Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-101

24 Á FŐRENDIHÁZ CL ÜLÉSE. politika, midőn a hadviselés sikerének is ez egyik legkiadóbb tényezője, akkor nekünk is mindent el kell követnünk, hogy minden gazdasági águnkban a lehető fejlesztést, a nagyobbmérvü akciót léptessük életbe, mindent el kell követnünk, hogy fokozott munkaerőnket vigyük bele a népek versenyébe és hogy ezt a fokozott munkaerőt oly korlátok között tudjuk tartani, amelyek nem hiúsítják meg minden gazdasági tevékenységnek kiinduló és fenntartó kellékét, t. i. a jövedelmezőséget. Gazdasági fejlődést rendszeres állami finánciák nélkül alig tudok képzelni. Az állami finánciák biztonságának határát a gazdasági erő képezi és annál a szoros kapcsolatnál fogva, amely nálunk ezen erő nagyobbmérvü fejlesztése és az állam iránjátása és kezdeményezése között fennáll, azt hiszem, hogy állami rendezett finánciák nélkül a gazdasági fejlődés nagyobbmérvü előbbrevitelére sem igen számithatunk. Azért elsőrendű feladatunk állami finánciáinknak rendbentartása. Evégből a költségvetésre vonatkozó előterjesztéseinkkel egyidejűleg kénytelenek leszünk oly terhes közszolgáltatások iránt előterjesztéseket tenni és egyéb bevételi forrásokat is addig a mérsékig, amig azok a közéletre és a gazdaságra nincsenek romboló . visszahatással, igénybe venni, hogy ily utón teremtsük elő azokat az anyagi segédeszközöket, amelyek, habár nem is lesznek elégbőségesek a hadviselés költségeinek és az azzal tsszefüggő kiadásoknak fedezésére, de legalább módot és fedezetet nyújtanak arra, hogy növekedő államadóssági terheinket és az államigazgatás körében előálló többkiadásokat fedezhessük. Egy másik nagy feladat, amely előttünk áll : megromlott valutánknak, értékében igen alászállott fizetési eszközeinknek megjavítása, — oly messzemenő czél, melyet a háború folyama alatt alig lehetünk képesek elérni. Törekvésünk csak , oda irányulhat, hogy azonnal életbeléptetendő intézkedésekkel, áldozatoktól sem riadva vissza, legalább a további romlásnak elejét vegyük. Azt a nagy számlát, amelyre ma írjuk a hadviseléssel összefüggő kiadásainkat, természetesen csak a hadjárat befejezése után fogjuk lezárhatni. Addig is azonban mindent el kell követni, hogy a legmesszebbmenő takarékossággal, más eszközök igénybevételével akadályozzuk meg pénzünk további elértéktelenedését. Sokan vannak, akik riiár majdnem lehetetlen feladatnak tartják ezt. Én ellenkezőleg abban a meggyőződésben vagyok, hogy Magyarországnak még feltáratlan, bő, jövedelmező alkalmai módot fognak nyújtani arra, hogy —igaz, a közmegterheltetésnek legmesszebbmenő alkalmazása mellett, — pénzünknek korábbi értékét helyreállíthassuk. A terhek megosztásánál, a közterhek szaporításánál egészen addig a határig kellend elmennünk, ahol azok még nincse- . nek visszahatással a magántevékenységre és a gazdasági fejlődésre. Felemlíteni kívánom még a méltóságos főrendek előtt azokat a törekvéseket," amelyek szent koronánk területének integritása ellen több oldalról, különösen egyes osztrák politikusok részéről nyilvánultak. Én ezeknek túlságos jelentőséget ugyan nem tulaj donitok. Nem tulaj donitok először azért, mert gyökerük a mi területünkön nincsen és mindent el kell követnünk, előre óvatosaknak kell lennünk, hogy gyökeret itt ne is verhessenek. De nem tulajdonitok különös jelentőséget főleg azért, mert Nngy legfelső helyen, mint irányadó osztrák kormány- és politikai körökben azok semminemütámpontra nem találnak. Mindazonáltal külön felemlitendőnek tartom, hogy habár felséges' urunknak még gondolatköréből is ki van zárva az, hogy a magyar állam területének integritása bármely irányban csorbulást szenvedjen, vagy hogy a monarchiának dualisztikus szervezetén bárminemű változás történjék, mégis megbízatásomkor biztosítékot kértem, sőt kifejezetten nyertem is arra nézve, hogy

T az Ausztriában folyamatba tett autonomikus törekvések a mi államunk integritására sem közvetlenül, sem közvetve semminemű befolyással nem lehetnek. (Élénk helyeslés.) Sőt tájékozást szereztem a tekintetben is, hogy ezen törekvéseknek egyes tartományok egyesítésére vonatkozó iránya sem fog helyet foglalhatni, mert változatlanul fenn van tartva az a tétel, hogy amennyiben kielégítést is nyernek ezek az autonomikus törekvések, az csak a mai tartományok határain belül történhetik. Még röviden Horvátországhoz való viszonyunkról kívánok megemlékezni, kijelentve azt, hogy mi minden tekintetben szorosan az 1868. évi XXX. t.-cz. alapján állunk. Tiszteletben tartjuk és teljesíteni fogjuk Horvátország jogait és e megegyezésen alapuló jogos kívánságait, sőt elősegi-' teni kívánjuk tőlünk telhetőleg kulturális fejlődését, nemzeti igényeit. Elősegíteni kívánjuk azon törvényen alapuló igényének megvalósulását is, hogy Dalmáczia Horvátországhoz visszacsatoltassék. Ez azonban az a határ, ameddig törekvésünk és vállalkozásunk terjedhet. Mi reméljük, hogy testvéri egyenlőséggel kívánván elbánni mindenben a horvát nemzettel, ebbeli készségünk megfelelő megértésre fog találni, annyival inkább, mert, a mint ezt a törvényhozás másik házában is emiitettem, véderőnknek természetesen csak a háború befejezésekor foganatosítható újjászervezésénél saját nemzeti igényeink érvényesítése mellett a horvát nemzeti igényeket is megfelelően honorálni kívánjuk. Külügyeinkre vonatkozólag visszatart, engem a bővebb nyilatkozástól az a körülmény, hogy ilyen ügyekben, — miután tegnap kötelességszerüleg nyilatkoztam e tekintetben a képviselőház előtt, — nem szokás napról-napra ismétlődő kijelentéseket tenni. Csak annyit vagyok bátor megjegyezni általában, hogy külpolitikánk még a nuanceokra kitérj edőleg is teljesen változatlanul maradt és ugy annak irányára, mint módozataira nézve a közös külügyminister úrral minden tekintetben telj es egyetértésben vagyok.f Élénk Jidyeslés.) Kérem a méltóságos főrendeket, hogy ebbeli