Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-101

A FŐRENDIHÁZ Cl. ÜLÉSE. előtérjesztéseimet tudomásul venni szíveskedjenek, (Élénk helyeslés.) Széchényi Viktor gr. jegyző: A herczegprimás ő eminenciája ! Csernoch János herczegprimás: Nagyméltó­ságú elnök ur, méltóságos főrendek ! A tisztelt kormánynak a ministerelnök ur által előadott p'rogrammját tudomásul veszem. Annak idején, amikor a programmban emiitett törvényjavaslatok, különösen pedig a választójogi törvényjavaslat a főrendiház asztalán fognak feküdni, a főrendiház bizonyosan azok fontosságához mért lelkiismere­tességgel és tárgyilagossággal fog azokkal foglal­kozni. Anélkül azonban, hog]^ ellenmondástól kellene tartanom, már most kijelenthetek annyit, hogy a. főrendiház bizonyára szigorú vizsgálat tárgyává fogja tenni azt, vájjon az a törvény­javaslat meg fogja-e védeni minden tekintetben a magyar állam nemzeti jellegét és egységét és vájjon kellő tekintettel lesz-e egyúttal a földmivelő n ép érdekeire is ? Földmivelő népünk a háború alatt a legna­gyobb áldozatokat hozta. Páratlan vitézséggel és hősiességgel küzdött és küzd és amellett fiai emberfeletti szorgalommal művelték a földet, amivel lehetővé tették a mi megélhetésünket, lehetővé tették a hadsereg ellátását és még azt is, hogy szövetséges társainknak és szomszédainknak elegendő mennyiségű élelmiszert juttathassunk. Annak idején, amikor itt a főrendiházban tár­gyaltuk a legutóbbi választási törvényt, kifogá­soltam azt, hogy amikor az ipari munkások száz­ezreit veszik be az alkotmány sánczaiba, — amit szivesen fogadtam, — ugyanakkor megfeledkeztek a földmivelő^ népről. Azt hiszem, ez a hiba most nem fog megismétlődni. Emiitette a t. ministerelnök ur a katholikus autonómiát is. Erre vonatkozó kijelentését szive­sen tudomásul veszem és meg vagyok róla győ­ződve, — már a t. kultuszminister úrral eddig le­folytatott magántárgyalásaim alapján is, — hogy sikerülni fog ezt a kérdést végre-valahára dűlőre juttatni és a katholikusoknak oly régi óhaját tel­jesíteni. Ami pedig a birtokpolitikát illeti, csak az az észrevételem, hogy ha majd ez az ügy is rendezés alá kerül, akkor egyforma elveket kell a törvény­hozásnak alkalmaznia minden nagybirtokkal szem­ben. Legyen az akár az államnak, akár a városok­nak, akár a községeknek kezében, legyen az bank­birtok, vagy más ujabban szerzett birtok, egy­forma elbánás alá kell, hogy essék, mert a tulaj­donjog szentségét minden tekintetben figyelembe kell venni és. a kérdést aszerint kell rendezni. Ami az úgynevezett többtermelést és földeink jobb művelését illeti, én, aki szintén nem kevés földet művelek, arra a tapasztalatra jutottam, hogy ha riieg is adok mindent annak a földnek, ami emberileg megadható, de nem kapom meg az áldást felülről, akkor hiábavaló minden iparkodá­som, minden költekezésem, mert az olyan időjárás mint az idei, tönkre tesz minden várakozást és Főrendiházi Napló. 1910—1915. V. kötet. semmivé tesz minden reményt. Meg vagyok róla győződve, hogy minden nagybirtokosnak, — hi­szen ez saját érdekében fekszik, —az a törekvése, hogy földjéből minél nagyobb jövedelme legyen, különösen a mostani nehéz és súlyos időkben ; de méltóztassanak elhinni, hogy ez nem egyedül tőle függ, hanem legnagyobb részt függ az idő­járástól ; és ha az időjárás rossz, akkor akármit tesz is, nem fog tudni nagy jövedelmet kihozni. (Helyeslés.) Az élelmezésre vonatkozólag, méltóságos fő­rendek, az a tapasztalatom, hogy Magyarországon az a baj, hogy az emberek általában nem tartják be a kormány által kiadott rendeleteket. Adjon ki a kormány akárminő jó rendeletet, ha végtől végig, kezdve a prímástól a legutolsó munkásig be nem tartják ezeket a rendeleteket, az előirt adagokat, akkor az a közélelmezésimmister tehet, amit akar, az ország közélelmezését nem lesz ké­pes tisztességesen ellátni. És azért, méltóságos főrendek, ámbár a dolog reám már állásomból kifolyólag is egyenesen sohasem- tartozott, én mégis műidig iparkodtam beleszólni ebbe a kér­désbe, sürgetni bizonyos dolgokat, ugy az előző kormánynál, mint a mostaninál is. Hiszen ott vannak erre vonatkozó leveleim, hogy mindenek­előtt be kell szüntetni az országban műiden magán­vásárlást, mert addig, amig ezt be nem szüntetik, a közélclmezést rendesen ellátni nem lehet. Azt hiszem, hogy az uj müiister ur, akinek ezen nehéz feladat megoldása jutott, igazat fog nekem ebben adni. Méltóságos főrendek ! Méltóztassanak meg­engedni, hogy ezen alkalommal egy valóban nagy­fontosságú és amint nekem látszik, igenis aktuális kérdésre is felhívhassam a méltóságos főrendek kegyes figyelmét. Ez a háborúnak és a békének kérdése. (Halljuk !) Én azt hiszem, most egyik legfontosabb teen­dőnk az, hogy a háborút szerencsésen befejezzük és a tisztességes békét megszerezzük. (Ugy van!) Ennek kell most elfoglalnia minden gondolatun­kat, ennek kell szentelnünk szivünknek minden dobbanását és érzését, erre kell irányítanunk most összes tetteinket azzal az egyetértéssel, azzal a — hogy ugy fejezzem ki magamat, — kölcsönös megértéssel és szeretettel, amely eddig oly erőssé tette a magyar nemzetet, hogy vállvetve szövetsé­geseivel képes volt megvédeni az ellenségek nagy tömege ellen ezt az ezeréves magyar államot, képes volt területi épségében fenntartani Európának egyik legrégibb államát, Szent István tiszteletre­méltó alkotását. A mi háborúnk, méltóságos főrendek, kezdet­től fogva védelmi háború volt. (Ugy van !) Mindig azt hangoztattuk és most is hangoztatjuk, hogy mi a háborút nem akartuk, hogy mi a háborút nem kerestük, hogy ezt a háborút a mi ellensé­geink kényszeritették reánk. Hódításokra nem törekedtünk, hanem tisztességes, tartós békére, amelyet meg akartunk és meg akarunk szerezni a kettős monarchia összes népeinek. És amint mi 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom