Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-27

134 Az országgyűlés felsöházánah 27. ülése 1928. évi március hó lé-én, szerdán. és megadás volt, egy posztulátuma volt a növő életnek. A másik része a törvényjavaslatnak, amellyel mint injuriával sújtottnak érezte magát a zsidóság, az pedig nem gyűlölet — mert ez a szó is elhangzott itt tegnap a tárgyalások során — még csak nem is a mértéken felüli félelem, egyszerűen hisztorikum, a hisztorikum pedig mindig pragmatikum. A hisztorikum okokból származik, én azokra az okokra, amelyekre a törvény és a közvélemény támaszkodik, nem mondom azt, hogy azok az okok mind igazak, vannak köztük olyan okok, amelyek vitathatók, de hogy ha 1780—1880-ig a zsidóság, amelyre Glückstahl őméltósága azt mondotta, hogy minden államban asszimilálódni akar és fog stb. ide ugy tódult be, hogy hétszeresére emelkedett a száma egy század alatt. Ez olyan szaporodás, ami az embereknek nagyon is feltűnik, ami az embereket egy kissé bántja, különösen, ha nem olyan egyoldalú szempontból nézzük a dolgot, mint Glückstahl őméltósága, aki egész beszéde alatt csak a pesti zsidóságról beszélt és nem a vidékiekről is. Mi azonban, akik a szélekről jöttünk, akik éreztük ott azt a terrort, azt a néprontást, amit csináltak (Ugy van! Ugy van!), mi ugyancsak elmondhatjuk azt, hogy igen mind ez. a népnek begyében volt, már pedig a közhangulatba, a közvéleménybe be kell a szenvedő népet is számitani. (Igás! Ugy van! — Gróf Hadik János: Ez csak azért volt, mert az idegenek lakhatásáról szóló törvényt nem hajtották végre és ma sem hajtják végre! — Ugy van! Ugy van!) Köszönöm excellenciádnak hogy figyelmeztetett, amúgy is elmondtam volna. A baj csakugyan onnan eredt, hogy a liberális kormányok nem kontingentálták a bejövök számát. Azonban 1880—1910-ig is 46%-kai szaporodott a zsidók száma és ennek isméit különösen a bejövetel volt az oka. Ezek le nem tagadható tények. Simontsits őexcellenciája ugy próbálta feltüntetni ezeket a mi részünkről, a tanárok részéről jövő statisztikai adatokat, mintha ezek pillanatfelvételek volnának. Ezek nem pillanatfelvételek, ezek történelmi tények. (Ugy van! Ugy van!) Ezek nem túlságosan tudományos dolgok, hanem száraz statisztikák, de történelmi tények. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Felemlitették itten a Galilei-kört, felemiitette tegnap Szily őméltósága. Sero venientibus ossa. Én akartam erről a dologról beszélni. (Helyeslés a jobboldalon.) A Galilei-kör tulajdonképen a teljes defetizmust vallotta a háborúval szemben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Dehát, Istenem, abban a dologban, hogy jó-e a háború, vagy nem Jó, hányan voltunk más véleményen, mint a háborús felek. Bizonyos azonban, hogy a Galilei-kör teljesen dekompoziciós irányt követett az ifjúsággal szemben, vagyis: teljesen tönkre akarta tenni, át akarta formálni és teljesen hitetlenné, atheistává akarta tenni aiz. ifjúságot. Arra az ifjúságra teljesen rá akarta önteni a reform zsidóság — bocsánat, én igy hívom — egész világnézetét. Ez volt a hiba és ez volt az ok. Ez isi történeti tény. A forradalmak alatt, az egymásután jövő két forradalomban, itthon terror, kivül pedig egy gonosz propaganda működött. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt nem keresztény emberek csinálták. Miről beszélek. Beszélek a Galilei-körről, beszélek a beözönlésről, beszélek a terrorról és a propagandáról és soha semmi körülmények között nem beszélek azokról a zsidókról, akiknek tegnap Szily rektor, felsőházi tag ur, kedves barátom, valóságos emléket állított, azt mondván, hogy a zsidó ép ugy, mint a keresztény hősi halott : a mi halottunk, hőtsii küzdelme a. mi küzdelmünk, az el ismerjük testvérnek .