Felsőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. július 5.

Ülésnapok - 1927-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ülése 1927. évi március hó 21-én, hétfőn. 23 Mint a takarékossági bizottság egyik sze­rény tagja — a felsőház tagjai közül néhányan szintén tagjai iái bizottságnak — kötelességem­nek tartom ezt a kérdést kissé tisztázni, azért, mert legutóbb a képviselőházban is, illetőleg annak pénzügyi bizottságában azt állitották, hogy a takarékossági bizottság olyan javasla­tokat tesz, különösen pedig oly határozatokat hoz, amely az állami gépezet korlátozásával járnak. Mélyen t. Felsőház! A takarékossági bizott­ság a kormány felkérése folytán oly nehéz, há­látlan munkára vállalkozott, amely — mond­hatom — nagy önmegtagadást igényel. Hogy egyebet ne említsek, annak a több ezer, ma már talán húszezret is meghaladó tisztviselői állás­nak megszüntetése a magyar középosztálynak legközvetlenebbül való érintése, amely államok csonka Magyarországon feleslegesek, szemben Nagy r Ma gyár ország tisztviselői létszámával. A takarékossági bizottság bírói vonatkozásban tudtommal alig tett valami olyan javaslatot, amely a biróságok akcióképességét befolyásol­hatná. Szóba jöttek a bizottságban különböző szer­vezeti kérdések, melyeket a t. igazságügy minis­ter ur érintett, melyek azonban ott határozat tárgyát képezték. Legyen szabad itt rámutatnom arra, hogyha valamikor volt idő, amikor ennek az országnak takarékosságra volt szüksége, ugy ma van az. (Ugy van!) Azok a terhek, amelyek az országra hárulnak és fognak hárulni, elviselhetetlenek­nek fognak bizonyulni s egész pénzügyi egyen­súlyunkat veszélyeztetjük akkor, ha az egész vonalon a legmesszebbmenő takarékosságot nem gyakoroljuk. (Igaz! Ugy van!) Ne méltóz­tassanak megfeledkezni arról, hogy vannak ki­adások, amelyekkel ma még nem vagyunk tisz­tában, amelyek elől azonban, ha méltányosak, igazságosak akarunk lenni, a magyar állam nem' zárkózhatik el. (XJgv van!) Vannak kiadá­sok, melyek a magyar állam legvitálisabb érde­keit, erkölcsi és anyagi érdekeit, a polgárok millióinak anyagi és erkölcsi érdekeit érintik. Itt van a magyar tisztviselői kar; a magyar tisztviselői karról nemrég mondta a belüsrymi­nister ur a Házban, hogy mártírjai a háború­nál*. Nem segitünk azzal, ha megállapítjuk a mártiriumot. A magyar tisztviselői kar. ha mai javadalmát összehasonlitjuk a háború óta emelkedett drágasággal, nem éri el békebeli fize­tésének 30—40%-át. Itt van az egész nyugdíjas társadalom, közénosztályunk nyomora, ame­lyet tovább igv nézni nem lehet. Ezek olv terhek, mélyen t. Felsőház, ame­lyeket majdan viselnünk kell, amelyeket azon­ban adóemelésekkel, vi állami bevételi forrá­sokból fedezni nem lehet, mert ilyenek nincse­nek, és alig is lesznek. Egyesegyedül a takaré­kosság, az egész vonalon a legrigorózusabban keTesztülvi+t takarékosság az. amelynek segé­lyével az államnak ezek a — hogy ugv fejez­nem ki magam —• becsületbeli kötelességei tel­jes i the tők. Felhasználva ezt az alkalmat, hogy az igazságügyminister ur érintette a takarékos­sági bizottság működésiéit, nyomatékosan kí­vánom felhívni a mélyen t. Felsőhálzl és a köz­vélemény figyelmét arra, hogy egyesegyedül a legmesszebbmenő takarékosság az, amely minket pénzügyi konszolidáltságunkban meg­tarthat. A takarékossági bizottság működésé­ről egyébként a kormány van hivatva nyilat­kozni, én csak a magunk igazolására, a taka­rékossági bizottság működésének szükséges volta miatt tartottam fontosnak ezt a rövid kijelentést. (Helyeslés.) Elnök: Az igazságügyminister ur őexcel­lenciája kiváln szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: Nagy­méltóságú elnök ur, t. Felsőház! Szterétiyi őexcellenci áljának felszólalásából olyan érzé­sem támad, mintha ő azt imputálná nekem, hogy én a biróságok mai nehéz helyzetének el­követkei7iéseért a takarékossiálgi bizottsiág munkáját tenném felelőssé. Őexcellenciája f élre-értett engem, mert én már beszédem ele^ jén is kijelentettem, hogy reánk nézve a szerencsétlenség az volt, hogy a takarékossági bizottság a bíróságokra vonatkozólag decizió­ját azon időponti adatok alapján hozta meg, amely időpontban a biróságok ügyforgalma a legkevesebb volt. Ebből, igen t. Felsőház és igen t. felszólaló ur, egyenesen követke­zik, hogy én elismertem a takarékossági bizottság döntésének tárgyilagosságát és nem a t takarékossági bizottság létezéséből vagy eljárásból deriválom ezt a mai nehéz hely­zetet, hanem abból a szerencsétlen véletlenből, amely tényleg fennállott, nevezetesen, hogy a biróságok létszáma az 1924. évi adatok alap­ján állapíttatott meg. Egyébként a magam részéről is osztozom abban, amit őexcellenciája kifejtett, neveze­tesen, hogy ezt az országot és ennek az or­szágnak középosztályát, tisztviselőostályát minden vonatkozásában csakis a megszorított takarékosság mentheti meg. Épen ezért távol áll tőlem minden olyan kifogásolás, minden olyan kritika, mely a takarékossági bizottság munkálkodásait érintené. Elnök: Kivan még valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólani 1 ? (Nem!) IIa szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a hatáirozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a tör­vényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogv a Felsőház a törvényjavaslatot általá­nosságban, a részletes tárgyalás alapjául el­fogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék először a törvényjavaslat címét s azután egyenkint szakaszainak sorszámát olvasni. Dáni Balázs jegyző (olvassa a törvény­javaslat címét és 1—4. §~ait > melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : A törvényjavaslat ekként részle­teiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felső­házat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás so­rán elfogadott szerkezetben véglegesen, igen vagy nem ? (Igen !) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavas­latot végszerkezetben elfogadják, ezt felállás­sal jelezni (Megtörténik.) Kimondom a határozatot : a Felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti végszerkezetben elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a közjogi és törvénykezési bizottság jelentése az örökösö­dési eljárásról alkotott 1894 : XVI. te. módosí­tásáról szóló 5. számú törvényjavaslat tár­gyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a köz­jogi és törvénykezési bizottság jelentését fel­olvasni. Dáni Balázs jegyző (olvassa a jelentést.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom