Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.
Ülésnapok - 1927-5
Az országgyűlés felsőházának 5. üh jogot és ezt a kötelességet egy kissé bonekés alá venni s azután ujjal rámutatni csak arra a kis terrénumra, amelyre tulajdonképi a törvényjavaslatnak ez a III. fejezete vonatkozik. Nemcsak a költségvetési jog tartozik az autonómia jogkörébe, bJainem ennél sokkal lényegesebb, sokkal fontosabb és sokkal nagyobb jogköre van az, autonóm testületeknek. Én csak az alkotmányjogi, a politikai jogkörre utalok és utalok általában magának az egész állami közigazgatásnak iái vitelére, amely átruházott hatáskörben szintén az autonóm testületek hatáskörébe tartozik. Tagadhatatlanul autonóm jogkör <ai költségvetés joga, a zárszámadás joga, a szabályrendelet alkotásjoga stb. Ebből a nagy komplekszusból, amelyet részleteire ki tudnék bőviteni, — de az idő előrehaladott voltára való tekintettel csak tömöritek inkább, mint széjjelveszem a kérdéseket — itt kizárólag az autonómiáknak költségvetési és zárszámadási jogkörével kivánok foglalkozni. Tagadhatatlan, hogy ezeknek a kérdéseknek megítélésénél a törvényhatóságok ugy a múltban, mint talán a legközelebbi múltban is nem avval az odaadással és szeretettel foglalkoztak azokkal, amely ezeket a kérdéseket megillette volna. Foglalkoztak velük, de ugy mondhatnám, 'átruházott hatáskörben, amennyiben ezeket többnyire a törvényhatóságok és rendezett tanácsú városok első tisztviselőjére ruházták át. Normális viszonyok között természetesen az az ellenőrzési hatáskör is, amelyet a törvények és rendeletek a belügyi kormányzatntak biztosítottak, elegendőnek mutatkozott, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy elvégre yilágferfodulás következett be, a világferfodulás után forradalmak és hogy csak nehéz forradalmaik után foghattunk hozzá ennek a lecsonMtott országnak újjáépítéséhez és ennek során törvényhatóságaink s autonóm közületünk újrafejlesztéséhez és feltámasztásához, de csak másodsorban kerülhetett erre a sor, mert az élniakarás elsősorban aizt kívánta, hogy a nemzetet jutassuk levegőhöz, a hazát jutassuk először élethez. Sok fáiradság utlájn végre eljutottunk oda, hogy amikor a levegőnk megvan, az élniakarás^ vágya megvan bennünk és élni is tudunk, bár nehezen, akkor vessünk szemet a mi kedves törvényhatóságaink felé, hogy őket szintén párhuzamba tudjuk állítani az államháztartás rendjével és Ugyanazokat a gondolatokat, ugyanazokat al szigorúan megszabott szabályokat rájuk nézve is kötelezővé tegyük, amelyeket az államháztartás a maga élete érdekéhen szükségesnek tartott. (Helyeslés.) Hiszen az a hatáskör, amelyet a törvényhatósáqrok, az autonóm közületek a maguk java érdekében kell, hogy betöltsenek, talán ezekben a nehéz időkben nem szorítkozhatott kizárólag a saját autonóm hatáskörükre, mert van egy nagyobb autonóm testület, a legnagyobb: az állam autonóm testülete, maga az ország, maga a haza. Ezek az auróbb törvényhatóságok, medvékből maga az állam adódik, sohasem jöhetnek ellentétbe magának az államnak életével és a viszonyok mégis ugy alakultak, hogy ennek lehetősége fenforgott, fenforgott énen azért, mert ezek a kisebb autonóm testületek nem bírhatnak azzal a nagy áttekintéssel és az országos szükségességeknek megértésével, amelyeket ^sak egy kéz, csak egy agy irányithat s ame1 vekre vonatkozólag nekik sem módjuk, sem Mkalmuk sincs, hogy azokba bele tekintsenek. Ez volt a fő argumentuma annak, hogy kényszerítve éreztük magunkat az ország jól felfogott érdekében. d° jól felfogott érdekében maguknak az autonóm testületeknek is, hogy itt 3 1927. évi március hó 21-én, hétfőn. 