Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.

Ülésnapok - 1927-6

Az országgyűlés felsőházának 6. ül A mai nehéz és egészen kivételes helyzetben a kivételes eszközök igénybevétele, a normális időkben nyugodtan mellőzhető fokozott beavatkozás foganatosítása elől kitérni alig lehet A törvényjavaslat kifejezetten átmeneti jellegű, mint ilyent kell szemügyre vennünk, elbírálunk. Némely intézkedését, mint véglegest, magam sem tudnám elfogadni. Sőt még átmenetként sem tehettem volna magamévá az eredeti javaslatnak több olyan túl szigorú, az önkormányzatot tényleg bántó és a cél elérése érdekében nem feltétlenül szükséges rendelkezését, amely a képviselőházi tárgyalás során megfelelően módosítva lett. A módosított alakban immár nincs lényeges észrevételem a javaslat ellen és annak ezeket a kifejezetten átmeneti jellegű intézkedéseit aggodalom nélkül elfogadom és pedig épen az autonómia, különösen a gyöngébb önkormányzati testületek megerősítése, épen a végleges háztartási rend célirányos előkészítése érdekében. Elfogadom azért, mert megítélésem szerint épen a tervezett behatóbb és érdemleges felügyelet és ellenőrzés mellett jut a kormány abba a helyzetbe, hogy az önkormányzati háztartásokról hű képet szerezve, az önkormányzati háztartásoknak törvényhozási végleges rendezéséről pár év alatt megfelelő javaslatot készíthessen. Elfogadom azért, mert minden város, minden község anyagi helyzetének, háztartási állapotának közvetlen megismerése azt a kötelességet is rója a kormányra hogy a mostani berendezkedés szerint főként a keresetiadó nagyon is egyenlőtlen bázisára fektetett községi háztartásnak természetszerűen ingatag helyzetét (Ugy van! Ugy van!) sürgősen orvosolja, különösen pedig, hogy az Önhibájukon kívül kedvezőtlen anyagi helyzetbe jutott községeknek haladéktalanul segitségére legyen. Amidőn ezt az elodázhatatlan segítést a magam részéről is nyomatékosan ajánlom a belügyminister és pénzügyminister urak szives figyelmébe: a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps. -p- Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Igaz Béla őméltósága! Igaz Béla: Nagyméltóságú elnök ur! Mélyen t. Felsőház! Azok után az értékes és tartalmas beszédek után, amelyeket tegnap őnagyméltósága a belügyminister ur, most pedig felsőházi tagtársam, Némethy Károly ur mondott a szóban lévő javaslat mellett, hálátlan szerepre látszom vállalkozni, amikor e javaslattal sziemben aggodalmaimat bátor vagyok kifejezni. Megvallom őszintén, félve kértem engedélyt arra, hogy szót emelhessek. De nagy értékekről van szó, talán frázisnak látszik, de tény, hogy a múltban az autonómiák az alkotmány védőbástyáinak bizonyultak: ezért nem szeretném, ha akkor, amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk, ezeknek az autonómiáknak érdekében emeltetnék szó. A belügyminister ur, hasonlóképen Némethy felsőházi tag ur is, kijelentették, hogy mindketten hivei az autonómiának. Örömmel töltött ez el és ez bizonyára, megnyugvást kelt a törvényhatóságokban is. De nem lehet elvitatni, — elismerték mind a ketten — hogy azért ez a törvényjavaslat jelentékeny megszorításokat, korlátozásokat tartalmaz. Nem akarom ezeket részletesen felsorolni, hiszen mindannyian ismerjük ezeket, benne foglaltatnak a javaslatban. Nem is a jelenlegi kormánytól féltem én az autonómiát, ennek a kormánynak végrehajtásától sem féltem, mert hiése 1927. évi március hó 22-én, kedden. 39 szén ennek a kormánynak óriási érdemei vannak az államháztartás rendbehozatala, valamint a törvényes rend és alkotmány helyreállítása körül; teljes tisztelettel, bizalommal viseltetem én a jelenlegi kormány iránt. De voltak idők, amikor nem ilyen kormányok állottak fenn (Egy hang a középen: És jöhetnek!) és jöhetnek a jövőben is, óvjon meg bennünket tőlük az isteni gondviselés! Az ilyen törvényellenes kormányoknak az ilyen rendelkezések, az autonómiának ilyen megnyirbálásai fegyvert adnak a kezükbe, amelylyel visszaélnek. Ezért vannak nekem aggodalmaim a szóban lévő javaslattal szemben. Az autonómiák az ilyen törvényellenes kormánnyal szemben állást foglaltak. De ki fog állást foglalni, ki fog szembeszállni az ilyen törekvésekkel akkor, ha az autonómiát megnyirbáljuk, korlátozzuk? Egészséges, jó autonómiára szükség volt a múltban és szükség lesz a jövőben is (Ugy van! a középen.), de kénytelen vagyok megállapítani, hogy az autonómia korlátozása fokozotan halad előre. Egy vigasztaló van ebben a javaslatban, amit ismételten hangoztatok is, nevezetesen, hogy csak ideiglenes. Addig tart, amig az uj székesfővárosi, vármegyei és községi törvény létrejön, de legfeljebb 1929 végéig. De kérdem, milyen lesz az az uj székesfővárosi, vármegyei és községi törvény? Nem fog-e az ujabb erős korlátozásokat és megszorításokat tartalmazni? Én csak akkor fogadnám el nyugodtan ezt a javaslatot és ez akkor keltene némi megnyugvást a törvényhatóságokban is, amelyeknek ez a javaslat érzékenyen, és nagyon fáj, ha némi biztosítékot, garanciát kapnánk a nagyméltóságú kormány részéről, elsősorban a belügyminister ur részéről aziránt, hogy ez az un törvény nem fogja uira csorbítani a törvényhatósági autonómiát, (Mozgás.) Elnök: Szólásra következik Tarnay Gyula őméltósága. Tarnay Gyula: Nagyméltóságú elnök ur, t. Felsőház! Az általános vita keretében, mint régi közigazgatási ember, néhány szerény megjegyzést kívánok hozzáfűzni az előttünk lévő és a tárgyalás anyagát képező törvényjavaslat harmadik fejezetéhez. Felszólalásra indít pedig különösen az a körülmény, boigy a kormány által benyújtott eredeti javaslatnak 49. §-a hiányzik abból a szövegből amelyről itt jelenleg tárgyalást folytatunk és az alsóháznak hozzánk intézett jelentésében nem találtam semmiféle felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy ez a 49. §. miért maradt ki. Ez a 49. § a keresetiadóra vonatkozik^ és amint értesültem, a kimaradás a kormány hozzájárulásával történt. Mélyen sajnálom, hogy az a s-ondolat. amely ennek a^ szakasznak szövegezésében szerénven meghúzódott, nevezetesen a községek háztartásának felsegélyezése, nem lehet jelenleg megvitatás anyaga. Pedig én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a községi háztartások ügyének rendezése és feísegítése egyike a magyar közélet legégetőbb kérdéseinek, azoknak a kérdéseknek, amelyekkel behatóan, sürgősen foglalkoznunk kell. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy mig vannak egyes községek, — különösen olyanok, amelyekben ipartelepek vagy kőszénbányatelepek vannak — mely községek kigondoló bizottságot választanak arra a célra, hogy megállapít sák, miként kelljen a községi pénztár megduzzadt bevételeit elkölteni, addig az ország községeinek legalább 80—90% -a csaknem