Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-101

32 A FŐRENDIHÁZ Cl. ÜLÉSE. általános választói jogot Ausztria kívánja, AuRztria ránk akarja erőszakolni és az eredmény az lesz: Magyarország jelenlegi formájábaD tönkre fog menni, ha a választói jogot radikális formájában törvénybe iktatják. Egyszer már emiitettem ebben a teremben, hogy két tábor áll egymással szemben ebben a véres háborúban. Az egjnk részen látom a szociáldemokrata Erancziaországot, a szociáldemokrátizált királyságokat, Angliát és Olaszországot, a szociáldemokrácia által erősen megmételyezett orosz bürokráciát, Amerikát, amely még jobb üzletet akar csinálni és több nagyobbrészt már meghódított államocskát, a másik részen a monarchikus Németországot, Ausztriát, Magyarországot, Bulgáriát és Törökországot. Számszerint ugy állunk, hogy egy lakos küzd hat ellen és ennek dacára mindig győztünk és győzünk ma is. Miért? Mert a küzdő felek öt hatod részét már erősen demoralizálta a szocializmus, a megmaradt egy hatod részben pedig még él a monarchikus szervezet, az arisztokratikus öntudat. Miért olyan fegyelmezett a német? Mert ezer év óta monarchikus államformában él, mert igazi parlamentarizmusa a németnek soha nem volt. Miért a legjobb katonák egyike a magyar ? Azért, mert a magyar parasztgazda testestől-lelkestől aristokratikus érzülettel bír és Apponyi Albert gróf ő nagyméltósága maga is bevallotta, hogy ő a jászberényi választóit harminc évi működése után sem tudta demokratizálni. Ne is sikerüljön ez neki, mert akkor vége lesz a jászberényi katonai virtusnak. Egy nemzet akkor erős, ha a nép aristokratikus érzelmű, a vezető osztályok pedig demofilek, azaz népbarátok. Azért egészséges a magyar, jó gazda, kitűnő katona, Egyébiránt miben áll az a hires demokratizmus ? A latin. származású népeknél abban, hogy az állam mindent tegyen és az egyén semmit, hogy az állam mindenben intézkedjék, mindent monopolizál, gyárt, fuvaroz, mindenki mindent az államtól várjon; a germán, angol, szász népeknél abban, hogy minél jobban domborodjék ki az egyén és minél kevésbbé avatkozzék a polgárok magánügyeibe az állam. Tehát egy szó két fajnál teljesen ellentétes fogalmat képvisel. Amikor a demokratizmus ellen küzdök, természetesen mindig a demokratizmus latin válfaját értem, mert nekem a demokratizmus germán válfaja mindig szimpatikus volt és ha ez kellő korlátok közé szorittatik, a legegészségesebb kormányformák egyikévé válhatik. De ebből látni, hogy milyen képtelen politika általában megkülönböztetés nélkül demokratizmusról beszélni. Ez esak tudatlan népámitóknak való. (Elénk derültség.) Tehát látjuk, hogy egyre győz az egy hatod az öt hatod ellen, még pedig azért, mert a monarchikus Németországban nincs igazi parlamentarizmus, Ausztriában még létezik a 14. §, nálunk pedig még nem hozták be az általános választójogot. Ellenségeink ezt átlátták és kiadták a jelszót, hogy ezen változtatni kell, mert ha mi megmaradunk jelenlegi szervezetünknél, akkor győzhetetlenek vagyunk. És ime az erősebb kezű kormányok mind elbuktak, Németországban jelenleg rendszeresíteni akarják a parlamentarizmust, hogy ott is tarthatatlan helyzet teremtessék. Ausztriában el akarják törölni a 14. §-t., miből kifolyólag ott, az általános választójog következtében, nem lesz ' lehetséges kormányozni ; nálunk pedig be akarjiík hozni az általános választó jogot, hogy Magyarország alapfalai is fölrobbantassanak. Ugy látszik, a vezető körök elvesztették eddigi helyes irányukat és olyan politikát akarnak behozni, amely véleményem szerint általános felfordulást fog okozni. Ahelyett, hogy folytatnók azt a politikát, amely eddig olyan erőt adott nekünk, hogy olyan tömegek ellen küzdhettünk, mint a milyenek minket megtámadtak, ahelyett Németországban parlamentárizálás, Ausztriában alkotmányváltozás, nálunk pedig általános választói jog inauguráltatik. Egy franczia bölcsész valahol azt írja, hogy az általános választójogon alapuló parlament nem egyéb, mint egy polgárháború, amely ugyan ritkán véres, de amelyben elképzelhetetlen tere van a gorombaságoknak, a kihívásoknak, a gyanúsításoknak, a rágalomnak, a ferdítéseknek és mely háború az év kezdetétől az év végéig tart és egy év a másik után ismétlődik. Ez kell az ugy is széthúzó magyarságnak ? Ez kell a középeurópai hatalmaknak, hogy könnyen ellenségeink prédájává váljanak? Hallottunk az utolsó években nyilatkozatokat az ellenséges államokból, ferdítenek, rágalmaznak a franczia, az angol szociáldemokrata ministerelnökök. De ha lehetséges, ezeken is túltesz az amerikai demokrata elnök. Hallott-e valaki kihívóbb és valótlanabb nyilatkozatot, mint amikor Wilson ezt "írja: »E háborúnak az a czélja, hogy a világ szabad népeit megszabadítsa egy hatalmas katonai erő fenyegetéseitől, amelyet felelőtlen kormány irányit, amely titokban világuralomra törekszik, amely e tervének keresztülvitelét a szent szerződési kötelességekre és a régóta fennálló és értékes nemzetközi módok alapelveire és nemzetközi becsületre való tekintet nélkül kezdte meg, amely maga választotta meg a háború idejét, amely tervét kegyetlenül és váratlanul vitte keresztül, nem törődve sem a törvény korlátaival, sem az igazság szempontjával« és így tovább. Hallott-e valaki nagyobb cinismust, mint mikor ez az államfő azt üzeni, hogy a német kormány szava neki nem elég garancia arra, hogy ő azzal oly békét köthessen, mint amilyen lieki kell. így beszélhet egy győző fél, de nem egy legyőzött fél, pedig mi azt tartjuk, hogy a mi ellenfeleink le vannak győzve. Térjünk vissza ahhoz a politikához, amely három éven keresztül oly erőt kölcsönzött Németországnak, Ausztriának, Magyarországnak és