Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.

Ülésnapok - 1927-5

26 Az országgyűlés felsőházának 5. ülése 1927. évi március »hó 21-én, hétfőn. Csak egy kérdésre mutatok rá, amelyet valószínűleg itt is érinteni fognak, a forgalmiadó kérdésére. Ez a kérdés a gazdasági életet nagyon súlyosan nyomja és a versenyképességre is kihatással van. És ha okosan fejlesztjük, és az egyik oldalon a takarékosságot keresztül tudjuk vinni, másrészt a kiadások csökkentését, vagy legalább mérséklését és meg nem indokolt emelését megakadályozzuk, akkor kétségtelen, hogy el fogunk jutni ahhoz a ponthoz, hogy a gazdasági életet az ilyen nagy terhektől megszabadítjuk. Ez az az irány, amely felé nekünk haladnunk kell. Ebből a szempontból méltóztassanak megitélni ezt a törvényjavaslatot. Vannak észrevételek, hogy vájjon nem lett volna-e helyesebb az egész adómérséklést egy terrénumra szoritani. Ez nagyon tiszteletreméltó álláspont és eddig tényleg magam is ezen az állásponton voltam. Téves az, hogy ez az első ilyen javaslat, mert közben egy nagyon igazságtalan adónemet, kincstári házhaszonrészesedést teljesen törölte a kormány és a fcrgalmiadót is V.rával, 1%-kal csökkentette. Most azonban a helyzet az volt, hogy ebben a törvényben tulajdonképen mindazokat az igazságtalanságokat és aránytalanságokat kivántuk megszüntetni, amelyek rendkivül kirívóan jelentkeztek. Ez az indoka annak, hogy a földadónál nem volt lehetsés-es egy igazságtalan szorzószámot fentartani. Ezt ideig-óráig meg lehetett indokolni, de végeredményben méltán panaszkodhattak miatta, mert ez tényleg méltánytalanság volt, amely tulajdonképen többszörösen éreztette a maga hatását, mert hiszen a földadó után kivetett pótadók is ugyanezzel a szorzószámmal vettettek ki. A házadó súlyosságáról azt hiszem nem kell beszélni. Itt is kellett tehát valamit tennünk. Ami pedig az illetékek kérdését illeti, mindenki tudja, hogy pl. az örökösödési illeték sok tekintetben egyenesen a vagyonelkobzás jellegével birt. (ügy van! Ugy van!) Már nedig akkor, amikor valamennyien ezt valljuk, hogy kapitalisztikus rendszerben élünk, olyan illetékeket fentartani, amelyek vagyonokat koboznak el, nem lehetséges. (Helyeslés.) Nem lehetséges ezeket az illetékeket olyan magas fokon sem tartani, amelyen azok egyes külföldi államokban — amelyekre hivatkozás történt — vannak, mert nálunk a vagyon- és jövedelemalakulás egészen más mint az illető álamokban. Nálunk nincsenek lehetőségek hirtelen, rövid időalatti keresetek kialakulására és jövedelmek élvezésére amelyekkel könnyen lehet vagyonokat létrehozni ; nálunk csak óriási, évtizedes fáradságos munka árán lehetséges vagyont létrehozni, nem lehet tehát ezeket a vagyonokat ilyen intézkedésekkel egyszerűen elvenni. (Ugy van! Uay van!) Ezek voltak azok az indokok, hogy különösen az örökösödési illetéknél, de a többi illetékeknél is az infláció maradványait el kellett tüntetni és el kell tüntetni. (Helyeslés.) Meg csak egy közjogi kérdéssel kivánok foglalkozni. A jelentésben is szóvá van téve az. hogy különösen közjogi szempontból aggályos az, hogy a pénzügyminiszter nálunk törvénypótló rendeletekkel kormányoz. Én a legmélyebb tisztelettel hajlok meg a jelentés előtt de a magam igazolására^ meg kell mondanom, hogy ebben a törvényjavaslatban legfeljebb egy intézkedés van olyan, amelyet ebből a szempontból szó tárgyává lehetne termi. Én t. i. ebben a törvényjavaslatban semmiféle uj adót