Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-105
A FŐRENDIHÁZ CV. ÜLÉSE. n is kontempláltam. Akkor siettették; a szervezkedés igy megtörtént. Most azonban a pénzügyministeriumban három rendelet jelent meg egymásután, amely ezt a működést kissé akadályozza. Leszek bátor ezeket a rendeleteket egészen röviden ismertetni, mert nagyon fontosaknak tartom őket. (Ralijuk! Halljuk!) November 19-én jelent meg a 4457. számú rendelet, amelynek értelmében a szőlőtörköly zár alá vétetik és pálinkafőzés után az olajés zsiripari központnak felajánlandó. E rendelet értelmében tehát a törkölyt pálinkafőzésen kivül semmiféle más czélra nem szabad felhasználni, sem feletetni, vagy megsemmisíteni. Ez magában véve nagyon helyes rendelet takarmányozási szempontból; tulajdonképen a földmivelésügyi ministerium adta ki, a pénzügyminister pedig hozzájárult, miután helyeselte. A második rendelet, a 147.200. számú, november 26-án jelent meg; ez megállapította a gyümölcspálinka, törköly, seprő, szilvapálinka árát és pedig elég alacsonyan. Ezzel szemben is panaszok voltak, amennyiben a pénzügyministeriumban rendezett ankéten a központi szeszfőzdék képviselői nyomós indokok alapján kérték, hogy a pálinkának ára százanként ötven koronán alul ne állapíttassák meg, mert máskülönben nem birnak fennállani. November 30-án adatott ki a harmadik, a 158.802. számú rendelet, amely kötelezi a központi szeszfőzdéket, hogy azokat a nyersanyagokat, melyek feldolgozására engedélyt nyertek, a termelőktől minden egyes községben a község belterületén még folyó hó 25-ike előtt vegyék át. Ugy tudom, hogy ez a dátum sajtóhiba, hogy t. i. november 25-ike helyett deczember 25-ikét kell érteni és hogy a határidő ilyen értelemben meg is lett hosszabbítva. De ez a batáridő a borseprőre igy is rövid. Akik ismerik a bortermelő vidékeket, tudják, hogy ezt a kívánságot nem lehet teljesíteni, mert az uj borok fejlesztése a legtöbb vidéken januárban veszi kezdetét és igy lehetetlen, hogy azok, akik kifőzésre jogot nyertek, a seprőt már deczemberben átvegyék. Ezen esetleg egymással ellenmondó rendeleteknek, — mert tudom, hogy egyik rendelet a kisüstösöknek, a másik a nagyüstösöknek javára van, — kiegyeztetése czéljából a kérdéssel nem akarván bővebben foglalkozni, csak arra kérem a nagyméltóságú pénzügyminister urat, vegye tekintetbe azoknak a központi szeszfőzdéknek a helyzetét, amelyek nem voltak képesek berendezkedni. Tudom jól, — a földmivelésügyi minister ur a pénzügyi bizottságban mondta is, — hogy némely szeszfőzde igen jó üzletet csinált. De aki jó üzletet csinált, annak ugy sincsen szüksége segélyre. Nekünk azonban épen azokon kell segítenünk, akik nem tudnak üzletet - csinálni és esetleg kárt szenvednek. (Helyeslés.) Általában az a kérelmem az összkormányhoz, méltóztassanak lehetőleg tartózkodni a kormányrendeletek ily gyors gyártásától, mert ezek nagy megterhelést és nehézséget jelentenek, különösen a jegyzőkre. En tudom legjobban, aki foglalkozom a perifériák adminisztrácziójával, hogy a jegyzőknél folyik össze minden; az a jegyző annyi rendeletet kap, hogy voltaképen sokkal többet kellene tudnia, mint egy ministernek.. Az ő vállára hárították most a hadisegélyt, a felmentéseket, a rekvirálást, a hadikölcsönt, a katonai adót, meg minden dolgot. Annyi rendeletet kap, hogy fizikai ideje sincs azokat mind elolvasni. Epén azért nem is vesződik elolvasásukkal és nem is hajtja azokat végre, hanem inkább adja magát mellékfoglalkozásra. Egyenesen kényszeritjük a jegyzők egy részét, hogy inkább mással foglalkozzék, mert ugy sem felelhet meg ennyi teendőnek. Az a kérésem tehát, méltóztassék a rendeletek gyártásában lehetőleg kissé lassúbb tempót venni, mert különben. kénytelenek leszünk a béke beáltával egy uj ministeriumot létesíteni, amelynek az lesz a feladata, hogy ezeket a rendeleteket eltüntesse a. föld színéről. . Ezeket akartam elmondani, egyébként a törvén}'javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? A ministerelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor dr. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Ezt a törvényjavaslatot csakugyan konjunkturális viszonyok hozták létre, mert ha nem mutatkozott volna olyan óriási emelkedés a borárakban, akkor a jelen alkalmat nem használtam volna fel a bor további megadóztatására. De amikor látjuk, hogy olyan váratlan és olyan óriási nagy emelkedés következett be, amely valóban rendkívülinek mondható, nem tartottam volna helyesnek, hogy ezt a rendkívüli alkalmat egyúttal a kincstár javára is ki ne használjuk. Igaz, hogy ez konjunkturális eredetű adó; mégis azt merem mondani, hogy ennek a bortermelési adónak mértéke ugy van megállapítva, hogy ez legalább is évek hosszú során át valószínűleg állandó jelleggel is fentartható lesz. Méltóztassék szives figyelembe venni azti hogy bizonyos összefüggés van a szeszes italok ára és szesztartalma között. A szesz adóját, — a termelési költséget most nem számítom, ha-: nem csak magát az adót és a kincstár részesedését, — hektoliterenkint 1650 koronában: állapítottuk meg. Ha 10 fokos szesztartalmu bort veszek alapul, — pedig az idei bortermés jelentékeny része ennél magasabb tartalmú, —akkor a szeszadó arányában 165 korona adóvaL kellene a bort megterhelni. Ha a sörhöz viszo- •• nyitom, akkor is sokkal magasabb adókulcs jönne ki annál, amit ón ajánlottam. Épugy a, gyenge sörhöz viszonyítva is. Az osztrák kor; mány épen erre támaszkodva, javaslatot is tett,.
