Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-106

A FŐRENDIHÁZ CVI. ÜLÉSE. Pl Mindezeket hatályosabban, rendszeresebben, nagyobb erővel kell végrehajtanunk gazdaságunk fellendítése érdekében. Fölemlítem még, hogy szükségesnek tartjuk egy mezőgazdasági érdekképviselet szervezését, (Helyeslés.) ezenkívül a legmodernebb bevételi forrásnak, az idegenforgalomnak az egész vonalon való gyökeres szabályozását. Mert lehetetlen tűrnünk azt, hogy milliókat adunk ki az idegenforgalomra, saját idegenforgalmunk pedig csak áldozatokba kerüljön, anélkül, hogy annak tulajdonképeni hasznát látnók. (Helyeslés.) Nemcsak egy modern bevételi forrásról van itt.szó, méltóságos főrendek, hanem egész vidékek fellendítéséről, nemzetiségi érdekek megóvásáról és a külfölddel való gazdasági és kulturális relácziók sokaságáról. Ezért az idegenforgalomra különös gondot fogunk rendszeresen fordítani. (Helyeslés.) A gazdasági ágazatok közül a másodiknak, az iparfejlesztésnek körében csak azt említem fel, hogy kisiparunkat annak tömörítése, produkcziójának elősegítése utján igyekszünk uj életre kelteni, amennyiben az életképes ; kisiparunknak azon részét pedig, amely a gyáriparral szemben nem életképes, idejekorán ennek körébe igyekszünk bevonni, hogy legalább az értelemben és a munkaerőben rejlő azt a tőkét ne veszítsük el, amelyet az képvisel és amelyet kétségtelenül el~ veszítenénk, ha idejekorán nem vonjuk azon helyre, ahol az haszonnal még továbbra is értékesíthető. A modern technikai és vegyészeti fejlődés, ezen tudományágazatoknak behatóbb művelése csodálatos változásokat idézett elő az ipar fejlődésében. Ezek a változások immár nemcsak előfeltételeit képezik a rendszeres ipari működésnek, hanem gyakran a prosperitásnak kulcsát is, melynél fogva ezek a tudományágazatok nálunk sem hagyhatók műveletlenül. Ennélfogva egy ujabb technikai és vegyészeti főiskola felállítása által kívánjuk gazdasági érdekeinket e téren is előmozdítani. Meg vagyok róla győződve, hogy a sok aggodalom ellenere, amely az iparfejlesztés körében nálunk igen sokakat eltölt, megvannak nálunk az előfeltételek egy nagyobbmérvü iparnak rendszeres fejlesztésére. Megvannak azért, mert számtalan parlagon heverő, ki nem használt' kincsünk van; megvannak azért, mert egyes termelési ágaink és elsősorban a mezőgazdaság képesek oly nyersanyagok előállítására, melyek az ipar fejlődésének olyan előfeltételeit teremtik meg, amelyek más államokban alig találhatók fel. A harmadik gazdasági ágra : a kereskedelemre vonatkozólag az a nézetem, hogy azt fokozatosan fel kell szabadítani azoktól a béklyóktól, amelyekbe ' a háborús gazdálkodás verte. Most nem arról a kereskedelemről beszélek, amely ezen helyi szükségleteket elégíti ki, — bár annak is biztosítani kívánom szabadságát és legális nyereségét, — hanem inkább arról a kereskedelemről fogok megemlékezni, amely messze idegenben közvetíti az áruk értékesítését a nagy világforgalomban. Ennek az árucserének ma nem vagyunk osztályosai, pedig a világgazdaság egyik legnagyobb utvonala keletről nyugatra és északról délre a mi testünkön vonul keresztül. Kontinentális fekvésünk egyenesen predesztinál erre a közvetítő szerepre ; nagy vizi utunk s egyéb közvetítő vonalaink egyenesen kezünkbe adják a fonalát, hogy ennek a nagy világgazdasági forgalomnak osztályosai legyünk. Vagy megértjük a kornak ez intő szavát és akkor nagy gazdasági haladásnak nézünk elébe, vagy megmaradunk elzárkózottságuukban és akkor csupán az elzárkózottság szűkös kenyere lesz jövőre is osztályrészünk. Ne higyje senki, hogy a magyar mezőgazdaság intenzivitására, az ipar fejlődésére, vagy épen a kereskedelem fellendítésére ily elzárkózottság mellett csak gondolni is lehessen. Ma a népek gazdaságának a világkonjunktura jelöli meg az útjait. Ez jelöli meg irányát, jó elhelyezkedését és ezért ebben a szomorú önvédelmi harezunkban annyira igazolt szövetségeseinkkel, elsősorban a német birodalommal kívánjuk mege.TŐsiteni politikai szövetségünket, amely tisztán védelmi jellegű. Vájjon a most folyamatban lévő béketárgyalások eredményre fognak-e vezetni, azt előre megmondani nem lehet; egyben azonban biztosak vagyunk és ez az, hogy a mi békeszeretetünk őszinte, komoly ; mi tartós, a népek megegyezésén alapuló békét kívánunk, tisztességes békét, sőt hajlandók vagyunk annak nemzetközi biztosítékai iránt is tárgyalásokba bocsátkozni. Egyetlen feltételünk integritásunknak sértetlen megóvása, belügyeink rendezésének sértetlen szabadsága. Nem engedhetjük meg, hogy a béke jelszava alatt az államok helyét azon népcsoportok váltsák fel, amelyek meg akarják bontani az államoknak mai állagát és uj csoportosulásokat kivannak. (Elénk helyeslés.) Ezt semmi körülmények között meg nem engedhetjük ; mi, bármekkora legyen is békevágyunk, a felbomlás csiráit tenyésztetni nem fogjuk engedni. (Elénk helyeslés.) Mi tiszteljük a népjogokat, de mindenesetre kötelességünknek fogjuk tartani a társadalmi rend szigorú megóvását és minden bomlasztó tünetnek csirájában való elfojtását. (Élénk helyeslés.) Bármily eredményre vezessen is béketörekvésünk, egy bizonyos : hogy a béke megóvására irányuló szövetségünket Németországgal megújítjuk, sőt törekvésünk az, hogy e szövetségünket gazdasági tekintetben is kibővitsük. Hiszem, hogy gazdasági érdekeinknek feltétlen megóvása, kereskedelempolitikai szabadságunknak teljes fentartása mellett is sikerülni fog oly nagyobb cselekvési teret teremtenünk gazdasági tekintetben, amelyre gazdaságunknak nagyobbszabásu fellendülése érdekében szüksége van. Ez a törekvésünk nem irányul más népek ellen. Ugy fogjuk kiegyenlíteni a kölcsönös érdekeket, hogy más népekkel akadálytalanul megújíthassuk kereskedelmi és forgalmi reláczióinkat. Nem jelenthet ez annyit sem, hogy előre le12*