Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-101

26 A FŐRENDIHÁZ Cl. ÜLÉSE. soha hódító vágyakkal nem harczoltunk és nem akartuk senki területének épségét megtámadni, époly határozottan visszautasítunk minden a kettős monarchia területi épsége ellen irányított merényletet (Ugy van! Ugy van !), említsék annak jogeziméül akár a sacro egoismo-t, akár az aspirációkat, akár pedig az általunk soha el nem ismert és el nem ismerendő nemzetiségi elvet. Nálunk azonban, méltóságos főrendek, a mi kormányunk a szövetségesekkel együtt már a múlt esztendőben ünnepélyesen és nyíltan kijelentette, hogy csakis jó, tisztességes békére törekszik. Ellenfeleink azonban meggyanúsítván a mi békés hajlamainkat és ünnepélyes nyilatkozatainkat, uj és erős offenzivákat kezdtek ellenünk. Még Oroszország is, amely csak nemrégen született újjá a demokráciának vérkeresztségében, a mi békés hajlamainkra egy uj és erős offenzívával válaszolt. (Ugy van!) A béke ügye azonban, méltóságos főrendek, mindazonáltal állandóan és folytonosan foglalkoztatta a népeket, foglalkoztatja ma is, ugy a háborúba sodort nemzeteket, mint a semleges államok népeit is. Legújabban pedig, méltóságos főrendek, a béke ügye egészen uj stádiumba lepett. A béke fejedelme, XV. Benedek pápa I. é. augusztus hó 1-én jegyzéket intézett a hadviselő felekhez, amelyben a kölcsönös felebaráti szeretet nevében és hivatkozva arra a felséges misszióra, amelyet az egyháznak isteni alapitója tűzött ki eléje, újra felszólítja a hadviselő államok fejeit, hogy szüntessék már be a vérengző háborút, amely puszta sivataggá változtatja Európát, tönkre teszi annak összes kultúráját és keressék a kölcsönös megértés és megegyezés alapján a tartós és állandó béke útjait. XV. Benedek pápa uralkodásának kezdetétől fogva minden iparkodását arra irányította, hogy Európa ismét visszanyerje békés ábrázatát. Már legelső körlevelében reámutatott a háború mélyen fekvő erkölcsi okaira és kifejtette, hogy addig, míg az emberiség a maga kebeléből ezeket kiirtani nem fogja, állandó békére nem számithat. Később latba vetette összes befolyását, hogy a hadakozó felekhez uj felek ne csatlakozzanak és a háború ujabb tápot ne nyerjen. Azt vélte, hogy neki is szólnak az Urnak a prófétához intézett szavai : Kiálts és ne hallgass ! Három éven át folytonosan belevegyültek a gépfegyverek pattogásába, kattogásába és az ágyuk dörgésébe az ő békét sürgető szavai, intelmei, imái és mindannak daczára, hogy szavai visszhang nélkül maradtak, mint a pusztában kiáltónak szavai, el nem csüggedett, hanem most újra felszólítja a hadakozó feleket és egyúttal megállapítja a tartós béke alapelveit s megjelöli a háború jövő időben való elkerülésének útjait.* Méltóságos főrendek ! A Szent Atyának ezért a békejegyzékéért hálával és köszönettel tartozunk. Visszhangja ez, méltóságos főrendek, a népek szivében uralkodó békevágynak. Megszólaltatja benne nemcsak a hadakozó országok népeit, hanem a semleges államok népességét is. És örömmel vettem tudomásul, hogy tegnap a képviselőházban a t. ministerelnök ur kifejezte elismerését és háláját a Szent Atya iránt. Méltóságos főrendek ! Nálunk Magyarországon ez az ügy egészen tisztázva van. A lemondott ministerelnök ur kijelentette a törvényhozás előtt, hogy ő a külpolitikára vonatkozólag helyesli azt az irányt, melyet elődje követett ; a mostani ministerelnök ur pedig kijelentette, hogy teljesen csatlakozik ahhoz a politikai irányzathoz, amelyet magáénak vallott az ő elődje. Czernin gróf külügyminister ur pedig a következőkben jelölte meg az ő politikája irányait (olvassa): »Mir;thogy át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy az ententenek sohasem fog sikerülnie minket legyőzni és minthogy nekünk, védekezőknek, nem szándékunk az ellenfeleket letiporni, ennek a háborúnak előbb, vagy utóbb a megegyezésen alapuló békével kell végződnie. En ebből azt a természetes következtetést vonom le, hogy a további áldozatok és az egész emberiségre ránehezedő szenvedések teljesen hiábavalók és hogy az egész emberiség érdekében szükséges a megértésen alapuló békének minél előbb való elérése. Ez az, amit mi kívánunk ; ismétlem azonban, azzal legyen tisztában mindenki, hogy ennek a békevágynak szorosan megvont határai vannak és hogy a, béke csakis a tisztesség keretén belül valósitható meg.« Méltóságos főrendek ! A Czernin gróf urnak nyilatkozatában foglalt ezen elvei nem térnek el lényegesen a pápai jegyzékben foglalt elvektől és ezért meg vagyok győződve arról, hogy a mi t. kormánymik mindent meg fog tenni a tekintetben, hogy a pápa ő szentségének ezen nevezetes diplomáciai okmánya kellő tisztelettel fogadtassék és a maga részéről meg fog tenni mindent, hogy a tisztességes békét elérhessük. Nem jelent-ez lemondást, nem jelenti ez gyengeségünket, hiszen folyton hangoztatjuk, hogy készek vagyunk a háborút végig, a legutolsó csepp vérünkig folytatni és erről tanúbizonyságot tesznek a mi vitézeink, akik a különböző frontokon küzdenek. De hangot akarunk adni mi is a népek szivében uralkodó békevágynak, amely épen ugy el van terjedve az entente államaiban, mmt nálunk. Mert hiába iparkodnak az entente államai népeik békevágyát korlátozni, vag}

7 azokat elnyomni. Ha nem volnának is pozitív, értesüléseink, úgyis tudnók, magának a lélektan szabályainak alapján, hogy ott is megvan az emberekben az elkeseredés, a béke utáni vágy és ők is tudják, hogy végre is az ember nem vérengző állat, hanem családi, társadalmi és állami békés együttélésre Istentől alkotott lény. Méltóságos főrendek ! Azt látom, hogy naprólnapra mindinkább terjed és közmeggyőződéssé válik az a nézet, hogy a jjápai jegyzékben meg varrnak jelölve mindazon alapok, melyeken a békéről tárgyalni lehet és azért hiszem, hogy az abban lefektetett elvek az ott foglalt útmutatások és az az atyai szeretet, amely mindenkit egyenlőképen felkarol, felekezeti különbség nélkül, hogy