Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-101

A FŐRENDIHÁZ Cl. ÜLÉSE, :Ű ez az atyai szeretet végre is utat fog magának találni az elkeseredett ellenségek szivéhez és ha nem is egyszerre, de, végre is csak meg fogja hozni a közös megegyezésen, a közös megértésen alapuló tartós és igazságos békét. (Éljenzés.) Széchényi Viktor gr. jegyző: Sigray Antal gróf ! Sigray Antal gr. : Méltóságos főrendek ! Legyen szabad a ministerelnök ur most hallott programmjához néhány szerény észrevételt tennem és előrebocsátanom, hogy a ministerelnök urnak bölcseségében, tapasztalataiban látom a garanciáját annak, hogy azt a szociális és népjóléti programmot, melyet hirdetett, meg is fogja valósítani. A birtokpolitikáról beszélve, szokássá vált, liogy azok, akik a birtokreformról szólnak, rendesen csalás a kötött birtokokról, az egyházi birtokokról és a hitbizományokról beszélnek. Ezt a ministerelnök ur imént tett kijelentései megváltoztatják. Hiszen van elég más birtok is, a mely telepítési czélokra sokkal alkalmasabb, mert mig az egyházi birtokok és a hitbizományok történelmi alappal birnak és nemzeti kultúrát szolgálnak, addig az idegen kézben levő birtokok, idegen állampolgárok nálunk levő birtokai semmiféle nemzeti érdeket nem szolgálnak, magyar kultúrát elő nem mozdítanak, sőt ezek a jövedelem legnagyobb részét még a külföldre is kiviszik. És ha talán végzetes hiba volt, hogy megengedtük azt, hogy a külföldi tőke nálunk birtokokat szerezhessen, ha ezt eddig nem akadályoztuk meg, ugy törvényt kell alkotni, amely megakadályozza, hogy külföldi állampolgárok Magyarországon nagy birtokokat szerezzenek, vagy azt legalább is olyan feltételekhez kösse, hogy biztosítva legyen az, hogy minden magyar föld magyar érdeket szolgáljon. Hogyha oly kevés a magyar nép földje, hogy a magyar állam telepítésekre kénytelen magyarok földjéből idegenek számára kisajátítani, a kötött birtokok és a fentebb emiitett idegen kézen levő birtokokon kívül vannak még nagybirtokok, amelyek telepítésre különösen alkalmasak és ezek azon birtokok, melyek a háborús konjunktúra által jutottak mostani birtokosaik kezébe. (Igaz! Ugy van I) Azok a birtokok ezek, a melyeknek vételára háborús iparból és nyereségből gyűjtődött össze és amelyek így elsősorban alkalmasak arra, hogy jutalmazzuk velük azokat, akik a háború legnagyobb terhét és veszélyét viselték. Megnyugvással veszem tudomásul a ministerelnök ur azon kijelentését, hogy a birtokreform az egész vonalon olyan lesz, hogy az rázkódtatás és a magánjog sérelme nélkül lesz megoldható. A birtokreformmal és telepítéssel szoros öszszefüggésben van a kivándorlás, illetőleg a visszavándorlás kérdése, mely ugyan a ministerelnök ur mai programmjában nem szerepel, mely azonban az Esterházy-kormány programmjának egyik pontját képezte és amelyet bizonyára a ministerelnök ur is magáévá tett. Ami a visszavándorlást illeti, ezt a kérdést egészen uj alapon kell szervezni, mert az, amit eddig ezen a téren tettünk, az eredményt egyáltalában nem biztosithatja. A fő oka ennek talán az, hogy amig egyrészt az Egyesült-Államok törvényeibe ütközik a visszavándorlásra* való csábítás, mely törvényt a háború után bizonyára még szigorúbban fogják kezelni, addig másrészt nálunk nem vették eléggé tekintetbe, hogy azok, akik néhány évet ott töltenek, felfogásukban, nézeteikben és igényeikben óriási változásokon mennek át és hogy csak ugy fognak ismét visszavándorolni, ha attól eltekintve, hogy kellő földmennyiséghez juthatnak, egyúttal egyszersmind a fejlődés lehetőségét is biztosítva látják. Szomorú elképzelni, hegy a külföldön, főleg az Egyesült-Államokban élő honfitársainkra milyen befolyást gyakorol ez a háború, amely őket hazájuktólelválasztotta és hogy minő hatást gyakorol reájuk az ellenséges sajtó, milyen információt kaphatnak a mi viszonyaink felől különösen attól a sajtótól, amely eleinte a központi hatalmakat a pusztulásra kárhoztatta, most pedig azt hangoztatja, hogy a műveltségnek olyan alacsony fokán állunk, hogy a népek közösségébe is csak feltételesen lehetne bennünket bevenni. Hiszen a Lloyd George-féle beszédek szerint kulturális téren a. nyugati államoktól nagyon is el vagyunk maradva. Kern akarok arra kitérni, hogy Lloyd George elfelejti, hogy Anglia két epochális szociális törvényt: az Old Age Pension és az Insurence bill-t német mintára alkotta. Csak azt akarom itt hangsúlyozni, hogy van egy.tény, amelyet a semlegesek is nem egyszer megállapítottak és ez az, hogy azon nemzetközi megállapodások, amelyek hadifoglyokra és internáltakra vonatkoznak, sehol sincsenek oly igazán betartva, mint Magyarországon (ügy van !) és hogy ezeken még túlmenve sehol az ellenséges államok alattvalóinak oly jó sorsuk nincsen, mint épen minálunk. Bizonyítja ez. hogy a magyar nem gyűlöli ellenségét, hogy a magyar népben megvan az igazi kultúra, melyet nemcsak Oxford, Princetown, vagy Sorbonne egyetemein lehet elsajátítani, de, amely megvan a magyar nép lelkében. Ezt a tényt kell hangsúlyozni, ezt a tényt kell világgá vinnie a magyar sajtónak, mely a háború folyamán az ellenséges sajtónál jóval magasabb színvonalon állott, mely nem gyűlölködött, mely nem becsmérelte ellenségeinket, mely azokkal szemben igyekezett tárgyilagosnak maradni. Mert ha a népek testvérisége valaha a jövőben nem lenne utópia, de valóság, ugy a magyar nép ellenségével szemben tanúsított nagylelkűsége, igaz humanizmusa rakta le számára az első alapkövet . A választójog kérdésében csak egy szempontról szeretnék beszélni és ez a nemzetiségi kérdés, mely szerintem a legfontosabb. A nemzetiségi kérdésben szerény véleményem szerint egy főtételnek kell megállnia és ez az, hogy Magyarországon bárki gyakorolhatja vallását, nyelvét és szokásait, de hogy a magyar állam politikája csakis magyar nemzeti politika lehet. (Ugy van!) 4*