Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.

Ülésnapok - 1927-5

24 Az országgyűlés felsőházának 5. ül Elnök : Kérdem a jegyző urat, van-e valaki szólásra feljegyezve ? Dáni Balázs jegyző : Nincsen ! Elnök : Kivan-e valaki általánosságbari hozzászólni a törvényjavaslathoz 1 (Nem !) Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék először a törvényjavaslat címét, s azután egyenként szakaszainak sorszámát felolvasni. Dáni Balázs jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—18. §-ait, amelyek vita nélkül elfogadtatnak.) Elnök : A törvényjavaslat ekként részleteiben is letárgy altatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott szerkezetben, véglegesen, igen, vagy nem ? (Igen ! Méltóztasanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot : a Felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti végszerkezetben elfogadta, amiről a Képviselőház értesitetni fog. Napirend szerint következik a pénzügyi ás közigazgatási együttes bizottságok jelentése az egyes adók és illetékek mérsékléséről és pengőértékben való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásainak hatályosabb ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a pénzügyi és közigazgatási együttes bizottságok jelentését felolvasni. Dáni Balázs jegyző (olvassa a jelentést.) Elnök: Az általános vitához- többen vannak feljegyezve, azonban a pénzügyminister ur, valamint a belügyminister ur szót kértek. Először is a pénzügyminister ur őexcellenciáját illeti a szó! Bud János pénzügyminister: Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok itt, ez alkalommal részletesebb pénzügypolitikai programmot adni és pedig azért nem, mert hiszen pár héten belül a költségvetés a mélyen tisztelt Felsőház elé kerül és akkor alkalmam lesz ugy nekem a pénzügy-politikai programmomat itt részletesen kifejteni, mint a felsőháznak ebben isu tekintetben elfoglalt álláspontját kifejteni. Mégis, ezt a törvényjavaslatot, melyet most tárgyalt a t. Felsőház, olyan horderejűnek tekintem, bogy szükségrét érzem annak, hogy legalább rövid pár szóval kitérjek annak indokaira s ezzel kapcsolatban érintsek *fy pár olyan kérdést is, melyeknek további kihatáisnk van az egész gazdásági életre. (Halljuk! Halljuk!) Annakidején, mikor a szanálással kapcsolatban a pénzügyi politika irányait megjelöltem, három időszakot különböztettem meg. Első időszakként az állami háztartás egyensúlyának helyreállítását második időszakként a magángazdasági élet talpraállitását jelöltem meg, amelyekhez mint harmadik időszak kapcsolódik a szociális és kulturális politika erőteljesebb kiépítése. (Helyeslés.) Azt hiszem, a pénzügyi politikának ilyen alapelvekre való ése 1927, évi március hó 21-én, hétfőn. fektetése nem volt 'célttévesztő. (Ugy van! Ugy van!) Itt is hangsúlyozni kívánom, hogy ezeket az időszakokat nem lehet ugy értelmezni, mintha ezek egymástól nagyon mereven el volnának választva. Ha valaki visszatekint az elmúlt s több, mint hároméves időszakra — mert hiszen negyedik évében vagyunk a pénzügyi újjáépítésnek — kell, hogy tárgyilagosan megállapitsa, hogy a különböző problémák összetalálkozásával tulajdonképen most kerültünk bele abb időszakba, amikor a magángazdasági élet kérdéseivel kell a legbehatóbban foglalkoznunk (Élénk helyeslés.) s minden erőfeszitésünket a gazdasági élet egységessé tételére, újjáépítésére és megerősítésére kell fordítanunk. (Élénk helyeslés.) Természetesen, ennek a politikának nagyon különböző pontjai vannak, hiszen idetartozik elsősorban az általáncs gazdasági politikának megfelelő irányítása, vezetése és felkarolása. Nem akarok kitérni ezekre a kérdésekre, de egy szempontot az ország egész közvéleményének minden körülmények között tudomásul kell vennie, — azt hiszem, egyforma lelkesedéssel veszi tudomásul — hogy t. i. nekünk nagyobb érdekünk nincs, mint a termelésnek minden oldalról való felkarolása és támogatása. (Helyeslés) Mert hiszen, ha mi a gazdasági életet nem tudjuk megerősíteni, ha nem tudjuk alátámasztani, akkor hiába volt az az óriási erőfeszítés, az a nagy áldozatkészség, amellyel az állami pénzügyeket rendbehozzuk. Ez az alap, ez a bázis, csak erre lehet a biztos jövőt felépíteni. (Helyeslés.) Ezt a célt tartotta a kormány szem előtt akkor, amikor egy részt a termelési problémákat az egész vonalon felkarolja, másrészt a gazdaságpolitikában olyan irányokat kezd követni, amelyek szintén arra ^szolgálnak, hogy gazdasági életünk megerősödjék. Ez alakalommal egy kérdésre akarok rámutatni: itt van a gazdasági élet szabadságának visszaadása. A háború alatt s az utána következő időszakokban nagyon beleéltük magunkat az államszocializmusba. Azt hiszem, ma nagyon megoszlanak erről a vélemények és nem hiszem, hogy sokan lennének, akik ezt. az erős államszocializmust kívánnák. (Ugy van! Ugy von!) Sajnos, olyan időket élünk, mikor a maarángazdasági életnek nagyon rá kell támaszkodnia az államra, de minél inkább haladunk, fejlődünk, annál inkább mentesíteni kell a gazdasági életet az államtól! Az állam legyen felügyeleti, ellenőrző és támogató szerv, de ne legyen az a bázis, amelyen egyedül énüliön fel a gazdasági élet. (Élénk helyeslés.) A kormány ebben az irányban halad, amikor mindazokat a korlátozásokat és tilalmaikat megszüntette, amelyek, valljuk be őszintén, hogy nem szolgálták a mi gazdasági életünk céljait. Ezektől a szempontoktól vezettetve van a kormány azon az állásponton, hogy olyíain külgazdasági politikát is folytasson, amely piacokat teremthet. Sokszor halljuk a szemrehányást, mintha mi itt egy rendkívül protekcionista rendszerben élnénk. Ezzel szemben legyen szabad felhívnom arra a figyelmet, hogy vájjon az állam, amely megszüntette az összes kiviteli és beviteli korlátozásokat, amely nem ismeri a kontigensek fogalmát, amelyekkel még az államok jórésze operál és amely még mindig hajlandó külkereskedelmi szerződéseket kötni egy elv alapján, hogy értéket ad érték ellenében, áldozatot hoz áldozat ellenében, de nem egyoldalúan, akkor azt hiszem, nekünk szemrehányást