Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-105

82 A FŐRENDIHÁZ CV. ÜLÉSE. szempontjából is, ne csupán a kincstárnak, hanem lehetőleg a termelőknek érdekeit is szem előtt tartsuk. A mellékterményekre, igy a törkölyre, nemcsak a kincstárnak van szüksége, hanem a termelőnek is. A termelő sem fogja a jövőben nélkülözhetni azt a mellékjövedelmet, amelyet a törkölyből kihozhat és amelyet sokkal nagyobb mértékben élvezett azelőtt, mint most. Nagyon kívánatos ennélfogva, hogy a most szerzendő tapasztalatok alapján oly intézkedések tétessenek, melyek ezen melléktermény hasznosítását a termelők részére is lehetővé teszik, azt részükre lehetőleg biztositják. De nemcsak ebben az irányban, hanem más irányban is nagyon kívánatos, hogy a kormány a termelők érdekeire is figyelemmel legyen, hogy a termelést a kincstár érdekében is és — amint már többször utaltak rá, — a kivitel érdekében is lehetőleg előmozdítsa. A védekezés, amelylyel ma a szőlőművelés össze van kötve, amely nélkül az lehetetlen, oly költséges és problematikus, hogy ennek következtében nagyon kívánatos, hogy a kormány erélyesebben lásson hozzá ezen védekezés elősegítéséhez. Így pl. tudjuk, hogy a rézgálicz megszerzése tavaly is az utolsó pillanatig nagyon kétséges volt, ma is igy áll a dolog. A szénkénegnek megszerzése ott, ahol direkt termő alanyok vannak, életkérdés a szőlősgazdára nézve. Ha annak alkalmazását egy-két esztendeig elmulasztja, szőlőjének tökéletesen vége van. Harmadszor: sehol sem lehet rézkénport szerezni. Egész vidékek vannak, ahol a lisztharmat az idén tönkretette a termést, ugy hogy egy ötödére redukálódott az a termés, amely tavaszszal, vagy még a nyár folyamán is mutatkozott. Rézkénport pedig sehol sem lehet szerezni. Ha az állam nem lép közbe és nem teszi lehetővé ezen anyagok megszerzését, akkor a szőlősgazdák már most is igen nehéz helyzetbe jutnak. Ha szerezhetnek is valamit, oly horribilis, fantasztikus árakat kell érte adniok, hogy ez még a mai körülmények között is hátrányos helyzetbe juttatja őket. Igy pl. rézgálicz kilogrammonként 15—17 koronán alul nem kapható, egy mázsáért 1500—1700 koronát kivannak. Ha a szőlősgazdák kénytelenek ily. segédeszközökkel dolgozni, akkor azok a nagy eredmények és jövedelmek, amelyek a megadóztatás alapját kell, hogy képezzék, bizony redukálódni fognak és akkor aztán az adó sem lesz olyan csekélység, amilyennek első pillanatra látszik. A termelési költségek igen jelentékeny részét képezi a dolog természete szerint mindenütt a munkabér. El lehet mondani, hogy nemcsak a többi gazdák, de a szőlősgazdák is teljesén ki vannak szolgáltatva a munkásoknak. Annak ellenére, hogy tudvalevőleg a nevezetesebb borvidékeken a szőlősgazdák, mint hegyközségek szervezve vannak, abból a czélból, hogy mindenféle szőlőművelési mozzanat azáltal kellőleg szabályoztassék, pl. a munkabérek megállapittassanak stb., ennek az üdvös intézkedésnek hatását a szőlősgazdák alig érzik. Valóságos anarchia mutatkozik e tekintetben a munkások körében. Az egyes vidékeken a hegyközségek által hozott határozatok nem respektálhatnak. Nincs hatóság, amely nekik jogsegélyt nyújtson e tekintetben. A baj főleg ott van, hogy az árdrágítás kiterjed erre a térre is és nemcsak a munkások drágítják a munkabéreket, hanem azok' a szőlőtermelők is, akik most nemrégiben szerzett szőlőikben a munkálatokat mennél hamarább akarván elvégeztetni, oly árakat adnak, melyek a termelésnek tiszta hasznát nagy mértékben redukálják. Nagyon kívánatos volna ennélfogva, hogy a szőlőtermelés minden irányban való támogatása lehetővé váljék. Magyarországnak nagy kincsét képezi a szőlőterület és az azon való bortermelés. Láttuk annak idején, midőn a fillokszera beütött, hogy micsoda veszedelem fenyegette a nemzeti jövedelmet és az állam jövedelmét is. Most megint oly nehéz időknek megyünk elébe, hogy amint az én felfogásommal egészen megegyezőleg az igen tisztelt ministerelnök ur ő exczellencziája most is, mint mindig, hangsúlyozta, nagyon meg kell minden erőnket feszítenünk és különösen az ilyen adók behozatala alkalmával el kell követnünk mindent minden irányban, hogy a termelés lehetőleg előnyösen legyen folytatható, mert ez az alapja mindennek és a kincstár jövedelmének is. Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Senlci sem!) Ha szólni senki sem kivan, akkor az általános vitát bezárom. A ministerelnök ur ő exczellencziája kivan szólni. Wekerle Sándor dr.ministereinök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy ő móltósága felszólalására még néhány észrevételt tehessek. (Halljuk!) 0 méltósága abból indult ki, hogy nem épen nagy szerencsém volt ezen törvényjavaslat megalkotásánál. Bocsánatot kérek, de talán itt van köztünk a különbség, mert én nem annyira a szerencsét, mint inkább a pénzt kerestem. Ezt őszintén bevallom. (Derültség.) Ami azonban a dolog lényegét illeti, röviden meg kell jegyeznem, hogy ő méltósága csak oly általános szavakban beszélt, hogy lehetett volna módját ejteni ennek, vagy amannak, de nem jelölte meg a módot; nem mondta meg, hogy pl. a fogyasztási adók alakjában való adóztatás esetén hogy érte volna el azt, hogy ez adó Horvátországra is kiterjesztessék. Másrészt, amit mellesleg méltóztatott említeni, azt mondta, hogy a borok különböző minősége szerint állapítsuk meg az adót. Gondolom, a foktartalomra, vagy ilyesmire méltóztatott czélozni. Tessék elhinni, ezzel a gondolattal minálunk igen sokan foglalkoztak és már évek óta tanulmány tárgyát képezi, hogy ez lehetséges-e, de merőben lehetetlennek mondják.