Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.
Ülésnapok - 1910-101
A FŐRENDIHÁZ Cl. ÜLÉSE. 31 Ezért egy ilyen nyilatkozatot helyénvalónak tartok a magyar törvényhozás termében, annál inkább, mivel egyes párt- és hirlapnyilatkozatok bizonyos félreértéseket idéztek elő e tekintetben, amely félreértések annyira komolyan vétettek, — talán felesleges módon, — a német szövetséges részéről, hogy azoknak igen,tekintélyes hírlapi orgánuma is szóvá tette. En kívánatosnak tartanám, hogy ilyen jelenségek ne ismétlődjenek. (Helyeslés.) A mélyen t. kormánynak van száz módja és alkalma arra, hogy ezeket, különösen a háború tartalma alatt elkerültesse. Sem gondolok én még a cenzúrára sem, van arra sokkal egyszerűbb, szelídebb ós barátságosabb eszköz. De hogy az ilyen hangulatcsinálások elmaradjanak, azt valóban a hadiérdekhez tartozónak vélem. Mert minden olyan mozzanat, mely alkalmas a szövetségesek közt a jó viszonyra árnyékot vetni, esetleges félreértéseket éleszteni, mindez a hadiczélok ellen van, hadiérdekbe ütközik és a magyar kormánynak méltó a gondoskodására, hogy ilyen felesleges súrlódások elkér ültessenek. (Helyeslés.) A mimsterelnök ur ő excellenciája a képviselőházban tartott beszédében még azt is kiemelte, hogy hűségben kitartani kívánunk szövetséges társunkkal és majdan a bókét is együttesen, közös egyetértéssel csináljuk. Adja Isten, hogy ez az időpont mielőbb elérkezzék, hogy le tudjuk aratni irtózatos szenvedéseink és áldozataink árát és lássuk annak gyümölcsét. De egyben kérem a mélyen t. kormányt: ügyeljen arra, hogy időközben ezt a leszedendő gyümölcsöt egypár nem odavaló dongó meg ne szurkálja, (Tetszés.) hogy ne keserítse el annak az izét, hanem maradjon az ép és egészséges. A legaktuálisabb kérdésnek a herczegprimás ur ő eminenciája a béke kérdését jelezte. Valóban ez az, ami elfoglalja lelkünket, betölti szivünket. Látjuk azt az irtózatos és czéltalan öldöklést, szemléljük a háboruviselés iszonyatos erkölcsi hátrányait, anyagi kárait, mindannyiunk lelke tehát eseng és a béke után kívánkozik. A pápa ő szentsége ez emberi érzésnek volt szószólója, amikor régóta táplált óhajának engedve, végtére elérkezettnek találta az időt formális békejavaslata előterjesztésére. Ez a humánus, ez a nagy emberi érzés nyilatkozik meg az ő békejegyzékében. Érinti még a kontroverz kérdéseket is. Ezt azonban, amennyire ilyen kérdéseknél emberileg egyáltalán lehetséges, a megkívánható legnagyobb gyengédséggel és kímélettel teszi. A pápa ő szentsége lekötelezte az egész művelt világot, az egész szenvedő emberiséget e lépésével és én szentül meg vagyok győződve, hogy ez az ő lój)ése eredményre fog vezetni, hogy a béke ügye soha többé a napirendről le nem kerül mindaddig, amig a népek közóhajának megfelelő megoldása el nem jön. A kérdés az: hogyan mozdítsuk elő a pápa ő szentsége kívánságának teljesedését, amely mindannyiunk kívánsága. Azt hiszem, az egyetlen ut és mód, amelylyel biztosithatjuk e magasztos intenciók teljesedósét, a kitartás. (TJgy van!) Nem rajtunk múlik a béke áldásának elérkezése; soha nem múlott rajtunk, hanem múlik azokon, akik még most is a háborús uszítás munkáját végzik. (Ugy van!) Ha tehát mi e háborús uszítók munkáját kitartással ellensúlyozzuk, ha fentartjuk a helyzetet addig, amig az általuk lenyűgözött népek teljes öntudatra tudnak emelkedni, akkor el fog érkezni a béke napja. A béke előkészítésének útja tehát nem az, hogy szövetségeseinkkel szemben kicsinyes féltékenységet, vagy bizalmatlanságot ébresztünk; a béke útja nem az, hogy idehaza a szertelen bókehirdetéssel ernyesztjük az emberek kitartását (Ugy van!) akkor, amikor az irtózatos áldozatok természetszerűleg már amúgy is ernyesztik, hanem igenis a béke útja az, hogy bátorítsuk a lelkeket, hogy gyújtsuk meg bennük a reménység, a bizalom és a kitartás lángját és akkor el fogunk Jutni az óhajtott ezélhoz: az igazi békéhez. (Elérik, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Széchényi Viktor gr. jegyző: Zselénszky Róbert gróf! Zselénszky Róbert gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Csernoch hercegprímás ur ő eminenciája, Várady érsek ur ő nagyméltósága és Sigray Antal gróf ur ő méltósága felszólalásai után egészen fölösleges bővebben foglalkoznom a ministerelnök ur programmjával. Tekintettel az idő előrehaladott voltára, csak röviden a választói jog kérdésére kívánok rátérni. Nagyon fájlalom, hogy akadt magyar politikus, aki az általános választói jog alapjára állott. Fájlalom ezt azért, mert ha az a programra keresztülvitetik, mint ezt már számtalanszor kimutattam és bebizonyítottam, ez Magyarország végét fogja jelenteni, legalább jelenlegi alakjában. Minthogy pedig a választójog törvénybe iktatása a most bemutatkozott kormánynak egyik lényeges programmpontja, legnagyobb sajnálatomra a kormányt működésében nem támogathatom. Tudom, hogy a mostani kormánypárti politikusok között vannak sokan, akik a radikális választójogot nem kívánják s azt szeretnék, ha a törvény szelídebb alakban vitetnék keresztül. Ezt a nem őszinte politikát nem helyeslem és félek, hogy ez a politika katasztrófára fog vezetni. Zichy Aladár gr. ö Felsége személye körüli minister: Kire vonatkozik ez? Zselénszky Róbert gr.: Nem a minister urakra. Lengyelországot tönkretette, Lengyelország felosztását előidézte az Oroszország részérő] dédelgetett liberum vető. Néhány lengyel hazafi, néhány mélyebben szántó politikus eltörölte a liberum vetőt, de azután megindult Oroszországból a rubeláradat, a liberum vető vissza lett állítva és ennek következtében Lengyelországot fel is osztották három részre. Az
