sőt bizonyos elkeseredést is szült, úgyhogy én egyházi hivatalos állásomnál fogva indíttatva éreztem magam, hogy a közjogi és törvénykezési bizottság tárgyalása alkalmával, amidón ezt a jelenlegi törvényjavaslatot vettük tárgyalás alá, olyan indítványt tegyek, hogy az 1885. évi VII. t.-cikknek az evangélikusok főrendiházi képviseletére vonatkozó része vétessék be ebbe a módosító javaslatba. Akkor többen felszólaltak ez ellen az indítványom ellen és különösen az igazságügyminister ur őexcellenciájának felszólalása folytán, amely szerint formai okokból is bajos volna most ezzel a kérdéssel foglalkozni, amennyiben a jelen törvényjavaslat csak formai kérdésekkel foglalkozik, különben js nem volna eléggé előkészítve a dolog, én a bizottságban visszavontam az indítványomat. Időközben azonban, amint méltóztatik emlékezni, az elnök ur Őméltósága bejelentette, hogy az ágostai hitvallású egyetemes evangélikus egyház részéről ugyanebben a kérdésben és ugyanabban az értelemben, amint én tettem az indítványomat, kérvény érkezett, amelyet a Ház asztalara tettek le és amelyre nézve az elnök ur megjegyezte, hogy ez a jelenlegi törvényjavaslattal kapcsolatosan fog tárgyalás alá vétetni. Minthogy azok az indokok, amelyek engem indítványom visszavonására késztettek, ma is változatlanul fennállanak, nem tartanám helyesnek, ha mi most ennek a kérvénynek érdemleges tárgyalásába bocsátkoznánk. (Helyeslés./ Azért azt a tiszteletteljes kérést terjesztem elő a mélyen t. Felsőházhoz ; méltóztassék az érdemleges tárgyalást ebben az ügyben mellőzni. Evvel kapcsolatban azonban bátor vagyok határozati javaslatot terjeszteni elő, amely a következőképen szól lOlvassa) : «A Felsőház az ágostai hitvallású evangélikus egyetemes egyház által beadott kérvényt az 1926. évi XXII. te. módosítása tárgyában megfontolás és javaslattétel céljából kiadja a kormánynak.» Ebben a határozati javaslatban semmiféle utasítás nem foglaltatik a kormány részére, ez teljesen a t. kormány elhatározásától függ. Nincsen benne időpont sem megállapítva, mert én az időpontot akkor vélem elérkezettnek, ha a felsőházi törvény érdemleges módosítása kerül sorra, amikor azt hiszem, hogy számithalok arra, hogy a mélyen t. kormánynak méltányos megítélésével fog találkozni ez a kérvény, ami által az evangélikus egyházba a megnyugvás vissza fog térni. Én tehát ajánlom ennek a határozati javaslatomnak az elfogadását. Egyébként pedig a szőnyegen forgó törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadom. E'nök : Szólásra következik Somssich László gróf Őméltósága ! Somssich László gróf Ï Nagyméltóságú Elnök Ur ! T. Felsőház ! (Halljuk ! Halljuk l) Egy törvény csak ugy kelthet megnyugvást és ugy szolgálja az igazságot, ha egyenlő jogokat ad mindazoknak, akiknek számára hozták, ha nem nyújt nagyobb előnyöket vagy kedvezményeket egy érdekcsoportnak, amely egy másikkal hasonló életviszonyok között működik. Ha már most összehasonlítjuk az 1926. évi XXIL te. 19. §-át a most előttünk fekvő törvényjavaslat 2. és 3. §-ával, rögtön szembetűnik a nagy Külömbség és az egyenlőtlen elbánás. Az 1926 : XXII. te. 19. §-a a kereskedelmi és iparkamarák és a mezőgazdasági kamarák felsőházi képviseletéről szól és aként intézkedik, hogy mindkét érdekképviseleti szervezet 6—6 taggal szerepel, illetőleg 6—6 taggal kap képviseletet a Felsőházban. Ennek a törvénynek nemzetgyűlési tárgyalása alkalmával mind a Gyáriparosok Országos Szövetsége, mind az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kebelében erőteljes mozgalom indult meg, amely szerint mindkét érdekeltség a maga számára külön, független, közvetlen képviseletet kivánt a Felsőházban. Sajnos, egyikünk sem tudta ebbeli küzdelmét sikerre vinni, mert a kormány mereven elzárkózott a kívánság elől, azzal az indokkal, hogy csakis törvényen alapuló érdekképviseleti szervek kapnak külön közvetlen képviseletet. Később a kormány részben honorálta kívánságunkat, midőn a 10.182 sz. ministerelnöki rendelettel, amely a végrehajtási utasítást tartalmazta, a kérdést aként szabályozta, hogy a kereskedelmi és iparkamarák 6—6 felsőházi tagja közül kettőt lehetőleg a GYOSz által kijelöltek köréből válasszanak, az Országos Magyar Gazdasági Eggesület számára pedig azt a flastromot adta, hogy a mezőgazdasági kamarák 6,' felsőházi tagja közül, akikből egy a mezőgazdasági munkásokat képviseli, egy-egy a második, harmadik, negyedik es ötödik kúriából való legyen, vagyis a 10 holdon aluli, a 10-30, 30—100, 100—1000 és 1000 holdon felüli birtokosok közül válassza aként. hogy a két legfelsőbb kategória, vagyis a 100—1000 és 1000 holdon felüli birtokosokat képviselő felsőházi tagok lehetőleg az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 6 jelöltje közül választassanak, azzal a hozzáadással, hogy ezeknek országos kamarai tagoknak is kell Ienniök. A törvényt meghozták, és tekintve, hogy akkor csak egykamarás törvényhozási szisztémánk volt, nem volt módunkban ez ellen a Felsőházban rekriminációval élni. Most azonban a helyzet lényegesen megváltozott. Megváltozott azért, mert egyrészt a Gyáriparosok Országos Szövetsége meggyőzte a kormányt a helyzet tarthatatlanságáról, amennyiben nem maradhat fenn az a helyzet, hogy az ő jelöltjeit csak lehetőleg respektálják, vagyis, hogy csak a kereskedelmi és iparkamarák kényekedvétől függ, vájjon az illetőket elfogadja e, vagy sem, másrészt segítségére volt a Gyáriparosok Országos Szövetségének az a körülmény, hogy a közigazgatási bíróság egy hiba miatt az egész választást megsemmisítette. így tabula rasa keletkezett, amely megkönnyítette az ő sérelmeik orvoslását. Ez volt az a momentum, amelynek égisze alatt az előttünk fekvő törvényjavaslat megszületett. Előre bocsátom, hogy a magam részéről teljes mértékben honorálom és jogosnak tartom a Gyáriparosok Országos Szövetségének kívánságát, vagyis a Felsőházban való külön képviseletét, és kijelentem egyben azt is, hogy jelen felszólalásom konklúziója abszolúte nem bir éllel az általam igen tisztelt Gyáriparosok Országos Szövetsége ellen, de mégsem hagyhatom szó nélkül, hogy ugyanazon alkalommal, amidőn a kormány az 1926. évi XXII. te. megváltoztatását tervbe vette, az Országos Magyar Gazdasági Eg3'esületnek nem adja meg ugyanazokat a jogokat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A magam részéről abba is belemennék, hogy ne alteráltassék a kereskedelmi és iparkamara hat stalluma és adassék meg a Gyosznak is külön a két stallum, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) hiszen most a kormány evvel feladta azt a merev álláspontját, amelyet akkor fog-