Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-106

92 A FŐREND IH kötöttséget vállaljunk magunkra Ausztria irányá­ban, mert lehetetlen az, hogy harmadikkal kötött szerződések korlátozhassák szabad elhatározásun­kat Ausztriával szemben, amely kérdés feletti dön­tést minden körülmények között a törvényhozás­nak, lehetőleg a jövő országgyűlésnek kívánjuk fentartani. (Élénk helyeslés.) Pénzviszonyain knak rendezése nagy terheket fog ránk róni. Minden jövedelemforrást ki kell hasz­nálnunk. Az államnak fen tartott jogokat hasznosí­tanunk kell; egyes monopolokat kell érvényesí­tenünk, a forgalmi és fogyasztási adóinkat ki kell használnunk, sőt az ipari termelés terén" egyes na­gyobb concernekct is ugy kell alakitanunk, hogy azok nyereségében mi is részt vehessünk. Érvénye­sítenünk kell az okszerűség határain belül a pro­gresszív adókat nemcsak a rendes jövedelemre, ha­nem az előálló több-jövedelemre nézve is. Ezek a modern fináneztechnikának eszközei, amelyek tel­jesen okszerűen alkalmazva kell, hogy az ered­ményt biztosítsák, de csak egy esetben : ha sike­rül azt a nagyobb gazdasági fellendülést létrehoz­nunk, amely hátterét képezi minden pénzügyi ren­dezettségnek és alapját képezi az adóknak, a teher­viselési képességnek. Államadósságaink rendezése is nagy feladatot szab elénk, azok konszolidálása, pénzértékünk helyreállítása és felesleges pénzértékeink bevonása mellőzketetlenné teszik jelentékeny vagyonadó­nak behozatalát és kereskedelmi mérlegünk paszi­vitásának elenyésztetését termelésünk fokozása, a behozatal korlátozása és kivitelünk emelése által. Maguk ezek a körülmények indokolttá teszik, hogy a nemzet egész erejét vigyük a küzdelembe ezen gazdasági tevékenységünkben. Hatványozott gazdasági tevékenységre, összetartásra, összeinű­ködésre, az egész nemzet gazdasági erejének meg­feszítésére leend szükség. Mellőzhetlen azért, hogy elhárítsuk azon akadályokat, amelyek a sikeres együttműködést hátráltatják. Ezen akadályok közül kettőre utalok : az egyik gazdasági termé­szetű, amennyiben igen sokan az önálló vámterü­letet, a gazdasági különválást irták czégtáblá­jukra ; a másik a hadsereg önállóságának kérdése. Ami az elsőt, a gazdasági önállóságot illeti, bármilyen legyen is felfogásunk, azt hiszem, hogy ezt momentán aktualitásától megfosztotta a világ­gazdaság mai helyzete. Egész elhelyezkedésünk a világgazdaságban, a háborúnak következményei, az a megrendülés, amelyet maga után vont, ezt lehetetlenné, okszerűen meg nem engedette teszi s feltétlenül koczkázatos lenne, ha most uj gazda­sági berendezkedésre, önállóságra, elzárkózott­ságra térnénk át. Számolnunk kell azon gazdasági helyzettel, amelybe minket a világgazdaság he­lyezett, számolnunk kell azzal, hogy hosszú időre van szükség a felocsudásra, a megerősödésre, hogy akkor azután talán abban a távolabbi jövőben a nemzet, ha ugy határozna, áttérhessen az önálló gazdaságra. De merem mondani, hogy ennek a kérdésnek akut jellegét az egész világgazdaság alakulása helyezte a közeli időre hatályon kívül. I CVf! ÜLÉSE. A másik kérdésben, a hadsereg kérdésében az önálló hadsereg létesítését sarkalatos pontként vettük fel programmunkba. (Helyeslés.) Czélunk az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek nemzeti és gazdasági szempontból való önálló kiépítése. (Élénk helyeslés.) S ebbeli törekvéseink, —a hadsereg egységé­nek és a védelem egységének megóvása mellett, — ő Felsége helyeslésével is találkoztak. Nagyon ter­mészetes, hogy a háború tartama alatt csak az előkészítésekre szorítkozhatunk. Amint azt már több helyütt sokszorosan, talán ehelyütt is, a méltóságos főrendek körében is kijelentettem, álláspontunk változatlanul az, hogy ezen'kérdés megoldása tulaj donképen jogilag a király és a nemzet joga, (Igaz! Ugy van!) politikai szem­pontok azonban mellőzhetlenné teszik, hogy bizo­nyos vonatkozásokban ezt a kérdést Ausztriával is előzetesen, vagy legalább egyidejűleg tisztázzuk. Azt hiszem, hogy a kérdés ily megoldása által leomlanak azon válaszfalak, amelyek eddig éket vertek az együttes működésbe. Immár min­denki, aki a kormány által felállított progranrmot helyesli, feszélyezetlenül működhetik közre atekin­tetben, hogy a nemzet erejét gazdasági és politikai tekintetben egyesítve, együttesen fejthessük ki azon hatványozott nemzeti erőt, amelyre állami és nemzeti létünknek, állami egységünknek az ellenünk irányuló támadásokkal szemben való megvédésére, a jövőnek biztosítására és helyesebb megalapozására nézve mellőzheti énül szükség van. Kérném a méltóságos főrendeket, hogy ebbeli előterjesztéseimet tudomásul venni méltóztassa­nak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Méltóztatnak hozzászólni % (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Miután határozati javaslat nem adatott be, azt hiszem, kimondhatom határozatkép, hogy a ministerelnök UT Ő exczellencziája nyilatkozatát a méltóságos főrendek tudomásul veszik. (Helyeslés.) Most áttérek elnöki előterjesztéseimre. Méltóságos főrendek ! Alig két hét alatt egy­szerre négy érdemes tagtársunk elvesztésével rit­kultak meg ismét soraink. Három hazai egyházunk gyászolja a veszte­ségek sorában kiváló főpásztorának elhunytát. Január 8-án halt meg hosszas betegség után Kolozsvártt Kenessey Béla erdélyi református püspök, akinek csöndes, de áldásos munkában el­töltött élete egyházának és nemzetének szolgálatá­ban egyaránt maradandó érdemekkel örökítette meg emlékét. Nemcsak mint egyházi szónok, tudós és író, tartozott a kiválóbbak közé, hanem az egyházigazgatás és hitélet fejlesztése mellett bőven kivette részét az erdélyi magyarság sorsához fűződő nagy nemzeti érdekek szolgálatának hazafias mun­kájából is. A magyarországi görög katholikus egyház első főpásztorát vesztette el Mihályi Viktor gyulafehér­vári és fogarasi görög katholikus érsek-metropoli­tának január hó 21-én Balázsfalván bekövetkezett elhunytával; mig harmadik veszteségünk a hazai

Next

/
Oldalképek
Tartalom