Főrendiházi napló, 1910. V. kötet • 1917. július 4–1918. november 16.

Ülésnapok - 1910-115

A FŐRENDIHÁZ CXV. ÜLÉSE. 231 nek vidékről kell felutaznia, hogy itt hozzáillesz­szék az uj protézist, hogy azt felpróbálja, ne az illetőnek kelljen viselnie, az illetékes faktorokkal igenis meginditom a tárgyalásokat és nem kétlem, hogy sem a kereskedelemügyi ministeriumban, sem más fórumnál nem fog akadályba ütközni az, hogy e tekintetben minden kedvezményt megadjunk és az illetők ellátását is valamikép biztositsuk (Helyeslés.) A hadigondozás tekintetében felhozott igen sok érdekes eszme közül csak a 108. §-ra leszek bátor reflektálni, mert a többire nézve a pénzügy­minister ur óhajt röviden nyilatkozni. A 108. §-nál az a kérdés, hogy az özvegyek is megkaphassák ezt a 10 évi nyugdij előleget, szintén nagyon beható tárgyalás alapját képezte. Itt is két érdek volt a döntő annál a megoldásnál hogy nem adjuk meg ezt az előleget az özvegynek. Az egyik az özvegy­nek, a másik pedig a kincstárnak, illetőleg az állam­nak az érdeke. Mert az özvegy, aki amúgy is bizonyos kedvez­ményeket élvez, mikor újból férjhez megy egy a háborúban résztvett emberhez, vagy egy hadi rokkanthoz, egészben, vagy részben megtartja nyugdiját ; de amikor egyébként férjhez akar menni, annak van kitéve, ha ilyen 10 éves előleget kapott, hogy elveszíti a nyugdiját s akkor miből fizesse meg a házat, vagy a földet, ametyet azon az előlegül kapott pénzen vett ? így azt el kellene tőle venni s mert ezt természetesen fájlalná, inkább lemond a házasságáról. Pedig szintén nem állami érdek, hogy az özvegy ne menjen férjhez. Vagy pedig az előleg elvész a kincstárra nézve. Szóval nem látszik egészen biztosítottnak az özvegy jövője, ha ezt a 10 évi nyugdij előleget megkapja, mert vagy nem tudja visszafizetni, vagy pedig korlátozzuk egyéni szabadságát. Arra a felvetett kérdésre, vájjon a hadimunká­sok, akik például Przemysl várába voltak kiren­delve és ott fogságba estek, illetőleg akik egyálta­lában hadi szolgálatot teljesítettek, élvezik-e a nyugdíjtörvény áldásait, bátor vagyok utalni a 123. §-ra, amely kimondja, hogy az önkéntes munka és szolgálat teljesítésére alkalmazott sze­mélyek és ezek hátramaradottai ellátása, — tehát az önkéntesek, nemcsak a kirendeltek, — a had­szolgáltatásról szóló törvény határozmányai értel­mében kezelendő. Ez a hadszolgáltatási törvény az 1912. évi LXVIII. t.-cz. 5. §-ában direkt kijelöli, hogy ezek a személyek is telj esen ugy kezelendők, mint a katonák, sőt a végrehajtási utasítás bizonyos kategóriákat is állapit meg. Az orvosok pl., akik a Vörös Keresztnél szolgáltak, ezredorvosi illet­ményeket kapnak, az altisztek szintén megfelelő illetményeket. így tehát feltétlenül biztosítva van a hadi munkásoknak is, hogy ép olyan illetménye­ket kapnak, mint a katonák. Végül arra a kívánságra vagyok bátor reflek­tálni, amelyet ő nagyméltósága a törvényjavaslat mielőbbi életbeléptetésére vonatkozólag hangoz­tatott, hogy ez ne halasztassék el és hogy ne vár­juk be, amíg odaát Ausztriában is törvényerőre emelkedik. A kormány azt az álláspontot foglalja el ebben a kérdésben, hogy módját fogja keresni és ejteni annak, hogy a mostani tarthatatlan álla­pot mielőbb megszűnjék. (Helyeslés.) Mi már ez idő szerint dolgozunk a végrehajtási utasításon és hiszszük, hogy azt rövidesen be is fejezzük. B tekintetben mindent el fogunk követni arra nézve, hogy ez a törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emelkedjék, illetve, ha ebben akadályok merül­nének fel, hogy ezek a felemelt illetmények mi­hamarabb az illetők számára folyósittassanak is. Kérem mind a két javaslat elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. Popovics Sándor pénzügyminister: Nagymél­tóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mailáth ő exczellencziája felszólalásának egy részletére fogok a méltóságos főrendek engedelmével egy rövid nyilatkozatot tenni. Csak nagy köszönettel fogadhatom, ha a főrendiházi tagok részéről oly felszólalás történik, amelynek czélja az államház­tartás alaki rendjének mielőbbi helyreállítása. Kö­telességszerüleg én is ezzel foglalkozom. Ö exczel­lencziája felszólalásában az Országos Hadigondozó Hivatal mai rendezetlen állapotáról szólt. Töké­letesen igaza van ő exczelleneziájának. Ez a hi­vatal, annak szervezete, hatásköre, az odatartozó ügyek ma tulaj donképen sehol tüzetesen meg­állapítva nincsenek. Enyhítő körülményül mél­tóztassanak betudni, hogy ez a szervezet eredeti­leg mint társadalmi szervezet volt kontemplálva. Ilyennek is indult meg, csak a háború hosszas tar­tama és ennek következményei terelték azután a dolgot abba a mederbe, hogy ma a Hadigondozó Hivatal ügyköre lényegesen tágult talán részben nem is odatartozó ügyeknek a hivatalhoz tör­tént odautalása folytán. Megnyugtathatom ő ex­czellencziáját, hogy tárgyalások folynak a tekin­tetben, hogy az Országos Hadigondozó Hivatal­nak, amelynek teendői, fájdalom, ugy látszik, hosz­szabb időre szólnak, költségvetés megállapittassék, ezzel kapcsolatban a személyzet létszáma, státusa rendeztessék és megállapítást nyerjen e hivatal ügy- és hatásköre. Azt hiszem, ő exczellencziája ezen nyilatkozatomban meg fog nyugodni. Részemről is csak azt kérem, hogy méltóztas­sék a szőnyegen lévő két törvényjavaslatot, ame­lyek a tárgy természeténél fogva összetartoznak, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Mailáth József gróf ur kivan szólni. Mailáth József gr. : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azon megnyugtató felvilá­gosítások után, amelyeket a honvédelmi minister ur és a pénzügyminister ur ő exczellencziái adtak, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem: méltóztatik-e a két törvényjavaslatot általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) Ha igen, akkor a két törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfoga­dottnak jelentem ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom