Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-103

A FŐRENDIHÁZ CIII. ÜLÉSE. 67 lépéseket kell tennünk, hogy ennek a monarchiának irányadó vezérférfiai ő Felsége előtt megjelenjenek és kérjék mindezen kérdések tisztázását, mert ilyen tisztázatlan állapotban lehetetlen ezeket hagyni. (Igaz! Ugy van!) Itt nemcsak Magyarország érdekéről van szó, hanem a monarchiának és a dinastiának érdeke is hozzánk fűződik, ez is állami integritásunk egyik kiegészítő része. (Helyeslés.) Itt tehát nem lehet beérnünk azzal, hogy ellenünk irányuló ilyen támadások helyet ne foglaljanak, hanem mindazon intézkedésekben is latba kell vetnünk szavunkat, amelyek akár a monarchiának együvétartozásával, akár a dinastiának érdekeivel függenek össze. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ezen eszméket igyekszem a, gyakorlati politikában is érvényre juttatni. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy már csak Pálffy-Daun József gróf ő méltóságának feleljek néhány kérdésére. Az igen szép, parallelát vonni, hogy milyen jó volt az állapot ezelőtt két esztendővel és milyen rossz mostan.. Bocsánatot kérek, minél tovább tart a háború, annál roszszabb lesz az állapot, akárki lesz ezeken a székeken, akárki legyen e széken, mert a készletek elfogytak, rossz termések is voltak, az életszükségleteket nehéz kielégíteni s ahol hiányok vannak, a kormány azokat intézkedésekkel igyekszik jiótolni és paralizálni, de tökéletesen megszüntetni azokat egyáltalán nem lehet. Mindenki meg

v lehet arról győződve, hogy minél tovább tart a háború, fájdalom, annál rosszabbak lesznek az élelmezési és ellátási viszonyok ós az egyéni szükségleteknek minden téren való kielégítése. Épen azért arra kérem ő méltóságát, hogy ily körülmények közt talán legyen szives ő is segítséget nyújtani abban, hogy egy nagy igazságot, az igényeknek korlátozását, az egyszerűség keresztülvitelét az életben, elősegítsünk, e mellett emeljünk szót, nem pedig a túlzott igények fokozása mellett. (Helyeslés.) Határozottan merem állítani, hogy a munkásság kérdésében, ami a javadalmazást illeti, miről panaszokat hozott fel ö méltósága, ezek a panaszok nem állnak helyt. Lehet, hogy vannak egyes brancheok, amelyek nem részesülnek megfelelő díjazásban, de hadd említsek csak egy példát, azokra nézve, ahol sztrájkmozgalmakra méltóztatott hivatkozni, az állami vasgyárak tekintetében. Az állami vasgyárak üzemei 1916-ban 16 millió plusszal záródtak és most csináltam a napokban egy számítást: Az összes állami vasgyárak berendezései egy fillér hasznot sem fognak nyújtani, ugyanoly személyzet mellett, mint most van, 28 milliót tettek ki a munkabérek két év előtt ós ezek most 63 millióra emelkedtek. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, ily körülmények közt arról beszélni, hogy a munkáskereset nem elég, nem lehet. (Úgy van!) Azt hiszem, ezeket nem propagálni kell, de ezekkel szemben állást kell foglalni, mert méltóztassék elhinni, hogy egész közgazdasági fejlődésünk, — és ezt vonatkoztatom ugy a mezőgazdaságra, mint a kereskedelemre és iparra, — olyan, hogy hatványozott tevékenységet csak ugy leszünk képesek létesíteni, ha a munkabéreket kellő korlátok közt tudjuk tartani. Mindent el kell követni, hogy emberségesen elláttassanak az emberek, de túlzásoktól óvakodnunk kell, mert különben megakasztjuk a közgazdasági haladást és szép remények helyett nagy válságok fognak bekövetkezni. A másik, amit még említett ő méltósága, arra vonatkozott, hogy a sztrájkmozgalmak eltitkoltattak a lapokban. Az általa említett tilalmak egy része olyan időkre vonatkozik, amikor még nem voltam e helyen. Ezekre tehát nem reflektálok. Viszont a földmivelésügyi minister úrral kapcsolatban felhozott személyi dolgokra sem reflektálok, ő szives lesz mindenesetre ezekre megfelelni e helyütt is. De azt, hogy a sztrájkra vonatkozó híreket a lapokban eltiltottuk, az a legprimitívebb követelmények, egyike. Azok a lázitó czikkek, azok a sztrájkhírek károsak és bármily barátja valaki a sztrájkjognak és a munkások jogos követeléseinek és azok elismerésének, amint én is barátja vagyok ezeknek, túlzásokba vinni nem engedhetem és a sztrájk mozgalmakra vonatkozó dolgok közlését, amennyiben a tárgyilagos mederből mindenesetre a végletek felé terelnék a közviszonyokat, a jövőben sem lehet megengedni. (Helyeslés.) Azért bocsánatot kérek ő méltóságától, ha arra kérem, hogy ily túlzásokba ne vigye a dolgokat és egyúttal kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ily előzmények után csak természetesnek találom, hogy nézeteink különbözősége folytán talán nem épen nagy súlyt fektetek arra hogy bizalmával tiszteljen meg engem. Ugy Pestetits gróf, mint Berzeviczy ő eicellenciája midőn a választójogról és a válasatás következéseiről beszélt, említette a korrupciót és azt, hogy a közélet és a törvényhozó testület niveauját a demokratikus választás mindenesetre le fogja szállitani. Festetits Sándor gr.: Nem ez volt! Wekerie Sándor ministereinök: Ugy méltóztatott mondani, hogy sokan félnek, hogy a választójog a niveaut leszállítja. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ami a műveltebb érintkezést és finomabb közfelfogást illeti, ilyen demokratikus intézmények kiterjesztése után az, legalább az első időben, kissé darabosabb formában szokott megjelenni. Én azonban ilyentől nem félek, különösen a mi viszonyaink közt, ahol a magyar intelligenciának vezetőszerepe olyan, hogy azt nyeregből kiütni, azt hiszem, igen nehéz lesz. De általában sem félek ettől. A tapasztalás azt mutatja, hogy ezek a változások abban állnak, hogy bizonyos kulturális törekvések alantabb jelentkeznek, mint ma. Igen sok kulturális törekvés, a műveltség és művészet terén tett haladás ma felülről terjed lefelé; holott azt 9*