bevezetni, sem uj adótételeket megáílanitani nem kivánok. itt egyszerűen az illetékekről van szó. Méltóztatnak tudni, hogy az illetékek egy óriási anyagét képeznek s alapjában véve nagyon károsan érvényesülnek itt azok a gazdasági kellemetlen hatások, amelyek ezekből az inflációs illetékekből származnak, ugyhogy itt sürgős intézkedésre van szükség. Másrészt nem is látjuk még az életet egészen kialakulni s ezért kértünk itt egy felhatalmazást. Magasabbra nem lehet menni, mint a háború előtti időkben : az illetékeket lejebb lehet szállítani — s le is szállitják azokat sokirányban — de magasabbra nem emelhetjük azokat Hogy egy példát hozzak fel. ma a postautalvány illetéke talán 0-08, holott békében 10 fillér volt, amely összeg a nyomdaköltséget sem éri meg. Meg akarom tehát nyugtatni a t. Házat, hogy a kormányzatnak nem célja szükségrendeletekkel élni és a jövőben ezt elkerülni kívánjuk. (Helyeslés) Sőt tovább megyek, mi megcsináljuk ezeket az összeállitásokat, amelyek nem terveznek egyebet, mint azt, hogy egységbe foglalják azt az anyagot, amely az illető területekre vonatkozik. Határozott szándékom, hogy nem állok meg ezeknél az összeállításoknál, hanem később sorraveszem — ez természetesen hosszabb időt kivan — az egyes törvényeket, azokat letárgyaltatom, hogy igy a törvényhozásnak minden tekintetben megadjam azt a befolyást, amely őt megilleti s amely nélkül helyes állami életet folytani nem lehet. (Helyeslés.) Ami az autonómiát illeti, csak egy mondattal kivánok az autonómiával kapcsolatban felhozottakra felelni. Nem akarom most megindokolni és mindazt az anyagot felhozni, amely a kormányt erre a lépésre késztette, itt is csak azt mondom, hogy senkinek szemrehányást tenni nem tudok s hogy helytelen az a beállítás, amellyel kezdtek egyes törvényhatóságokat, városokat és községeket előtérbe állítani, holott itt egy generális intézkedésről van szó; az összhang megteremtéséről nemcsak az íá'llam és az autonómiák háztartása között, hanem e háztartások és az adózó polgárok háztartása között. (Helyeslés.) Aki többet tud látni ebben a törvényjavaslatban, azt hiszem, tévedésben van. Ismétlem, mi az autonómiát nem akarjuk érinteni, mi csak rendet akarunk teremteni és a felelősség érzetét átvinni az egész vonalon abban a reményben, hogy még szigorúbb intézkedésre soha szükség nem lesz. (Helyeslés, éljenzés és taps.) Kérem, méltóztassanak a törvényjavaslatot uigy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés.) • ' Elnök: A belügyminister ur kíván szólni! Scitovszky Béla belügyminister: Nagyméltóságú elnök ur! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a^ szőnyegen levő törvényjavaslat III. fejezetével foglalkozhassam, amelv szorosan a belügyi tárca keretéhez tartozik. A fő argumentumok, amelyekkel ezt a III. fejezetet támadták, az autonómia sérelmének jeligéje alatt hozattak fel, különösen abban az időben, amidőn ez a harmadik fejezet első fogalmazásiában beterjesztetett vo]t még a nemzetgyűlés elé. Az ország-gyűlés egybehivása után a képviselőház illetékes bizottságán és retortáin át a régi szöveg egy megfelelőbb szövegezésben került azután a plénum elé és ugyanez a szöveg kisebb változásokkal ide a t. Felsőház elél Senkinek sem volt az a gondolata, hogy mi itt a törvényhatóságoknak, a városoknak és a községeknek I az autonómiáját sértsük, mert hiszen az autoI nómia, annyi jogból és annyi kötelezettségből J tevődik összie, hogy szükségét líáltom ezt a