27 a kormánynak az eddiginél nagyobb hatáskört biztosítsunk, nem hegy csorbitsuk az autonómiát, hanem hogy azt felfokozzuk abban az érdekben, hogy ne kerüljön ellentétbe az állam nagy gondolataival és koncepciójával a maga háztartásának rendbehozatalánál, és abból a célból, hogy itt a harmóniát megteremtsük. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ez hazafias kötelesség s nem is hiszem, hogy azokra a rendelkezésekre, amelyeket ez a törvényjavaslat kontemplál, rákerülne a sor, mert hiszen az autonómiáknak mindig volt annyi belátásuk és hazafias érzésük, hogy simulékonyak voltak és alkalmazkodni tudtak a legnagyobb gondolathoz, az állam életéhez és szükségleteihez. Itt sem kivántunk mást rendezni, mint összefoglalni mindazokat a rendelkezéseket, amelyek eddig elszórt törvényekben, rendelkezésekben foglaltattak, s amelyekkel megállapított hatáskör talán korlátoltabb volt, amennyiben csak egyes autonóm testületekre szorítkozott. Ezeket is általánosítani és kiterjeszteni kívántuk az összes autonóm testületekre. Három az a nézőpont, amelynek szempontjaiból, amelynek szemüvegén át ezt a kérdést néznünk kell s amelynek elbirálása csak magasabb szempontokból, nagyobb áttekintheted mellett lehetséges. Az egyik az államhitel szempontja, a másik ia takarékosság szempontja és a harmadik az adózó közönség adófilléreinek igénybevétele, vagyis az állampolgárok adózóképességének megóvása. Ennek a három kérdésnek mérlegelése nem lehet sem a községek, sem a városok, sem a törvényhatóságok, sem a főváros mérlegelésének tárgya. Kizárólag erről van szó. Ezt a három érdeket kell az ország érdekében megmenteni és érvényesiteni. Mi azokat az eszközöket, amelyek ennek a törvényjavaslatnak harmadik fejezetében foglaltatnak, tartjuk erre a célra alkalmasnak. Ezek az intézkedések csoportosítják elsősorban is magának a költségvetésnek és a zárszámadásoknak a rendjét, időbeli rendjét, azoknak beadását. Itt rámutatok azokra az. eddig is jól bevált szóbeli tárgyalásokra, amelyeken a törvényhatósági költségvetéseket itt benn a belügyministeriumban a pénzügyminister urnák közbenjöttével maguknak az autonóm testületeknek vezető tisztviselőivel együttesen tárgyaljuk le. Ezzel nagy időmegtakarítást érünk el és lehetővé válik azoknak a terminusoknak betartása, amelyeket ebben a törvényjavaslatban kontemplálunk. Magának az államhitelnek és takarékosság kérdésének felvetése is csak ilyen tárgyalások során eszközölhető egységesen és csak ezen tárgyalások során állapitható mes?, hogy az egyes autonóm testületek nem veszik-e túlságosan igénybe az adózó közönség filléreit, mert csak igy van módunkban betekinteni azokba a zsebekbe, amelyekbe ezek az autonóm testületek belenyulkálnak, hogy onnét a polgárok adófilléreit kiszedjék. Ellenőrzés nélkül nem lehet az adózó polgárok zsebeibe nyúlkálni , ezt az ellenőrzést felsőbb kormányzati szempontokból magának ia kormánynak kell eszközölnie, mert csak a kormánynál van meg a megfelelő áttekintés és azon eljárás szükségességének kellő megítélése, amellyel az adózó polgárok érdekei megvédhetők. Egy nagy hiányossága volt eddig azi ellenőrzés lehetőségének, — ez különösen a fejlettebb városokra, a törvényhatósági városokra vonatkozik, valamint a vármegyei törvényhatóságokra is — hogy az üzemek részvénytársasági formjáiban alakíttattak meg és igy ezek a kormányzat ellenőrzése alól telje-