Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.

Ülésnapok - 1927-6

'Az országgyűlés felsőházának 6. ülét altruista közreműködésnek segítő kezét visszautasítani vagy gúzsba kötni. Sőt mindig anra kell törekedni, hogy az önkormányzat ősi kereteit — a változott viszonyok és a haladás követelményeinek megfelelően — számottevő és reális modern tartalommal töltsük meg. Hosszú közigazgatási pályám, különösen kodifikációs működésem alatt mindig bensőséges örömmel vettem részt a jól felfogott autonómiát védő, erősitő alkotásokban. A vármegyei reformmunkálatok előkészítése során mindenkor arra törekedtünk, hogy a tisztviselő választási jog esetleges elvesztéseért azzal kárpótoljuk az önkormányzatot, hogy kulturális, humanitárius, szociális^ közgazdasági területen fogható, érdemleges hatáskört biztosítsunk neki; hogy az önrendelkezési jogot a felelősségérzet fokozásával, a felébb vitel megszorításával, a felsőbb jóváhagyás mostani jogrendszere túlzásainak mérséklésével, a közigazgatási biirói jogvédelem kiterjesztésével minél tartalmasabbá, minél értékesebbé tegyük. (Helyeslés.) Szerény közreműködésemmel készségesen előmozdítottam »a magyar királyi közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről« szóló 1907: LX. te. — az úgynevezett alkotmány védő törvény — javaslatának megfelelő előkészítését Egyszóval multam és eddigi közéleti működésem ©leve tiltakozik az ellen az esetleges vád ellen, mintha én az igazi, a jól felfogott önkormányzat ellenség-e volnék. (Ugy van! Ugy van!) Legfeljebb abban térek el a túlzott municipálistáktól, hogy én az önkormányzatot öncélnak nem tekintem, hogy én az önkormányzati testületeket általában véve az állammal egyenrangú szervezeteknek nem tartom. Jól ismerem azt a régi, talán soha egészen le nem zárható^ vitát, amely közigazgatási politikusok és filozófusok között az önkormányzat eredete, jellege, célja, egész lénye felfogásánál két táborba osztotta az embereket. De nem tévedek talán annak konstatálásával, hogy a kérdés ma már a nemzeti állam természetének mindjobban kidomborodása folytán meglehetősen eldöntettnek tekinthető; hogy az önkormányzat — ismételten és nyomatékosan hangsúlyozom — nem lehet öncél; hogy az, önkormányzati testület — tehát vármegye vagy város — nem saját jogán gyakorolja a maga mindenkori hatáskörét, hanem az állami szuverenitás önkorlátozásából kifolyólag, vagyis tételes állami törvény alapján. Ebből az alaptételből folyik szerintem az, hogy egyfelől a törvényhozás, az őt megillető szuverén hatalomnál fogva az önkormányzatnak minden viszonyát szabályozhatja és hogy másfelől a parlamentnek felelős kormányt az egész vonalon, az önkormányzat összies szerveivel szemben a közvetlen vagy közvetett ellenőrzés és felügyelet joga elvben igenis megilleti. Nem azt jelenti ez, mintha az elméletileg szuverén törvényhozási jog

1

, annál kevésbé, mintha a kormány felügyeleti- és ellenőrzési joga a gyakorlatban is korlátlan lenne. A természetes korlátokat megvonja: a jól felfogott állami és önkormányzati érdek szerves kapcsolata, a célszerűség, a korszellem, a felelősség. Az államhatalom — mindig alkotmányos államra, parlamentarizmusra, parlamentáris kormányra gondolva, — annyi hatalmat, anynyi tennivalót ruház az önkormányzatra, amennyit ez elbír, amennyit ez jól teljesíteni képes. A nemzet jól felfogott érdeke mindenesetre azt kivánjia, hogy a tennivalók egy ré- ' e 1927. évi március hó 22-én, kedden. 37 szét, ugy az elhatározás,, mint a végrehajtás jogát, az önkormányzati testületekre bízza a törvényhozás. Tovább megyek: ha az önkormányzat megfelelően, kifogástalanul teljesiti hivatását, minél több munkát, minél több önállóságot kell neki adni; vele szemben korlátozó rendszabályokra csak szükség esetén kerül a sor és az esetenklánt való törvényes rendezés puszta lehetőség marad. Mindezt, mint előzményt, kissé hosszasabban azért volt szükséges előrebocsátanom, hogy a premisszákra alapított következtetéseim annál rövidebbek lehessenek. A tárgyalásunk alatt álló törvényjavaslat III. fejezete az államháztartás egyensúlyának helyreállításaival kapcsolatban, főként abból a célból, hogy a szükséges takarékosság nemcsak az állami háztartásban, de egyúttal az önkormányzati testületek háztartásában és az önkormányzati adók megállapításánál is kellőképen érvényre jusson: a székesfőváros, a vármegyék, a városok és a községek háztartásának rendezésére vonatkozó törvény megalkotásáig, dte legkésőbb azi 1929. év végéig terjedő hatálylyal, tehát kifejezetten átmeneti jelleggel tervez bizonyos, a mostan fennálló törvényes jogszabályokat részint kiegészítő, részint módosító uj rendelkezéseket. Az autonóm köztestületek budgetjogára vonatkozó jelenlegi jogszabályok részint régibb — háboruelőtti — törvényeken, részint a szanálási törvényben adott felhatalmazás alapján ujabban kiadott rendeleteken nyugosznak. A törvényjavaslat elvi alapjában alig megy túl a mai jogállapoton. Tulaj donkép en csak rendszeresen, szabatosan összefoglalja a mai szétszórt jogszabályokat. Az kétségtelen, hogy a mai súlyos állapotok közepette az egész vonalon behatóbban gyakorolni kívánja azt az ellenőrzési és felügyeleti jogot, amely a papiig cn idáig is megvolt, de amely a múltban lazábban gyakoroltatott. Az is kétségtelen, hogy a törvényjavaslat intézményesen biztosítani kívánja azt, hogy a kormányt megillető, sőt a mai kivételes helyzetben fokozottan kötelező felügyeleti, ellenőrzési, rendelkezési jogkör — minden felesleges tárgyalás, levelezés, huzavona lehető kizárásával — komolyan és hatékonyan gyakoroltassék. Nagyon messzire vezetne, ha én most a törvényjavaslat minden egyes rendelkezését a mai jogállapottal részletesen szembeállítanám, vagy ha tüzetesen bemutatni próbálnám, hogy például az önkormányzati költségvetésekre és zárszámadásokra vonatkozó új rendelkezések — különösen a képviselőházi bizottsági tárgyalások során az autonómia érdekében tett jelentős módosítások következtében — lényegileg milyen kevéssé térnek el a mostani jogállapottól. De nem kívánok visszaélni a felsőház türelmével és pedig annyival kevésbbé, mert a minuciákig menő szakszerű részletezés talán meg is haladná az itteni plenáris tárgyalás természetes kereteit. így nagybecsű hozzájárulásuk reményéiben csak pár példát ragadok ki beszédem során általánosságban jelzett álláspontom közelebbi illusztrálására. (Halljak! Halljuk!) Elsősorban az uj kiegészítő rendelkezés, hogy a vármegyei és városi költségvetésnek — a szorosan vett háztartási, árva- és gyámhatósági kiadásokon és bevételeken kivül — fel kell ölelnie a törvényhatóság kezelése alá tartozó valamennyi intézet, alap, üzem vagy vállalat költségvetését is és hogy mindezeket fel kell a kormányhoz terjeszteni: azért indö-