Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-115

230 A FŐRENDIHÁZ CXV. ÜLÉSE. nék, ellenkezőleg ott inkább elodázó tendencziákat látunk. Azonkívül ismerem azon aggodalmakat, melyeket a képviselőházban is osztottak, hogy mivel ez olyan törvény, melyet a hadügyministeriummal, tehát Ausztriával közösen kell megoldani, félek, hogy ismét a kvótával fognak érvelni, mint mindig, ha arról van szó, hogy odaát csináljanak valamit a mi javunkra. Pedig tudjuk nagyon jól, hogy mi magyarok hoztuk a legnagyobb áldozatot. Mindennap olvassuk, most is olvassuk szívszorongva, hogy megint a Piavenál és másutt ki vannak emelve a magyar ezredek. Nagyon helyesen, hogy ki vannak most már emelve a magyar ezredek, mert azelőtt még azokat sem emelték ki, de ez mind azt jelenti, hogy megint "emberanyagveszteségünk van, hogy a jó magyar vér folyt megint. Nagyon jól tudják tehát odaát, hogy ilyen bőségesen folyván a magyar vér, rokkant is bővebben lesz. Ez a két aggodalom késztet arra, hogy kérjem a kormányt, méltóztassék ennek a törvényjavaslatnak végrehajtását sürgősen eszközölni, mert csak ugy lesz foganatja, ha gyorsan segítünk. Itt áll az a közmondás, hogy bis dat, qui cit dat. (Helyeslés.) A törvényjavaslatot különben elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki hozzászólni ? (Nem !) Ha nem szól hozzá senki, az általános vitát bezárom. Ő exczellencziája a honvédelmi minister ur kíván szólni. (Halljuk I Halljuk !) Szurmay Sándor b. honvédelmi minister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Bátor vagyok Mailáth József gróf ő nagyméltósága érdekes felszólalására röviden válaszolni és azokat a fontos kérdéseket, a melyeket szóba hozni szives volt, közelebbről megvilágítani. Az első kérdés, amelyet ő nagyméltósága felvetett, a keresetképességnek tíz százalékos fokozatokban való megállapítása. Erre nézve bátor vagyok jelenteni, hogy mi ezzel a kérdéssel igen behatóan foglalkoztunk és ennek végeredménye az volt, hogy mégsem a tíz százalékos, hanem a 25 százalékos fokozatokban állapodtunk meg. Miért ? Elsősorban azért, mert ez az illető sérültek érdekében fekszik, másodsorban pedig azért, mert igen nehéz valamely sérültnél tíz százalékos fokozatban megállapítani a sérülés fokát. Igen könnyen téved ebben a tekintetben még a gyakorlott orvos is és tévedhet az a sok orvos, aki az egész országban ezzel foglalkozni fog. Még pedig tévedhetnek, — amit mindjárt egy példával fogok megvilágítani, — az illető sérült kárára. Tegyük fel, hogy van egy ember, akit 51, vagy 52 százalékos keresetképességi csökkenéssel klasszifikálnak, pedig az az ember tényleg nem ennyi, hanem 70 százaléknál valamivel felül szenvedett keresetképességben csökkenést. Ez az ember a mi szisztémánk mellett nem károsodik,, mert megkapja a nyugdíj 75%-át, holott ő nagyméltósága javaslata szerint csak 60%-ot kapna, bárha 70%-on felüli a keresetképességi csökkenése. A mi szisztémánk meUett tehát, ha történik is tévedés, az mindig kiegyenlíti azt a károsodást, amelyet az illető szenvedne. Ezért határoztuk el épen az igényjogosultak érdekében ezt a négyféle fokozatot, mert a tévedések száma ezzel jelentékenyen csökken. A másik fontos kérdés, amelyet ő nagyméltósága fölvetett, az, hogy a sebesülési pótdíj ne csak a kül-, hanem a belbetegségek után is ugyanazon szisztéma szerint állapittassék meg. Ez ki van mondva a törvényben direkt, csak nincsen specziálizálva. Epén most dolgoznak a leghivatottabb szakértő orvosok azon, hogy a különböző betegségeket a különböző fokozatokba besorozzák. Ez a végrehajtási utasítás keretébe vág, amelyben meg lesz állapítva, hogy milyen betegség milyen keresetképességü csökkenésnek felel meg. Különben a 23., illetőleg 50. §-okban egészségrontás esetére is megállapítja a törvény a sebesülési pótdijat. A keresetképességi fok megállapításánál igenis tervbe van véve, — és a végrehajtási utasítás gondoskodni fog róla, — hogy polgári szakértők, még pedig abból a foglalkozási ágazatból, amelybe az illető sérült tartozik, vonassanak be a bizottsági tagok sorába, hogy azok is hozzászólhassanak szakszempontból is, hogy az illetőnek keresetképessége mennyiben áll fenn, illetőleg mennyiben csökkent. E tekintetben tehát ő nagyméltósága kívánsága teljesülni fog. Áttérek most a protézis fontos kérdésére, elsősorban a készítés, másodsorban a költség kérdésére. A készítés akkép van tervbe véve, hogy a Hadigondozó saját műhelyeiben fogja ezeket gyártani és önköltségén fogj illetők rendelkezésére bocsájtani, természetesen amennyiben javításról, illetőleg pótlásról van szó, mert az első protézist az illető a kincstár költségén kapja meg. Igen beható megfontolás tárgya volt, vájjon a pótlást is ne a kincstár költségén csináljuk-e l De annak megfontolása, hogy akkor igen sok ember könnyelműen bánnék ezzel a drága szerszámmal és nem vigyázna ugy, amint annak értéke ezt megkívánja, amellett szól, hogy a sebesülési pótdíjból fedeztessék a protézis javítása. A sebesülési pótdij megállapítása is már erre való tekintettel történt. így, egyelőre legalább, amig bővebb tapasztalatokat gyűjtünk, — amint ő nagyméltósága maga is nagyon helyesen mondotta, — ennél a rendszernél meg kell, hogy maradjunk. Egyet azonban már most is kijelenthetek és ez az, hogy igenis könnyíteni fogunk ezeken az embereken ; megteszünk, amennyit csak tehetünk. Jelesen az olyan művégtagoknál, amelyek igen költségesek, amelyek művészi kivitelűek kell, hogy legyenek s amelyek javítása esetleg az egész évi sebesülési pótdijat felemésztené, természetesen igenis segíteni fogunk (Helyeslés.) és erre nézve a végrehajtási utasítás fog intézkedni. Egy másik kérdésben, amelyet épen a képviselőházban vetettek fel, hogy t. i. az utazási és az ellátási költségeket olyankor, amikor az illető-