Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-103
A FŐREND IH, beszélnek Magyarország szétdarabolásáról, beszélnek Horvátország autonómia]ának elégtelenségéről, ami megszokott történni mindenféle elnöki beavatkozás nélkül. Az sem kizárólag Ausztria belügye, ha ctt mindig megújul a parlamentben annak hangoztatása, hogy a monarchiának és benne Magyarországnak szerkezetét és beosztását majd a békekötés alkalmával, tehát a mi ellenségeink befolyásával, kell megváltoztatni. (Ugy van ! Ugy van!) Az sem kizárólag Ausztria belügye, ha az osztrák képríselőház határozatával a közös hadsereg hadbiróságainak a monarchia védelme érdekében hozott jogérvényes Ítéleteit érvényteleneknek jelentik ki. (Igaz ! Ugy van !) És ahhoz is van még közünk, hogyha olyan osztrák politikusok, akik a monaichia életének talán legveszedelmesebb perczeiben az ellenséggel konspiráltak, akik ezért illetékes bíróságok által hazaárulás czimén elmarasztaltatván, csakis a legfelsőbb uralkodói kegynek köszönhetik a büntetéstől való megmenekülésüket, ma Ausztriában közünneplés tárgyai, (Elénk helyeslés.) holnap talán képviselői állásukba restituáltatnak és holnapután talán a delegációban lesz hozzájuk szerencsénk, ahol majd követelni fogják, hogy a monarchia védelmi szervezetének és külügyi viszonyainak legintimebb részleteibe beavattassanak. (Igaz ! Ugy van !) A t. ministerelnök ur megnyugtatott minket aziránt, hogy ezek az aspirácziók semmiféle hivatalos tényező egyetértését és támogatását nem birják. Mi ezt szivesen veszszük tudomásul, de én el nem hallgathatom azt a benyomásomat, amelyet, azt hiszem, nagyon sokan osztanak, hogy itt kell bizonyos körülményeknek lenniök, amelyekből ezek a pretenziók és különösen a cseheknek követelései bátorítást merítenek. (Ugy van!) És itt talán szabad utalnom arra a bizonyos térképre, melynek hírlapi terjesztését az osztrák czenzura meg nem. akadályozta, talán szabad hivatkoznom arra, hogy a jelenlegi osztrák igazságügyminister ur nemrégen az őt ez iránt interpellálókat sietett megnyugtatni abban az irányban, hogy neki eszeágában sincs a magyar vármegyék elszakitására vonatkozó szabad eszmecserét korlátozni: »die freien Meinungsäusserungen in der Frage des Anschlusses der Slovakei an Böhmen.« Igaz, hogy hozzátette, hogy administrativ utón, de azt már nem mondta a t. igazságügyminister ur, hogy törvényhozási utón ezt tenni szándékozik, pedig ez, amint ezt az igen t. kormány is helyesen felismerte, csak a paritás követelménye volna, mert hiszen a magyar büntetőtörvény tudvalevőleg védi nemcsak Magyarországnak, hanem Ausztriának is integritását. (Ugy van !) Talán szabad még arra is utalnom, hogy nemrégiben volt egy osztrák honvédelmi minister, akinek volt bátorsága bizonyos cseh csapatoknak harcztéri viselkedését, ha nem csalódom, az osztrák urakházának bizottságában kíméletlenül leleplezni. Bizonyára nem ebből az okból, de tény, hogy kevéssel ezután a honvédelmi minister ur, aki pedig megszámlálhatatlan kormányválságokat 5 GIII. ÜLÉSE. 51 átélt, elhagyta a helvét (Ugy van !) és az ő utódja, a jelenlegi osztrák honvédelmi minister ur, — ellentétben elődjével, — ezekről a harcztéri eseményekről, már ugy beszélt, mint tisztán sporadikus, izolált, minden jelentőséget nélkülöző jelenségekről, habár ő is kénytelen elismerni, hogy a magukat megadott cseh katonáknak egész szervezett csapatai harczolnak ellenünk az orosz fronton, de ezért ő csupán Oroszország nemzetközi jogellenes magatartását tartotta megrovandónak. (Derültség.) Nekünk, azt hiszem, ezekhez a dolgokhoz van bizonyos közünk, mert azoknak a cseh csapatoknak harcztéri viselkedése sok ezer becsületes magyar katonának (Ugy van 1 Ugy van!) és ép olyan sok ezer becsületes osztrák és horvát katonának életébe ,és szabadságába került. (Ugy van! ügy van!) Ha majd egyszer a háború elmúlt, mi azt hiszem, ezeket a dolgokat még számon fogjuk kérni (ügy van ! Ugy van !) és nem szabad azt megengedni, hogy ezek a dolgok bizonyos telhetetlen politikai ambíciókat és aspirációkat tápláló körök kedvéért és azok iránti respektusból takargattassanak. (Ugy van!) Én a nagyméltóságú kormányt biztosíthatni vélem ebben a házban épen ugy, mint a törvényhozás másik házában biztosították, hogy az egész ország mögötte fog állani, (Ugy van! Ugy van!) ha uemcsak magyar nemzeti szempontból, hanem monarchikus, dinastikus szempontból is ezeknek az üzelmeknek elnézésével szemben a quousque tandem kérdését egész erélylyel felveti. (Élénk helyeslés és taps.) Méltóságos főrendek! Amikor én az utóbbi időben bennünket ért csalódásokról és kiábrándulásokról beszélek, talán beszélhetnék bizonyos jelenségekről, amelyeket mi az osztrák és a birodami németség körében is tajjasztaltunk. De abban a reményben, hogy ezek a jelenségek talán csak múló tünetek és hogy a helyesebb belátás felébredése azokat hamar el fogja tüntetni, most, a mi közös küzdelmünk, a mi közös győzelmeink, diadalaink örömében és büszke reményei között ezeket a dolgokat felhozni nem akarom. Amidőn a még mindig dúló világháború viszontagságai, fényes diadalai, de nagy aggodalmai között is mi még ilyen, az elmondottakhoz hasonló, valóban kellemetlen, valóban szükségtelen és közös czéljainknak csakis ártalmára szolgáló jelenségekkel is foglalkozni kénytelenek vagyunk, azt hiszem, bármely párthoz tartozunk, mindent inkább kívánhatunk, mintsem azt, hogy még belpolitikai állapotaink is ingadozásnak és folytonos változásnak legyenek kitéve. Sajnos, azok, akik azt a sokaknak nem tetsző, de kétségkívül erős és szilárd kormányzatot, amelylyel Magyarország a. háború három első évében birt, szétrobbantani tudták, eddig még nem tudtak a maguk körében is olyan konsolidált állapotokat teremteni, amelyek egy szélesebbkörü alakulásnak jegeczesedési középpontjául szolgálhatnának (ügy van! a közéfen.) és ezért a jelenlegi kormány meg van ter7*