és polgártársnak. Nem ezekről beszélek, mindig megkimélem azokat, akik velünk tartottak, akik velünk szenvedtek abban az időben. Tegnap emlegették a hadi összetételt, hogy milyen volt a hadsereg összetétele. Hazamentem innen és le sem ültem addig, amig a fiókomból elő nem szedtem a leveleket, amelyeket annak idején kaptam, mint Budapesten lakó einher, különösen a magam vidékéről, az északkeleti vidékről, a felmerült panaszok miatt. Az, egyik levélben — itt van a levél másolata — olvasom, hogy a,munkácsi gyalogezrednél 30% volt a zsidó, a háború alatt 2% a zsidó. Ezt irja egy nem is egyházmegyómbeli pap, hanem egy előkelő katonalelkész,, aki ezeket a dolgokat külön tanulmányozás tárgyává tette. 1917 márciusiban egy levelet kaptam, amelyben el van mondva, hogy a 12. honvéd pótzászlóaljnál, amely Szatmár, Ugocsa és Mármaros vármegyéből^ rekrutálódott, először a segédtiszt, azután még három tiszt, azrután az ápoló-osiztáily parancsnoka és annak segédparancsnoka, azután magának a zászlóaljnak főorvosa, ennek egy segédje, a gazdasági hivatal főnöke és még egy raktártiszt, mindnyájan zsidók voltak. (Egy hang a középen : Persze!) Amikor ezt megmutattam egy nagyon előkelő embernek — elhallgatom a nevét — azt mondotta : adja ide ezt a levelet nekem. Átadtam neki másolatban, mire megírta a maga cikkét és amikor megírta ezeket a dolgokat, akkor az egész nem keresztény sajtó nekiment, mert rendkívül roissz néven vette eat tőle. Körülbelül ngy, különféle gúnyokkal — de máskép is, mint ahogy Glücksthal őméltósága tette — felelősségre vonták, hogy mer ő ez ellen a dolog ellen szólni, pedig nem mi szólottunk, hanem a télnyek és nem azok ellen, akik velünk együtt szenvedték végig a háborút, csak azok ellen, akik vagy külföldre mentek, vagy pedig a bankokban és a Haditermény asztalai mellett töltötték az időt a háború folyamán. (Egy hang a középen : Ez az igazság i) Mi csak ezekről beszéltünk, töhiájfc történelmi tényekről, amelyeknél lehetnek olyan okok. amelyek megvoltak és lehetnek olyanok, amelyek vitathatók, de nem is ez. a fontos. Nem fontos, hogy igazak-e ezek az okok, de az tény, hogy ezek az okok kitermeltek egy olyan közvéleményt, hangulatot, amely mintegy szüiője volt az 1920. évi XXV. tc-nefe. Ezek az okok hozták ezt létre és kérdem, hogy az akkori ós a mai társadalom vájjon hogyan gondolkozik erről a, törvényről? A kormány részéről törtéint nyilatkozat, airnely szerint a szociálpolitikai viszonyok most már javultak. Ennek nyomaiban megjelentek hiteles statisztikai kimutatások. — ezeket nem én csináltam — amelyekben ki van mutatva, hosy a 6%-os zsidóság a háromezer holdas birtokoknál neon 6. hanem 17%-kai van képviselve, a, száz holdas bérleteknél 33%-ban, az ezer holdas vaigy nagyobb bérleteknél több, mint 50%-ban. sőt kimutatnák ezek a hiteles statisztikai adatok hogy például mig a gazdatisztek létszámában 23% a zsidó, addig a gazdasági cselédek létszámában esalk 0.1% zsidó vain; kimutatják azt, hogy a bányatiszitek létszámában — a mérnökök stb. között — 28% a zsidó, ellenben a bányászok között csak 0.4%. Ezek mond ki viamniak mutatva-, és én kérdem, méltóztatik-© tudni, hogy hogyan gondolkozik a miai társadalom? A mai tánsada^ lom ugy gondolkozik erről a törvénytmódositáfijról, hogy ez tulajdonképen mutogatás kifelé és biztatás befelé olyan elemeknek, amelyekről