Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-103

A FŐRENDIHÁZ CIII. ÜLÉSE. 49 hozzájáruljon. Én nem ismerem azokat a körülményeket, amelyek a nagyméltóságú minister urat ezen képezdékkel szemben való eljárására indították, de meg vagyok róla győződve, hogy ő komoly és fontos okok miatt kívánta ezen képezdékkel szemben az erélyesebb és behatóbb ellenőrzést lehetővé tenni. E tekintetben én ő nagyméltóságának csak azt ajánlhatom, hogy épen a szemei előtt lebegő czél érdekében lépjen mielőbb ebben a kérdésben a törvényhozási útra, mert az én meggyőződésem, de nemcsak meggyőződésem, hanem tapasztalásom szerint is jelenlegi közoktatásügyi törvényeink nem elegendők arra. hogy az ilyen felekezeti intézetekbe beférkőző államellenes tendenciák kiirtása czéljából a kormánynak a megfelelő eszközöket kezeibe adják, különösen nem lesznek elegendők akkor, ha a jelenlegi kivételes háborús állapot, — amikor tudvalevőleg a kormánynak jogköre sokkal szélesebb, :— megszűnik. E tekintetben talán hivatkozhatom acra, hogy ebből a meggyőződésből kiindulva az én ministerségem rövid ideje alatt, 1904 október hó 18-án a képviselőházban egy törvényjavaslatot nyújtottam be, amely a népnevelési törvény leginkább revíziót igénylő pontjainak megváltoztatása sorában egyebek között a tanitóés tanitónő-képzés és képesítés teljes reformját is tartalmazta. Es pedig szabályozta a tanítóképzés rendszerét és szervezetét a felekezeti képezdékre nézve is ; a tanítói képesítést pedig állami bizottságokhoz utalta és a tanítóképzők feletti felügyelet tekintetében a kormánynak oly messzemenő jogokat nyújtott, hogy azok alapján az államellenes tüneteket felmutató képezdéket a kormány jogosítva legyen ideiglenesen, vagy ha kell, véglegesen be is zárni. Ez a törvényjavaslatom, amely igen gondos előkészítésen és széleskörű enqugte tárgyalásain ment keresztül, a képviselőházban az elfogadtatásra nézve a legjobb chanceokkal birt, azonban annak tárgyalását, sajnos, a közbejött obstrukció megakadályozta. A Fejér /áry-kormány után megalakult első parlamentáris kormány kultusministere, aki szintén Apponyi Albert gróf ő nagyméltósága volt, nemsokára benyújtott egy törvényjavaslatot a népnevelési törvény reformja tárgyában, amely a népiskolákra vonatkozó részében bizonyos változtatásokkal az én javaslatom eszmemenetét és nyomdokait követte, azonban a képezdei kérdést teljesen kikapcsolta a reformból. Nem ajánlhatok semmit melegebben a mélyen tisztelt kormánynak, mint azt, hogy méltóztassék különösen ezen háború tapasztalatai által indítva, annak a reformnak elővételét mielőbb napirendre tűzni. (Helyeslés.) Méltóságos főrendek ! Azokkal szemben, akik a választójog kérdésében bizonyos konzervativebb álláspontot foglalnak el, rendesen a koreseményekre és koráramlatokra szokás hivatkozni. Én korántsem akarom a jelenlegi koráramlatok létezését és fontosságát kétségbevonni ugy, amint azt, ugy látszik, kétségbevonják azok a publicisták, akikre az előttem szólott méltóságos gróf ur hivatkozni Főrendiházi Napló. 1910-1915. V. kötet. méltóztatott. Nagyon helyes szem előtt tartani azt, hogy a koráramlat elől való elzárkózás könynyen idézheti elő az ellenkező végletet, vagyis elsejarését azoknak, akik ezen áramlattal szemben ellenállást fejtenek Id. De azt tartom, hogy nem elég a koráramlatokat és koreseményeket bizonyos pontig figyelemmel kisérni és ott megállapodni, hanem, szükséges azoknak további fejleményeit is szemügyre venni. A demokratikus követelmények megindulása Európaszerte ez év tavaszán tulaj donképen két nagy esemény behatása alatt következett be. Az egyik az oroszországi forradalom váratlanul nagy és gyors sikere volt: a czárizmus helyére egy demokratikus Oroszország kialakulása ; a másik a nemzetközi szociáldemokráciának az a vállalkozása, hogy az államok hivatalos képviseleteinek mellőzésével a stockholmi konferenciák utján adja vissza a világnak feldúlt békéjét. Hogy először ennek az utóbbi kezdeményezésnek sorsánál maradjak, elmondhatjuk, hogy ez a valóban merész és nagyszerű terv és eszme, amelynek sikerülte tüneményes jövőt tárt volna fel a szociáldemokrácia előtt, magában véve mindenesetre alkalmas arra, hogy megváltoztassa a szociáldemokrácia iránt a háború előtt táplált nézeteinket, — amelyek amúgy is igen lényeges változáson mentek keresztül, mert utóvégre tagadhatatlan, hogy a háborúban, e nagy összeütközésben a szociáldemokrácia, talán egyes kis töredékektől eltekintve, tettekkel sehol sem tagadta meg a hazafias és nemzeti érzést. De, minden elismerésünk mellett a szociáldemokrácia e kezdeményezése iránt, kénytelenek vagyunk, sajnos, ma e törekvések sikertelenségét konstatálni. A szövetséges hatalmak, amelyekhez mi is tartozunk, a legnagyobb rokonszenvvel fogadták e kezdeményezést, sőt a mi szociáldemokratáink talán nagyon is siettek odamenve oly nyilatkozatokat tenni, amelyek az entente-tal rokonszenvező neutrális csoportoknak nagyon tetszhettek, de a reánk nézve elfogadható béke ügyét egy lépéssel sem vitték előre. (Ugy van !) De mit használt mindez ! A nemzetközi szociáldemokrácia, sajnos, erőtlennek bizonyult a velünk ellenséges államok imperiálistikus és nacionalista áramlataival szemben és a stockholmi konferenciáknak manap már teljes balsikerét konst atálhatj uk. Nem sokkal kisebb csalódás ért bennünket az oroszországi nagy változás tekintetében és pedig csalódás érte mindkét tábort, ugy a mienket, mint ellenségeinkét, eltekintve attól a talán pozitívnak mondható eredménytől, hogy ezen változás következtében a foederalismus lejtőjére jutott Oroszország aligha lesz a jövőben a pánszláv világáramlatnak oly erős támasza, mint eddig volt. A demokratikus, sőt köztársasági formájú Oroszország a hadviselés továbbvitelére képesnek nem bizonyult, a békét megkötni pedig nem merte és ez az ideiglenesnek és köztársaságinak mondott demokratikus orosz kormány ez idő szerint tehetetlenül 7