Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-105
A FŐRENDIHÁZ CV. ÜLÉSE. 33 Megengedem, hogy nagy igazságtalanság rejlik abban, hogy a gyengébb kvalitásu borok ugyanolyan adó alá vonassanak, mint a minősitettebb borok. Azonban bizonyos igazság rejlik abban, hogy a gyengébb kvalitásu borok javára némi árkiegyenlités tapasztalható a nehezebb és gyengébb borok között. Az árak annyira nivellálódtak, hogy a gyengébb kvalitású borok ára aránylag nagyobb mértékben emelkedett. Még néhány év előtt is előfordult az az eset, hogy a kvalitásos borokat nem lehetett ugy eladni, mint a gyengébbeket. Másrészt ha minden gazdasági tevékenységnél bizonyos prémiumot akarunk nyújtani, hogy a jobb termelést elősegítsük, akkor itt, tekintettel arra, hogy különösen a kivitel tekintetében ép a kvalitásos borok hordozói gazdasági érdekeinknek, ne vonjuk ezeket szigorúbb adó alá, mint a közönséges borokat. Még egyet a fogyasztási adóra nézve. Nagyon problematikus az, hogy a fogyasztási adót ügy hozzuk be, — ami nálunk az adórendszerben igen sokszorosan nyilvánul, — hogy először szabadjára eresztjük a fogyasztási czikkeket és midőn szabadon vannak, újra összefogdossuk, hogy adó alá vonjuk. Óriási különbség, amely azt mondhatnám, száz százalékos diíferencziát tesz ki, hogy először szabadon eresztem azt a czikket és a fogyasztásnál adóztatom meg; mert a termelésnél megkapom lehetőleg az egészet, mig a fogyasztásnál annak talán csak 50%-át kapom meg. Ez a jövedelmezőség szempontjából egészen más. Felszólalásomnak tulajdonképeni czélja egyébiránt nem az, hogy ezen polemikus részre szorítkozzam, hanem inkább az, hogy biztosítsam a méltóságos főrendeket arról, hogy a kormány mindent megtesz a tekintetben, hogy a bortermelést megkönnyítse. Egy kérdésben, a munkáskérdésben már többszörösen voltam bátor kifejezést adni azon nézetemnek, hogy nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész ipari termelés és az egész gazdasági tevékenység terén is sikeres működésünk a jövőben attól függ, hogy kellő korlátok között tudjuk-e a munkabéreket tartani? (Igaz! Ugy van!) A mai korszakban mindenki át van hatva attól, hogy a munkabérekben a megélhetésnek feltételeit kell nyújtani. Itt aztán messzebbmenő kívánalmak merülnek fel; a munkabérek ma már szinte a modern vagyonmegosztás ellenértékét képezik. Ezt bizonyos tekintetben honorálnunk kell. A munkabéreknél el kell mennünk meglehetős magas fokig, de bizonyos korlátokat mégis kell szabni, mert egész gazdasági tevékenységünk attól függ, hogy ezen korlátokat meg tudjuk-e tartani. A mai báborus viszonyokat ne méltóztassanak e tekintetben irányadóknak tekinteni. E tekintetben is megtettük már a folyó esztendőben azt, ami lehető volt. Ugyanazt, amit a mezőgazdasági és ipari téren alkalmaztunk, kiséreltük már meg a szőlőtermelés terén is, amennyiben egyes katonai osztagokat bocsátottunk, mint munkásokat, rendelkezésre olyan helyeken, ahol láttuk, hogy a túlmagas munkabérek a termelést lehetetlenné teszik. Ilyen katonai osztagokkal, ismétlem, tettünk sikeres kísérleteket, de hogy ez lesz-e a segítés módja a jövőre is, az bizonytalan, mert hiszen ez a mód csak korlátozottan alkalmazható. Nem képezheti azonban kérdés tárgyát az, hogy a ijmnkabérekkel állandóan és rendszeresen kell foglalkoznunk. A kormány azonban nem erre szorítkozik. Ha a tisztelt főrend ur figyelemmel kisérte volna eddigi tevékenységünket, akkor láthatta volna, hogy a rézgálicz és a szénkéneg előállítása iránt állandó tárgyalások folytak és bizonyos megállapodások is létesíttettek azért, hogy ezeket kellő mennyiségben és illő áron tudjuk a termelők rendelkezésére bocsátani. Ezek kissé elkésett intézkedések, bár, megengedem, korábbi kísérletek is történtek. Pl. a szénkénegre nézve nem merem azon biztosítékot nyújtani, hogy azt a jövő termelési szezonra tudjam rendelkezésre bocsátani kellő mennyiségben és illő áron. Pedig a szénkéneg a legsürgősebb, mert egyes szénkéneggel fentartott szőlők, ezzel ápolva az utóbbi években nem lévén, a legközelebbi időkben romlásnak lesznek kitéve. De mindent elkövetünk e téren is, hasonlóképen a kén előállítása tekintetében. Erre nézve az intézkedések megtörténnek, sőt intézkedés történik arra nézve is, ami az idén nagy baj volt, hogy ugyanis segíthessünk az egyes belyeken mutatkozó edényhiányon is, edények rendelkezésre bocsátásával. Kellő időben meg fognak történni e téren is az intézkedések. Szóval elismerjük, hogy intézkedni kell, de nemcsak elismerjük, hanem a tettek mezejére léptünk, hogy megtegyük mindazokat az intézkedéseket az adóterheltetésekkel szemben, amelyek az olcsó termelés mellőzhetetlen tényezői. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a méltóságos főrendeket: méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alarjjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és a szakaszok felolvasásátHerteSendy Ferencz jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—38. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat ekként részleteiben is elfogadtatván, kérem azokat, akik azt végszerkezetében elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a képviselőház szövegezésében végszerkezetben elfogadottnak jelentem ki, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Következik az Osztrák-Magyar Bank által fizetendő hadinyereségadóról és az Osztrák11*
