Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.

Ülésnapok - 1927-6

38 Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1927. évi március hó 22-én, kedden. költ, mert az utóbbiak nélkül a törvényhatóság- háztartásáról tiszta képet szerezni nem lehet és mert különösen a városokban — pláne a fővárosban — az összes intézetek, alapok, üzemek költségvetése a szorosan vett háztartási költség-vetést súlyban, jelentőségben, pénzügyi méretekben megközelitheti, sőt meg is haladhatja. Azután nem tekinthető az autonómiát komolyan veszélyeztető sérelemnek a kormiánykiküld/ött utján való megvizsgálás vagy a pénzügyi ellenőr kiküldése sem, — természetesen azon megszorítások mellett, amelyekkel e jog gyakorlása a javaslat átalakított szövegezése szerint beállítva lesz. Ha az önkormányzati testületek anyagi erejük szigorú szemmeltartásával és a törvényes rendelkezések lelkiismeretes betartásával készítik el költségvetésüket és vezetik egész háztartiásu; kat : akkor a helyszini megvizsgálástól — ami különben idáig is lehető volt — nincs mit tartaniuk; pénzügyi ellenőr kiküldésére pedig egyáltalában nem is kerülhet ilyenkor sor. Ez a kivételes kiküldés különben elvileg azért sem kifogásolható, mert ez csak komoly szükség esetén, mindig csak ministertanácsi felhatalmazás alapján és a képviselőháznak, helyesebben: az országgyűlésnek való bejelentés kötelezettsége mellett kerül alkalmazásra. Ez az egészen kivételes rendelkezés bizonyára mindig csak közérdekből, inkább az autonómia javára, mint kárára történhetik meg, s olyan felelősséggel jár, ahol minden hatalmi visszaélés annál inkább kizártnak tekinthető, mert a kivételes jog gyakorlása bizonyos tekintetben közigazgatási birói kontroll alatt is fog állani. Meg kell azonban e helyütt jegyeznem, hogy a belügyminister urnák tegnap tett kijelentései után sem látom elegendő : indokát annak, hogy a pénzügyi biztos kiküldésére vonatkozó kormánybejelentés — a törvényjavaslat szerint — csakis a képviselőházhoz történik. Anélkül, hogy konkrét indítványt tennék a javaslatnak e részben módosítása és ezzel kapcsolatban a képviselőházhoz visszaküldése iránt: mégis szükségesnek tartom annak határozott kiemelését, hogy az országgyűlés két^ Házának egyen! őjogusága és egymáshoz való^ viszonya a felsőháznak e tekintetben háttérbe állítását egyáltalán nem teszi indokolttá és azt semminő érdek nem kivánja meg. Ennélfogva arra kérem az igen tisztelt kormányt* hogy a jövőben beterjesztendő törvényjavaslatok hasonló rendelkezéseinél erre figyelemmel lenni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Csak »inter paraníhesim« tettem ezt a megjegyzést és most visszatérek beszédem félbeszakadt gondolatmenetére. Kiemelem még a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a kormány az önkormányzati testület nem gazdaságos, vagy nem közszükségletet szolgáló üzemének, vállalatának,, intézetének korlátozását, átalakítását, összevonását vagy megszüntetését elrendelheti; továbbá, hogy jövőre üzem vagy vállalat részvénytársasági alakban csakis a kormány hozzájárulásával létesithető; végül, hogy a ma részvénytársasági formában működő üzem vagy vállalat ilyen alakban csak ministeri engedéllyel folytatható. Mindez — aminek elsősorban Budapest székesfővárosra nézve van igen nagy jelentősége — első pillanatra radikális újításnak és az autonóm pénzügyi gazdálkodást tényleg erősen korlátozó rendelkezésnek látszik. Rám nézve azonban nem meglepő, mert bőséges alkalmam volt a főváros üzemeinek egész életébe alaposan belenézni akkor, amidőn az 1925. évben, mint a fővárosi üzemek megvizsgálására alakított szakbizottságnak elnöke, e bizottságnak hat egész hónapra kiterjedő működését vezettem. Bármilyen csábító volna is rám nézve az alkalom, hogy a budapesti üzemek mindenikére kiterjedő közvetlen betekintésem és helyszini tapasztalataim alapján az üzemkérdéssel tüzetesen foglalkozzam: nem kívánom ezúttal különben is hosszúra nyúlt felszólalásomat túlságosan kinyújtani. (Halljuk! Halljuk!) Egyszerűen leszögezem azt a tárgyilagos meggyőződésemet, hogy az üzemek életében általában véve igen sok rendszertelenség, igen sok visszásság mutatkozik. Ennek nagyobbára természetes indokai vannak. Egyi főoka a rendszertelenségnek az 1872. évi fővárosi törvény elavult ós hiányos voltán kívül az, hogy kereskedelmi törvényünk — az 1875:XXXVÍI. te. — megalkotása idejében egyáltalán nem léteztek még Magyarországon közüzemek; így e törvény megalkotásakor még nem lehetett foglalkozni az üzemekkel szemben figyelembe veendő szempontokkal. Másik természetes főok a hosszú háborús idő és az ezt követő össze omlás súlyos korszaka, amely kényszeritőleg és ötletszerűen termelte egymásután a legkülönbözőbb üzemeket, amelyeknek visszafejlesztése most olyan lassan és nehezen megy. A részvénytársasági alakulat pedig — mint épen a legnagyob üzemek egy csoportjainak mai megjelenési formája — különösen akkor, ha az üzem részvényei a közhatóság tulajdonában vannak, azért esik kifogás alá, mert az ilyen részvénytársasági alak azt jelenti, hogy a munieipiumok egy igen tekintélyes vagyona egy egészen külön autonómia vezetése alatt áll és ilyenkor még magának a városi vagyon kezelésének ellenőrzése is kiesik a tanács és törvényhatósági bizottság, végeredményében az összes vagyonfelügyeleti hatóságok bárminő minimális ellenőrzése köréből Lépten-nyomon mutatkozik így az a kontraszt, hogy amíg a. fővátros közgyűlésének aránylag igen kisjelentőségü apró-cseprő háztartási határozatai az 1872:XXXVI. te. előírása szerint belügyministeri jóváhagyást igényelnek: addig az üzemek sok milliárdos ügyeibe még a közgyűlésnek, még a tanácsnak sincs semminő hozzászólása. Véleményem szerint okvetlenül szükséges lenne a közüzemek különleges helyzetére tekintettel — az uj fővárosi törvényben — egy olyan uj típus megalkotása, amelyik a teljesen önálló vezetést igénylő közüzemi vállalatoknak megfelel. Mert a belügy minister urnák igaza van abban, hogy a már meglevő részvénytársasági formát addig, mig más alkalmasabb formával nem tudjuk helyettesíteni,, egyszerűen eltörölni nem lehet. Nem folytatom a további részletezést. Oda konkludálok, ahonnan kiindultam. Én is meleg barátja vagyok a jól felfogott közigazgatási autonómiának. Azt, amit az autonómia akar és tud is jól elvégezni, nem szabad bántani; államnak, kormánynak örülnie kell, hogy a gond, a felelősség egy részétől szabadni, s mégis jól megy minden. Ha azonban megmásíthatatlan előzmények természetes eredményeként olyan bajok, olyan visszásságok mutatkoznak, amelyeken az autonómia részint lélektani motívumok hatá,sa alatt, részint fogyatékos erőforrásai igénybevételével nem akar vagy nem tud segíteni, akkor igenis előáll az állam, a kormány szanálási joga és kötelessége.